97 válasz a témához

[Varázsló]

TalálkozásEgyre nagyobb pelyhekben hullott a hó, a reggel még koszosnak, barátságtalannak tûnõ utcákat délutánra fehér takaró borította. Peti nagyon vidáman nyomta meg a buszon a jelzõgombot, már egy hete egyedül közlekedett, Anya nélkül, hiszen nagyfiú már. A körúton egy piros ruhás, fehér szakállú áruházi télapót is látott, ettõl igazán jó kedve lett. Leszállt és elsõ osztályos mivoltának teljes tudatában, büszkén indult haza. Annyiszor jártak már erre Anyuval, a sarkon, az ABC-nél kell jobbra fordulni, a fodrászüzletnél balra, s a szürke épület középsõ lépcsõházán keresztül föl a lakásba. El sem lehet téveszteni.Mielõtt elkanyarodott volna, nagyon szokatlan dologra figyelt fel, a téren át négyen közeledtek, egy középkorú férfi, egy fiú és két lány, lóháton. Lovasok a lakótelepen? Mit kereshetnek itt? Egyenesen felé tartottak, megálltak mellette, a fiú fürgén leugrott a nyeregbõl, s bement az ABC-be. Mintha mágnes vonzotta volna, egyre közelebb és közelebb merészkedett a hatalmas négylábúakhoz, szerette volna megérinteni, megsimogatni valamelyiket. - Vigyázz, nehogy a lábadra lépjen – szólt az idõsebb férfi.- Szeretnél felülni rá? – kérdezte az egyik lány.Peti errõl álmodni sem mert, meglepetésében megszólalni sem tudott, csak bólogatott némán. A lány leszállt, s már nyúlt is a hóna alá, mire észbe kapott, teljesen más perspektívából látta világot. Egyik kezével megkapaszkodott a nyeregszarvban, a másikkal pedig megérintette a gõzfelleget fújtató patás selymes szõrét, sörényét. A lány vezetni kezdte a lovat, szép lassan köröztek a többiek körül. Peti elõször furcsán billegett, de hamar alkalmazkodott a lépések ritmusához, s boldogan mosolyogva élvezte, hogy végre, életében elõször, nyeregben érezheti magát.Öröme nem tartott sokáig, a fiú visszatért egy ásványvizes palackkal, mindannyian ittak, s már indultak is. Peti ismét a földön találta magát, sóvárogva nézte, amint távolodnak, s hogy láthassa még õket, utánuk eredt. Futva átvágott a téren, s ment, míg el nem tûntek a szeme elõl egészen. Ácsorgott egy darabig, majd visszafordult. Addigra besötétedett. Már világítottak az utcai lámpák, a sok egyforma kockaházban egyre több ablak lett világos, s Peti most jött rá, fogalma sincs, hogy fog hazatalálni. Elindult arra, amerre otthonát sejtette, ment, gyalogolt sokáig, de csak egyforma panelházakat látott maga körül. Anya már biztos türelmetlenül várja. Nagyon szégyellte magát, amiért ilyen bután eltévedt.Nekidõlt az egyik lámpaoszlopnak, behunyta a szemét és némán fohászkodott magában: - Lakótelep õrangyala, kérlek szépen, vezess haza…Összerezzent, amikor valaki megérintette a vállát.- Szervusz Peti, csak nem tévedtél el? – kérdezte tõle egy fehér szakállú, piros ruhás ember, mély hangon. - Háát izééé… én csak … még látni akartam a lovakat…- Arra a négy lovasra gondolsz, akik a tér felõl jöttek?- Igen, de honnan tudod a nevemet?- Nem mondta még senki, hogy a Télapó mindent tud?- Akkor azt is tudod, hol lakom?- Persze, hazakísérjelek?- Húú, az nagyon jó lenne! – derült fel a kisfiú arca, apró kezét a Télapó tenyerébe dugta, s vidáman baktatott mellette. Õ mennyire más, mint az áruházi, még a nevét is tudja! Sõt! Azt is, hol lakik!- Télapó, akkor ezt is te rendezted így, hogy a lovasok éppen akkor jöjjenek, amikor odaérek az ÁBC-hez?- Te mit gondolsz?- Szerintem igen, és azt is, hogy felültessenek az egyik lóra? Honnan tudtad, hogy ez a titkos vágyam? Jó, jó, tudom, Télapó mindent tud.- Anyukádnak elmeséled, mi történt?- Igeeeen! Persze! Anyu örülni fog, tudja, hogy a filmekben is a lovas részeket szeretem a legjobban.- Azt is elmondod, hogy eltévedtél?- Muszáj? Akkor az anyukám mindig aggódni fog, amikor egyedül jövök haza. Pedig én máskor nem fogok ám eltévedni!- Azt te döntöd el, elmondod-e, de szerintem az anyukád akkor lesz a legnyugodtabb, ha tudja, hogy mindig õszinte vagy hozzá.Közben visszaértek az ABC-hez. Peti kihúzta a kezét a finom meleg tenyérbõl.- Innen már egyedül is hazatalálok – közölte vidáman, menj csak, még sokan várnak rád!- Várj csak, akartam adni neked szaloncukrot.- Nem kell plusz szaloncukor, reggelre úgyis ott lesz a csomag az ablakomban, menj csak, siess a többi gyerekhez!S már futott is haza boldogan, közben azon tûnõdött, a fölöttük lakó bácsi hangja mennyire hasonlit Télapóéra. Csak Télapóé kicsit mélyebb.

Edited by Varázsló, 2005 december 3. - 0:33.

[Pendemonium]

Ez nagyon aranyos, de szerintem befért volna a "kis szinesek"-be. :(

[Varázsló]

BohócZsófi még akkor is mosolyogva dudorászott, amikor benyitott lakótelepi lakásuk ajtaján. - Tudod te, hány óra van? Órák óta itthon kellene lenned! Annyira aggódtam, mi történ veled? Mért nem szóltál haza? Miért kapcsoltad ki a telefonod? – faggatta Anya szigorú arccal.- Jaj, Anyu, bocs, de olyan hirtelen történt minden. Ditke ma megkérdezte, elmegyek-e vele a lovardába, tudod, õ az a lány, aki tavaly karácsonyra kapott a szüleitõl egy lovat és azóta minden nap kijár hozzá.- De azt mondtad, hogy az a lány magasan hordja az orrát, szóba sem áll veled.- Pont ez az, ha most nemet mondtam volna, többször biztos nem hív magával. Alig fél percig tépelõdtem azon, hogy szólhatnék haza - mert lemerült a telefonom - és majdnem otthagyott.- Biztos van neki is telefonja, miért nem kérted el?- Á, anyu, ha ismernéd, nem is kérdeznél ilyet. Õ nem olyan, akitõl csak úgy el lehet kérni a telefonját. Inkább vállaltam, hogy letolsz, ha hazaérek.- Ha ilyen, miért mentél el vele?- Nem is sejted? Hát a lovak miatt! Tudod, hogy mennyire csípem õket. Ó, ha láttad volna, milyen szépek! A szõrük bársonyosan selymes és olyan melegen tudnak nézni – mesélt a lány óriási lelkesedéssel, félresöpörve édesanyja aggodalmait. Pedig rendesen átfázott, egész idõ alatt csak állt és vágyakozva nézte, ahogy Ditke felnyergelte, majd büszke tartással lovagolta gyönyörû kancáját, mégis nagyon jól érezte magát. Az edzõ félig komolyan, félig viccelõdve megkérdezte, mikorra kér idõpontot, persze Zsófi zavarba jött, elpirult, bevallotta, soha nem ült még lovon.- No, ezen segíthetünk! Ditke, mára ennyi elég lesz. Ültesd fel Zsófit, úgy sétáltasd le a lovat – mondta ellentmondást nem tûrõ hangon.Csodálatos módon Ditke nem tiltakozott, készségesen felsegítette tapasztalatlan osztálytársát. Szokatlanul kedvesen elmagyarázta, mit csináljon, majd hosszan sétáltak futószáron. Elmúlt a fázás, izgalmas bizsergés költözött a helyére, letörölhetetlen mosoly ült Zsófi arcára. Néhányszor megpróbálkozott az ügetéssel, de addig nem sikerült, amíg oda nem jött az edzõ. - Kiscsillag, érezd az ütemet, egyikre kiemelkedsz, másikra beleülsz a nyeregbe. Úgy. Térded odazár. Föl, le. Nagyon jó. Holnaptól jöhetsz edzésre, van itt egy ló, amelyiknek most nincs gazdája – mondta most már egészen komolyan.Zsófi csak mosolygott tovább, igent nem mondhatott a szülei nélkül, nemet pedig nem akaródzott mondania. Miközben Ditke a nyerget vette le a lóról, Zsófi a szomszéd boksz oldalának támaszkodott. Elõször finom matatást érzett a vállán, majd valaki húzni kezdte a gallérját. - Szimpatikus vagy neki! Ne ijedj meg, nem fog bántani. Simogasd és elenged – utasította Ditke – bemutatom neked Bohócot, õt lovagolhatodd, ha lesz kedved máskor is eljönni ide.Zsófi ámulva nézte, milyen találó a név. Dús üstöke ezerfelé meredezett, szõke sörénye két oldalra borult, zömök testén hatalmas sötét foltok virítottak, a huncutságtól a szemei sem álltak jól. - Õt miért nem lovagolja a gazdája? – kérdezte.- Mert nem õ vágyott a lovaglásra, hanem a szülei erõltették. Kétszer leesett róla, azóta nem láttam.- Bohóc ledobta?- Nem, nem dobta le, Bohóc nagyon jó fej, semmi rosszindulat nincs benne, szerintem direkt pottyant le, hogy ne kelljen többször jönnie.Zsófi hamarosan a bokszban találta magát, simogatta újdonsült kedvencét, s elhatározta, bármi áron is, de jönni fog.- Zsófikám, de hogy gondolod? – kérdezte Anya elképedve. Minden fillérnek megvan a helye. Én már nem tudok több túlmunkát vállalni. Tudod jól, apádra nem számíthatunk, mire hazaér, a fizetése a kocsmárosok zsebébe vándorol. - Anya, nem úgy gondoltam, én is szívesen dolgoznék, megteszek bármit, amivel pénzt kereshetek.- Ugyan már, csak jövõre leszel gimnazista. Mit gondolsz, milyen munkát találhatnál ilyen fiatalon? Végszóra apa is befutott, megfáradt tekintettel mérte végig cingár lányát.- Jól hallom, dolgozni akarsz?- Pénzt kell keresnem valahogy, mert nagyon szeretnék lovagolni.- Lovagolni? – Apa egy darabig ízlelgette ezt a szót, majd váratlanul elmosolyodott – Szeretnél lovagolni? - Igen, tudod ma elkísértem Ditkét a lovardába ... – s egy szuszra elmesélt mindent, Apa pedig gondolataiba merülve hallgatta. Zsófi még soha nem látta õt ilyennek. Arca kisimult, szemei csillogtak, úgy festett, nem csak hallja, látja is maga elõtt a lovardában történteket.- Jól van, kicsim, ne is mondd tovább, persze, hogy lovagolhatsz – ezzel a lány markába nyomott néhány ezrest.- Bezzeg most van nálad pénz, de ha én kérdezlek, csodálkozva nézel rám – bosszankodott Anya – arra nem is gondolsz, hogy ez veszélyes sport, baja eshet a lánynak?- Az edzõ vigyázni fog rám, legalább akkora veszélyben vagyok bármikor az utcán, teljesen felesleges aggódnod – nyelvelt Zsófi hevesen.Apa arca ismét bezáródott, szeme fénytelenné vált, egész este nem szólt egy szót sem, csak bámulta a TV-t.Anya megpróbálta elmagyarázni a lányának, hogy ez a pár ezres gyorsan elfogy, s ne legyen csalódott, ha Apa többé nem segíti, hiszen neki sokkal fontosabbak a haverok, a kocsmázás.Másnaptól Zsófi lovagolni járt. Ha elfogyott a pénze, Apa újabb ezresekkel látta el. Egy hónap múlva mégis zokogva ért haza. - Tudtam, hogy baj lesz a nagy lovazásból, na, mi történt, mesélj – kérdezte Anya.- A Ditke lovát átviszik egy másik lovardába – zokogott a lány.- Ez olyan nagy baj?- Igen, Anyu, mert lovaglás után mindig a szülei hoztak haza. Mikor végzünk, órákig nem jön busz onnan, mert csak távolsági járattal lehet közlekedni. - Mi lenne, ha mennél Ditkével a másik lovardába?- Azt nem lehet. Egyrészt ott minden sokkal drágább, másrészt nem hagyhatom ott Bohócot, õ a legaranyosabb ló a világon.Olyan keservesen sírt, hogy Anya megsajnálta, pedig pár napja még úgy érezte, nagyon örülne, ha véget érne ez a lovaglási mánia.Mire Apa hazaért, Zsófi már álomba sírta magát. Anya kísérletet tett, hogy elmesélje, mi történt, de látva férje italtól eltompult tekintetét, félbehagyta mondandóját. Mégis, másnap reggel Apa visszakérdezett, mi is történt Zsófival? - Nem lovagolhat tovább, mert Ditke már máshol tartja a lovát, esténként nem tud mivel hazajönni.- Ezt meg tudjuk oldani. Elõvesszük a jó öreg autónkat, már ma azzal megyek, s este õt is hazahozom.- Megõrültél? Iszonyúan sokba kerül a benzin – nézett rá hitetlenkedve Anya.- Zsófikám, siess gyorsan, ha már kocsival megyek, elviszlek téged is a suliba. Hány órára menjek érted a lovardába?Zsófi elõjött, vagyis inkább kiröppent a fürdõszobából, egyenesen Apa nyakába. - Tényleg értem jössz? De jó! Felõlem már indulhatunk is.- Ha már autóztok, nem vinnétek el engem is? – kérdezte Anya szemrehányóan.Persze Apa minden nap sokkal hamarabb ért oda a lovardába, mint ahogy Zsófi befejezte a lovaglást, de szemmel láthatóan jól érezte magát. Végigsimogatta az összes lovat, jókat beszélgetett az edzõvel, hazafelé pedig nagyapjáról, vagyis Zsófi dédijérõl mesélt, aki szintén bolondult a lovakért. Zsófi nagyon élvezte ezeket a beszélgetéseket, végre megtudta, honnan ered elnyomhatatlan lóimádata. Abban is megegyeztek, hogy Bohóc a legtündéribb a lovarda lovai közül.Anya azt vette észre, hogy férje minden nap józanul, vidáman tér haza, jut pénz benzinre, lovaglásra, sõt bevásárlásra is. December elején Zsó döbbenten látta, hogy Apa magával hozta Anyát is a lovardába. Furcsán festett tûsarkú cipõiben a csizmás lovasok között, de a többiek ügyet sem vetettek rá.Hatalmas lépés volt ez mindhármuk életében, hiszen ezentúl õ sem vonhatta ki magát Bohóc hatása alól, pedig korábban minden állattól irtózva fordult el. Õ lett Anya elsõ négylábú "szerelme".Ekkor Zsófi már tudta, hogy Bohóc eladó. Nap mint nap rettegve lépett be hozzá a boxba, mikor fog valaki rászólni, kislány, te mit keresel itt, ez az én lovam. Mégsem merte arra kérni a szüleit, hogy vegyék meg. Hiszen sokba kerül. S akkor onnantól nekik kellene fizetni a lótartást is. Ezt nem engedhetik meg maguknak. Egyre szomorúbb lett, s a karácsony elõtti utolsó napon bekövetkezett az, amitõl tartott. Edzõje azzal fogadta, elkelt a ló, az új tulajdonosa egy tehetséges kislány, akit a szülei ezzel az ajándékkal fognak meglepni. Zsófi vigasztalhatatlan volt. Aznap föl sem ült rá, csak nézte, simogatta, búcsúzott tõle. Iszonyú lelkiismeret-furdalást érzett, hogy mégsem kérdezte meg a szüleit. Hátha mégis összeszedték volna az árát? De ugyan mibõl? Jobb is, hogy nem szólt semmit. Tartotta magát, amikor Apa megérkezett, de otthon csak eltört a mécses.- Kicsim, mi baj van? – kérdezték egyszerre.- Mindennek vége. Az én Bohócomat eladták. Egy idegen kislány fogja lovagolni – mondta, bár a végét már nem nagyon lehetett érteni a mélyrõl feltörõ zokogás miatt.- Ó, ez az edzõ, hát nem tudott volna várni a hírrel még egy napot? – morgolódott Apa.- Az ugyan mire lett volna jó? Olyan mindegy, ma tudom, vagy csak holnap mondja el.- Most kénytelenek leszünk egy nappal hamarabb odaadni a karácsonyi ajándékodat.- Teljesen felesleges. Semmilyen ajándékkal nem tudtok megvigasztalni.- Tegyünk egy próbát. Anya, behoznád a csomagot?Anya sietve hozta a csilli-villi, gyertyás, fenyõfás csomagolópapírral borított dobozt, s mosolyogva nyújtotta át. - Nem akarom megnézni, tegyétek holnap a fa alá.- Nem úgy van az. Ragaszkodom hozzá, hogy bontsd ki most. Ígérem, nem fogod megbánni – mondta Apa gyengéden.Mivel Zsó nem akart ellenkezni, kedvetlenül bogozni kezdte a hatalmas piros masnit. Letépte a csomagolást, kinyitotta a dobozt, de abban egy ugyanolyan díszcsomagolású, bár kisebb dobozt lelt. Abban egy még kisebbet, s végül egy lezárt borítékot. Most csalódott csak igazán. Miért gondolja Apa, hogy pénzzel meg lehet õt vigasztalni?- Bontsd már ki végre – kérte izgatottan.- De Apa, na, mindegy – s egy határozott mozdulattal feltépte a borítékot. Vékonyka papírlap hullott a földre, sokáig lebegett, míg a padlóra ért. Zsófi csak a hátulját látta a lapnak, de így is átrajzolódtak a színes betûk, ez a szó állt a papíron: B O H Ó C- Apa, Anya, hát ti vettétek meg? Nem találok szavakat – zokogott ismét a bakfis, de már örömében, s ezen az estén a kicsi lakásban szem nem maradt szárazon.Zsófinak csak napokkal késõbb tûnt fel még egy ajándék: Anyáék egyre gyakrabban szorongatták egymás kezét.

[Pendemonium]

Ezt most megkönnyeztem.

[Szilaj]

Én is írtam már hasonló mesét csak ez még profibb lett :kocc:

[Zsofisz17]

Ez nagyon szépre sikerült,nekem is potyogtak a könnyeim,pedig nem szokásom.

[Varázsló]

Köszönöm szépen. Könnyeket letörölni, hiszen minden jó, ha jó a vége.

[Apple]

Nagy mesélõ vagy te Varázsló

[smoft]

Huh... Potyognak a könnyeim - nagy Varázsló vagy Te!

[Sacha Breier]

Sas bizony furcsa lány, mindenki ezt mondja róla.Õk nem értik mi rejlik benne, hogy miért megy folyton a lovardába- de persze csak álcában-, õ mindíg ott van az edzéseken-a kerítés mellett-.Onnan figyeli a Lovasokat.Azokat a szerencsés embereket, akiknek megadatott az, hogy lovak közelében élhetnek.Sosem értette miért érdeklik õt a lovak, ez valami olyan érzés volt, ami ott volt benne, bár nem értette miért, de ott volt.1 évvel ezelõtt Sas a kutyáját sétáltatta a lovarda közelében , arra amerre az a fiú szokott a gyönyörû fekete arabjával sétálni.Már egy hónapja látta õket, mindíg ilyentájt járnak erre, majd elmennek a kanálishoz és vissza a lovardába.Az a ló annyira szép, a járása fenséges, ha valaki meglátja, tátva marad a szája.Mint általában, most is belefejtkezett a nézelõdésbe Sas, de ma a fiú észrevette.Lassan a háta mögé lopózott a lóval, és amikor Sas észrevette, hogy már nincsenek ott, addigra érezte, hogy valaki nézi hátulról.Megfordult s majd elájult amikor látta, hogy a fiú az a lovával!Mit keresnek itt?-ez volt Sas elsõ gondolata.-Miért nézel minket?Ki vagy te?-szólt a fiú.-Én csak...öö...szép a lovad.Nagyon.A fiú elmosolyodott.-Azért nézel minket vagy egy hónapja és ezért nem jössz oda sosem?-Én ...nem gondoltam, hogy...nem vagyok lovas.-És szereted a lovakat?-Igen!-ekkor felcsillant Sas szeme.Gondolataiban már a szépséges arabon ült és együtt száguldottak a végtelen mezõkön...de a valóságban sajnos nem.-Lenne kedved velem jönni a lovardába?Felülhetnél a lovamra, Veritasra.Megmutatom a lovardát, oké?Sas nem tudta mi legyen, az igazság az volt, hogy haza kellett mennie, és... de nem érdekelte, ment a sráccal.-Oké, menjünk.Csodálatos volt a lovardai út, Veritas olyan fenséges ló volt, és Sas is úgy érezte, hogy végre -bár csak kis ideig- de Igazi Lovas volt.A lovardában nagyon jól érezték magukat.A fiú -Gábor- megmutatta Sasnak az egész lovardát, és a fedelesben még lemozgatták Veritast is.Másnap is elment Sas a lovardába, és lovagoltak másnap is.Csodás volt, Sas érezte Veritas minden mozdulatát.De az öröm nem tartott sokáig, Sas anyukája nem engdte, hog lovagoljon, még egy régi lovas esésé miatt nem engdte a lányát a lovak közé, így minden folytatódott ugyanúgy, mint ezelõtt.

[hevonen]

Hát ez nem volt happy end! Én azt vártam hogy össze jön a sráccal, meg hogy maj dössze házasodnak! Amugy igaz történet?Varázsló, én is elsírtam magam..

[Varázsló]

Remélem, Sacha, a valóságban vidámabb véget ér a történet.

[don quihote]

Varázsló! Elvarázsoltál.

[maugly]

Hallatszott? Kielégülten sóhajtott egyet meseéhezõ, eltikkadt lelkem.

[kicsibea]

Én is megkönnyztem. Nagyon szép történet volt. Mindig is tudtam, hogy a lovaknál különlegesebb élõlény nincs.

[Hasufel]

Varázsló!Csak csattlakozni tudok ;)Sacha!Szerintem nem volt rosz,kell ilyennek is lennie nem?

[Sacha Breier]

A történet igaz, az életem egy része, persze ez már régi sztori, hál' Istennek ma már lovaglok, jah és nem házasodtunk össze Gáborral

[Arodoet]

Szépek ezek a mesék...

[Dia01]

áááááááááá.Leírtam az egész mesét,erre kitörlõdött!!!!!!!!!! :mad: :mad: :mad:

[Hasufel]

Dia!Ha bent van wordbe akkor csak másold be újból ;)Én is elkezdtem egyet,de nemtudom,h hogy legyen tovább a folytatás :( Igaz ez nem mese,de lovas

[Dia01]

Dia!Ha bent van wordbe akkor csak másold be újból ;)Én is elkezdtem egyet,de nemtudom,h hogy legyen tovább a folytatás :( Igaz ez nem mese,de lovas

Nem volt benne..

[Hasufel]

Akkor csak kitaláltad és beírtad ide?Vagy mi? Ezt most nem értem :confused: OFF

[Dia01]

Kriszti és Luna-Anya,te nem értesz meg engem!-De,kislányom,de értsd meg:nincs pénz a lovaglásra!Nálunk minden fillérnek megvan a helye.tudod te,mennyibe kerül két gyereket ruházni és etetni?Kriszti nem szólt semmit.Csendben befejezte a vacsorát,közben pedig gondolkodott azon,hogy hogyan tudna lovagolni járni.Dolgozzon?Nem,ahhoz még túl fiatal.Otthon pedig nincs pénz...Este a szobájában,hogy senki ne tudja meg kikereste a telefonkönyvbõl az összes közeli lovarda telefonszámát,hogy másnap felhívhassa õket,mikor maga lesz otthon.Ezután elaludt.Azt álmodta,hogy egy mezõn vágtázik egy gyönyörû fehér lovon.És boldog.Másnap,mikor felébredt nagyon remélte,hogy talál egy olyan lovardát,ahol olcsón tud majd lovagolni.Mikor délután hazajött az iskolából,senki más nem volt otthon.Anyja késõ estig,apja pedig késõ délutánig dolgozott.öccse óvodában volt.Szépen,sorban felhívta az összes lovardát.Mindegyik nagyon drága volt.Ekkor megint kilátástalannak érezte helyzetét.Másnap az iskolában egyik osztálytársnõje,Liza valami olyat mondott,amire rögtön felfigyelt:-Emlékeztek még,amikor azt mondtam,hogy anyukám hogyan segít az idõs,rászoruló embereknek?Tegnap meglátogattunk egy idõsebb bácsit,akinek az udvarán volt egy ló.A sörénye gubancos volt,és eléggé koszos is volt.Megkérdeztük tõle,hogy miért nem adja el a lovat,ha már nem tud gondoskodni róla,erre õ azt mondta,hogy nagyon szereti a lovát.Kriszti azonnal odarohant Lizához,és megkérdezte,hogy hol lakik a bácsi.Iskola után mindjárt arrafelé indult.Csengetett,és a bácsi kijött hozzá,és figyelmesen hallgatta,hogy miért jött Kriszti.Végül beengedte,és ekkor Kriszti megpillantotta az udvaron legelészõ,gyönyörû pej kancát.-A neve Luna.-mondta a bácsi.Kriszti máris odament hozzá,megsimogatta a pacit.Elmesélte,mennyire szeretne lovagolni,de nincs rá pénz.Ekkor a bácsi elmosolyodott.-Hiszen nincs itt semmi gond ! te gondoskodnál Lunáról,cserébe pedig lovagolhatnál rajta.Így nekem nem kell megválnom tõle,és neked pedig nagy álmod teljesül!-Kriszti nagyon örült ennek,de aztán valami eszébe jutott:-Bácsi,én nem tudok lovagolni,és alovakról gondoskodni..-A bácsi elkomorodott,de egyszerre észbekapott:-Én foglak tanítani!Hiszen régebben én is jó lovas voltam!Megtanulsz mindent a lovak körül.És ha van idõd,akár most is elkezdhetjük!Krisztinek volt ideje,így a bácsi még aznap rengeteg dolgot elmagyarázott neki.Megismerkedett nyereggel,zablával és más lovasszerszámokkal.És ment is Lunán lépésben.Ezután már senki sem látta a szomorú Krisztit,hiszen életébe vidámság költözött.Anyukája is örült,hogy lánya végre boldog.Kriszti napról napra többet tudott a lovakról,már a lovaglás is jól ment neki.Nagyon szerette Lunát,és érezte,hogy a paci is szereti õt.Eljött az a pillanat,mikor Kriszti elõször kimehetett sétálni Lunával a rétre.Rengeteget ügettek,vágtáztak,és közben gyönyörködtek a tájban...Fantasztikus volt!Kriszti minden szabad pillanatát a lovaknak szentelte.

[Liza]

Nagyon LÓ mesék ezek! Egy évfolyam társunk regényírásba fogott, mindennap kapjuk a frissítéseket! Tök izgi!

[Varázsló]

Dia, ez jó kis történet! :yeah:

[Varázsló]

Az istálló új lakójaHol volt, hol nem volt, kerek erdõ szélén állt egy pirinyó házikó, messzirõl lerítt róla, hogy szegény emberek lakják. A kicsi kertet a gazdasszony példásan megmûvelte, kikerült onnan a konyhára való, de közeledett az õsz, és Örzse asszony cipõt, meleg ruhát nem tudott venni az apróságoknak. Az urát elvitte az elõzõ tél, egyedül maradt öt pici gyermekével. Mit volt mit tenni, magához ölelte legidõsebb fiát, aki alig múlt hét éves és így szólt:- Kicsi lelkem, édes virágszálam, Imikém, tudod-e, hogy te vagy az én legnagyobb segítségem?- Tudom, édesanyám.- Nagyon fáj a szívem, de odaígértelek Béres gazduramnak, a kedvemért leszel-e a cselédje?- Leszek, édesanyám.- Ha jól szolgálsz, kisfiam, kapunk lisztet, hogy tudjak kenyeret sütni, és odaadja nekünk a gyerekei levetett ruháit. Akkor neked is lesz cipõd, télen talán majd járhatsz iskolába. Imi útnak indult. Megfordult a faluban máskor is, s bár hosszú az út, de szinte majdnem egyenes, eltévedni nem lehet. Tudta, hogy a faluban hol keresse Béres gazda házát, illedelmesen bekopogott, jó napot kívánt.- Az Örzse téged küldött? Nagyon nyápic legényke vagy, idõsebb testvéred nincs? Nem hinném, hogy hasznodat tudnám venni – csóválta a fejét az öreg morogva.- Én vagyok a legidõsebb és a legerõsebb, tessék engem kipróbálni, bírom én a munkát! Otthon is mindenben segítek az édesanyámnak - húzta ki magát a kisfiú, hátha úgy nagyobbnak és erõsebbnek látszik. - Hm, és mond csak, mi az, amiben hasznára vagy az Örzsének?- Reggel behordom az egész napi tüzelõt, begyújtok, hogy Édes tudjon fõzni, s mire a kistestvéreim felébrednek, jó meleg legyen, megetetem a tyúkokat, gyomlálok a kertben – sorolta Imi lelkesen, végeláthatatlanul napi teendõit.- Hm, a nyelvedet felvágták rendesen - hümmögött a gazda, pödörgette a bajszát – ha már eljöttél olyan messzirõl, lássuk, mit tudsz. A kisfiú leste a gazda minden szavát, ugrott, ahogy az kimondta kívánságait, állta a vizsgáztatást egész nap. Hogyne állta volna, nem akarta az édesanyját megszomorítani azzal, hogy hazaküldik, szégyenszemre, mert nem elég szorgalmas.Estére még a gazda is elfáradt, pedig jobbára csak ülve osztogatta a parancsokat, Imi, pedig alig állt a lábán, mégsem mutatta. Nagyon várta, hogy ágyba kerüljön. Ágyba! Dehogy is került õ ágyba. Gazduram legidõsebb lánya kikísérte az istállóba, ahol a négy tehén és egy fias kanca ropogtatták esti szénaadagjukat, rámutatott a jászol végére:- Na, oda tegyél magadnak sok-sok szénát, és olyan jól fogsz aludni, mint egy mormota – ezzel sarkon fordult, persze magával vitte a petróleumlámpát, így Imi ott maradt a sötétben a hatalmas állatok között.Soha nem volt még lovak, tehenek közelében, az õ családjának nem adatott meg ekkora gazdagság. A fáradtságtól majd összeesett, ezért nem maradt más választása, mint felkucorodni a jászolba, a földön nem mert lefeküdni, mert mi lesz, ha rálépnek? A ló orra elõtt sem érezte magát biztonságban, nagyon picire összehúzódzkodott, de hiába, Tündér ott szöszmötölt a lábainál. Rettegve hunyta le szempilláit, de pár perc után mégis elszenderedett. Hatalmas szörnyekkel küzdött álmában, mindegyik meg akarta enni. Még alig virradt, amikor valaki megsimogatta a kezét.- Édesanyám! – motyogta halkan, s az álombéli szörnyek egyre kisebbek lettek, egyre szelídebbekké váltak.Egy kicsit szúrós volt az a simogatás. És nedves. De azért finom. Ahogy lassan kinyitotta a szemeit, tekintete elõször a szénapadláson akadt meg, s rögtön eszébe jutott minden. Hirtelen felült, s ettõl Bogi, a 2 hónapos csikó ijedten elszaladt, elbújt a mamája túloldalán. Onnan kukucskált vissza az istálló új lakójára. Mivel Imi mozdulatlan maradt, szép lassan visszaaraszolt hozzá. Imi óvatosan próbálta megsimogatni, persze elsõre nem sikerült. Türelmesen kivárta, hogy a bogárfekete csikó közelebb kíváncsiskodjék, s szép lassan elnyerte a bizalmát. Teljesen belefeledkezett a játékba, de egyszer csak kivágódott az ajtó, s gazduram förmedt rá ijesztõ hangerõvel: - Hétalvó, felkelni! Hasadra süt a nap! A jószágok éhesek, mindjárt jönnek a lányok fejni, nagyon morcosak lesznek, ha nekik kell összeszedni a trágyát is, vagy úgy gondolod, ilyen mocsokban odaülnek a tehenek mellé?És már jöttek is a lányok, tényleg álmosan, rosszkedvûen, s míg Imi enni, inni adott a kérõdzõknek, addig fintorogva talicskára rakták az éjszakai emésztés termékeit.A fiú alig merte megközelíteni a teheneket a vödörrel, de azok csak jámboran néztek rá, mohón szívták magukba a vizet. Tündér még hangot is adott örömének, boldogan böbögve fogadta a vizet is, de fõként a darával kevert takarmányrépát.Egy héttel késõbb már magabiztosan mozgott a négylábúak között, boldogan simogatta õket, a kiscsikó pedig egyenesen a tenyerébõl evett. Esténként finom borzongás futott rajta végig, de már nem a félelemtõl, ahogy Tündér a bokájára szuszogta meleg leheletét.Többé nem tétlenkedett hajnalban, ahogy virradt, már szaladt répát gyalulni, itatni, s mire elõkerültek a lányok, addigra kitakarította az istállót, fényesre suvickolta a teheneket, a lovat, a csikót, s ezért a gazda lányaitól mosolyt, kedves szavakat kapott cserébe, sõt, ha az apjuk nem volt a közelben, néhány korty frissen fejt tejet is, egyenesen a sajtárból.Múltak a hetek, s a falubéli gyerekek reggelente hangos zsivajjal indultak az iskolába. A gazda lányai is tiszta ruhát húztak fejés után, csak Imi nem mehetett. Sóvárogva gondolt vissza a tavalyi õszre, amikor õ is találkozott a szép és kedves Tanítónõvel, aki minden órában el tudta varázsolni a nebulókat, ott, a padban ülve játszva lehetett megtanulni, melyik betû mit jelent. Januárban véget ért a csoda, cipõje talpa levált. Mamája hiába vitte a suszterhoz, javítani már nem lehetett. Egy rongydarabbal átkötötték, s így otthon, az udvarban mégsem mezítláb taposta a havat, de többé nem mehetett iskolába. Mindez akkor történt, amikor édesanyja az utolsó fillérjüket is odaadta az orvosnak, pedig már nem tudott segíteni az édesapján. Míg a többiek lógatták a lábukat az iskolapadban, Imi egyenként kikötötte a teheneket a rétre, Tündért is, Bogi pedig vidáman rohangászott körülöttük. Utána kihajtotta a libákat és a pulykákat. Szomorúan terelgette õket, futott utánuk mezítláb a tarlón, közben sokat gondolt kishúgára, bárcsak legalább Zsuzsi mehetne a többiekkel, hiszen kora szerint most lenne elsõ osztályos.Napok óta játszott a gondolattal, hogy odaáll a szigorú gazda elé, s megkérdezi, megkaphatná-e most a családja az ígért levetett ruhákat? Egész nap tervezgette, milyen szavakkal járul majd elé, s gondolatban többször is lepergett elõtte az egész jelenet, de az valahogy mindig rossz véget ért. Nem akarta magára haragítani a gazdát, így hát nem szólt mégsem.Nehéz volt elképzelni, hogy majd jószívûen segít rajtuk, hiszen még az ételt is sajnálta a napszámosoktól. Minden nap tûzforrón került az asztalra a mindig egyforma, zeller ízû leves, s ha valaki nem bírta enni olyan forrón, az bizony éhen maradt, mert gazduram homokot szórt a maradékba, mondván, az már kell a malacoknak. Különben sincs idõ a nyammogásra, itt nem dõzsölni, hanem dolgozni kell.Imi ezért eleinte sokszor éhen maradt. Késõbb minden délelõtt fényesre súrolta a tyúkok itatóját, telemerte friss vízzel, s a forró levessel mellé telepedett. Ha senki nem figyelt rá, kicsit merített belõle a leveséhez, így már meg tudta enni akkorra, mire a többiek.Nekibúsulva nézte a szanaszét széledõ pulykákat, de rögtön jobb kedvre derült, amikor Bogi vágtatott felé. Legkedvesebb barátja mindig felkereste, gyönyörûséges bakolásokkal szórakoztatta - anyját messze hátrahagyva - mintha tudná, mekkora örömet szerez kis gazdájának, néha pedig egyszerûen odabújt hozzá, simogatásra, szeretetre éhesen.Egyszer, egy vasárnap reggelén a gazdasszony – aki eddig figyelemre sem méltatta Imit, mert szerinte egy ekkora gyerek csak láb alatt van - magához intette a fiút.- Mutasd, mekkora a lábad? Hideg van már mezítláb járni. Szent Isten, ilyen koszos praclikat még nem láttam! Csupa retek vagy, te kölyök. Akartam adni neked egy cipõt, de azt így nem lehet felhúzni!- Ha kapok szappant és egy lavór vizet, gyorsan meg tudok ám mosakodni! – ugrott Imi készségesen.A gazdasszony elgondolkodva nézte a kis cselédet, s úgy döntött, nem bajlódik vele, csutakolja le az anyja, ezért így szólt:- Adok neked egy cipõt, tiszta ruhát is kapsz, vidd haza, s csak akkor vedd fel õket, ha anyád szépen megfürdetett, úgyis régen látott már. De itatásra, déli harangszóra visszaérj!- Ha volna még levetett holmi, kinõtt cipõ, szívesen elvinném a testvéreimnek – vette a bátorságot a fiú és reménykedõ szemekkel nézett fel a gazdasszonyra.A szigorú asszonyságnak mégiscsak volt szíve, mert kis idõ múlva egy formás batyut nyújtott át a várakozó fiúnak. Futott Imi a csomaggal haza, boldogan, hatalmas meglepetést okozva az otthoniaknak. Édesanyja boldogan fürdette, babusgatta rég nem látott fiát. Ahogy tisztára mosta az elnyûtt talpacskákat, köténye sarkával törölgette könnyeit, bizony, ennyi tarló-szúrta sebet régen látott. A bakancs kicsit nagy volt rá, de Édes megmutatta, hogy csavarja a lábára édesapja régi, de puha kapcáját, s úgy már kényelmesen lehetett benne járni. Igazságosan elosztották a többi ruhát a kicsik között. A batyuban talált másik pár cipõt Zsuzsi kapta meg, aki táncolt örömében, végre mehet iskolába!- Édesanyám, nekem most vissza kell mennem – komolyodott el Imi. - De kisfiam! Mindjárt kész az ebéd, a kalács is rögtön kisül, nem várhatod meg?- Rám parancsolt a gazdasszony, hogy déli harangszóra visszaérjek.- Akkor nagyon sietned kell. Mondd csak, ott jól fõznek, kapsz enni rendesen?- Olyan finomat senki nem tud fõzni, mint Édesanyám, de ne aggódjon, jól tartanak.Több szó nem jött ki a torkán, könnyeit nyelve megölelte testvéreit, kalács illatú édesanyját és már futott is. Örzse asszony sokáig nézett utána.- Kicsi fiam, fogok én még neked ennél sokkal, de sokkal finomabbat is sütni! – sóhajtotta olyan halkan, hogy a többiek ne is hallják.Imi a hosszú út alatt már nem türtõztette magát, szabad folyást adott a könnyeknek, úgy érezte, a sors nagyon igazságtalan vele. Visszaérve egyedül csak a csikó tudta megvigasztalni. Szombatonként a gazdával kocsiba fogták Tündért és a piacra hajtottak, Bogit pedig az istállóban hagyták, bezárva. Minden alkalommal hangosan nyerítve, leizzadva, türelmetlenül várta vissza a mamit, s csak szopizás után tudott megnyugodni. Imi ilyenkor olyan gyorsan fogta ki a lovat, mint a villám, lecsatolta a hajtóágat, levette az istrángot, a hámot alig bírta, de megbirkózott vele, csakhogy a csepp kiscsikó végre ismét az anyjával lehessen.Egyik alkalommal szokatlanul nagy csend fogadta a hazatérõket, gyanúsan nagy csend. Az istállóajtó résnyire nyitva állt, Bogi sehol. - A kis buta kiszabadította magát valahogy, és elindult megkeresni az anyját. Széledjünk szét, keressétek mindenfelé – szólt a gazda idegesen – gyorsan, gyorsan, menjetek már! - s õ maga is megnézett minden lehetséges búvóhelyet. Sosem vallotta be, de nagyon kedvelte a kiscsikót.Felkutatták az udvar minden zugát, eredménytelenül, utána mindenki az utcán próbált szerencsét, egyedül Imi indult a tanya mögé, a rét felé. Bejárt minden helyet, amerre Bogi eddig megfordult, de hiába. Lógó orral fordult volna vissza éppen, amikor friss nyomokra bukkant. Földre szegezett tekintettel elindult, de a füves talaj megnehezítette a dolgát. Kitartása eredményre vezetett, mert a réten túl a nyomok szépen kirajzolódtak a homokos úton. Határozottan felismerte az apró paták körvonalait, de nagyobbakat és kocsi nyomot is látott mellette, lovakat viszont sehol. A fiú határozott léptekkel elindult az úton, jobbról is, balról is ismeretlen tanyák maradtak el mögötte, végül elérte a szomszéd falut. A ritkán járt földút köves útba torkollott, eltûntek a nyomok. Imi mégis úgy döntött, ballag tovább, hátha megleli kis barátját. Szerencséje volt, a harmadik ház udvarán a gazda tanácstalanul nézegette a kis vadócot, aki csatlakozott ugyan hozzájuk, de nem engedte megfogni magát. A kisfiú boldogan futott oda hozzá, átölelte a nyakát. - Tiéd ez a rosszaság? – kérdezte a férfi kíváncsian.- Nem, a gazdámé, de én gondozom – válaszolt büszkén.- Hol laktok? A falu szélén vettem észre, hogy jön velünk, fogalmam sincs, hol szegõdött hozzánk.- A szomszéd faluból jöttem, követtem a nyomokat.- Egyedül akarod visszavinni? Megbirkózol vele?- Szerencsére van rajta kötõfék, remélem, így haza tudom vezetni.- Ejnye, Apjok, el ne engedje kend ezt a kicsi fiút egyedül, mit fog csinálni, ha megmakacsolja magát út közben a csikó? – szólt bele a férfiak társalgásába a gazdasszony is – kész az ebéd, egyenek, utána pedig vigye vissza õket kocsival, ha má’ olyan figyelmetlenül hajtott hazáig.Így hát ebéd után útra keltek, de már sokkal kényelmesebben, mert a csikó is, Imi is a kocsin utazott. A Béres család addigra már nemcsak a csikóért, Imiért is komolyan aggódott, hazatérésük nagy megkönnyebbülést okozott.Ahogy teltek a napok, a hetek, egyre hidegebbre fordult az idõ, reggelente dér fehérítette a tájat, de Iminek továbbra is ki kellett hajtania az állatokat. Egyik reggel azonban hatalmas hóesésre ébredt. Miután ellátta a jószágokat, Béres gazda magához intette:- Gyere, kis cselédem, befogjuk a Tündért – mondta, s közben feltette rá a hámot, a kantárt, úgy vezette ki a lovat a kocsi elé. Imi már tudta a dolgát, ráigazította az istrángot a hámfára, helyére csatolta a hajtóágat. Bogit is az anyja mellé kötötték, majd megrakták a kocsit búzával. Imi indulásra készen felkucorodott a saroglyába, mint mindig, ha mentek valahova, de most a gazda maga mellé ültette, úgy mentek a malomba. A fiú eddig is rajongott az ilyen utazásokért, de a bakon ülve még sokkal élvezetesebbnek találta. Miután a gazda megõrlette a búzát, nem hazafelé kanyarodott, hanem szép lassan elhagyták a falut. - Gazduram, nézze csak, ott, az erdõ szélén, abban a kis házikóban lakik az én családom! – mutatta Imi büszkén az otthonát.- Tudom, kis szolgám, oda megyünk.- Oda megyünk? – kerekedett el a kisfiú szeme.Hozzájuk érve az öreg hat zsák lisztet rakott le a tornácra. Örzse asszony csak nagyot nézett. - Béres úr, két zsák lisztben állapodtunk meg – mondta meglepõdve. - Tudom, tudom, de ez a kis cseléd megszolgált érte. Tavasszal, ha kizöldül a fû, várom vissza.Nagy dicséret volt ez a gazdától, Örzse még akkor is ölelgette kicsi fiát, amikor a kocsi már messze járt. Imi pedig tavaszig ehette az édesanyja fõztjét, járhatott a többiekkel iskolába.

[BoKa]

[Dia01]

Dia, ez jó kis történet!  :yeah:

Köszönöm szépen!A tieid fantasztikusak

[Málna]

Az egynapos kis túra Szandi éppen egy almát vitt Reménynek. Remény mikor meglátta egy jó nagyot nyerített gazdájának. Szandi csak mosolygott és odaadta neki az almát. Miután Remény jóízûen elfogyasztotta az almát kiment, hogy felnyergelje lovát. Remény egy gyönyörû szép világospej, hókával és négylábkesellyel ékeskedõ ló volt. Szandi a nyergesben találkozott legjobb barátnõivel, akik éppen arról veszekedtek, hogy Csinosra milyen nyerget tegyenek az új tanítvány számára-Vesztern nyerget rakjunk rá, mert akkor tud mibe kapaszkodni-mondta Bente -Angol nyerget rakjunk rá, mert az kisebb és akkor nem tud csúszkálni.-Ez igaz! Akkor tegyünk rá angol nyerget- ismerte be BenteÚgyhogy angol nyerget tettek rá. Miközben Kinga futószárazta az új kislányt és Bente kitrágyázott Szandi közben leápolta és felnyergelte lovát. Ezután kimentek a karámba edzeni. 1 ½ óra múlva találkoztak a házban, hiszen ebédidõ volt. Az ebéd közben megbeszélték, hogy másnap kimennek egy egész napos terepre.Másnap kevés tanítvány érkezett hozzájuk. Ma Mágust, a fekete csõdört lovagolta gazdája Bente. Ugrattak is 60 cm-t. Pihével, az albínó kancával Kinga egy könnyebb díjlovasprogramot lovagolt. Szandi csak futószárazni tudta Reményt, egy ½ órát. Este azután szénáztak csak sajnos mikor Kinga bevitte a korpát Devilhez és Katicához õk összerúgtak és Katica megrúgta a kezét. Nagyon fájt neki, de emiatt nem akarta feladni az egynapos túrájukat, mert az nem csak neki, hanem barátnõinek is rossz lett volna. Éjszaka valami zajt halottak. Felkeltek és kimentek a házból. Valami zörejt hallottak a bokor felõl. Nem tudták mi az ezért felkészültek a támadásra. Egyszercsak egy nagy csörrenést hallottak és utána csend lett. Néhány másodperc múlva valami elsuhant a kerítésen. A lányok összerezzentek és szorosan összehúzódtak. Aztán valami ráugrott Bente lábára. Tudta hogy nem sikíthat mert a lovak nagyon megijednének. De ezt jelen pillanatba nagyon sajnálta. Aztán a nagy ijedtségbõl feléledve Bente érezte, hogy hozzásimul az a bizonyos dolog a lábához. Egyszer... és még egyszer... . Ekkor Kinga felkapta a képzeletbeli mumust. Mindhárman felnevettek. Hiszen az a mumus most nem volt más mint egy koromfekete, doromboló, ártatlan kiscica. Így lett egy új állatkájuk Démon.Reggel mikor felkeltek gyorsan 1 óra múlva mindennel készen lettek és a lovaik nyergében ültek. Mindhármuk angolban. Elindultak egy kacskaringós erdõn át. Itt nem ügettek, mert nagyon botladoztak lépésben is a lovak. Egy ½ óra volt, míg átjutottak az erdõn. Kiértek egy rétre és elkezdtek ügetni. Remény megindult és egy hatalmasat rodeózott, de Szandi beleült a hátába és nem esett le (igaz nem sokon múlott). Utána mindhármuk egyenletes, lendületesen ügettek egymás mellet. A réten sokat ügettek, léptek, mígnem egy patakhoz értek. Elõször Mágus ugrotta át minden gond nélkül, hiszen sokat gyakoroltak a vizesárokkal. Utána Remény. Neki egy kicsit már nehezebben ment és a végén vágtáztak is 5 métert. Pihe következett. Nagyon nem akart átugratni. Úgyhogy Mágus visszament hogy majd utána átugrik. Sikerült is. Félig. Pihe nagy izgalmában kisebbet ugrott így beleugrott a patakba. Nagyon megijedt és elkezdett ágaskodni. Kinga visszafogta. De Pihe nem nyugodott. A földre vetette magát. Kinga érezte, hogy ezt fogja csinálni, ezért leugrott róla. De az egyenetlen talaj miatt ráesett a fájós kezére. Mivel Pihe jóllnevelt volt gazdája mellett maradt. Kingának nagyon fájt a keze. Úgy érezte, hogy eltört. De már visszafordulni sem tudtak, mert nem tudták merrõl jöttek, mert az erdõben nem kijárt úton haladtak. Ezért úgy határoztak, hogy arra mennek amerre a lovaik viszik õket, mert sokszor volt már rá példa hogy lovaik hazavezették lovasaikat.Kinga visszaszált Pihére és elindultak. Csak mentek és mentek már vagy 2 órája. De ismerõs területet sehol sem láttak. Lovaik nagyon fáradtak voltak ezért leszálltak róluk és úgy mentek tovább. Egyszer csak megláttak egy kis kunyhót. Odamentek de senkit nem találtak ott. De egy nagyon furcsa dologra lettek figyelmesek. Azok a ruhák, tárgyak nagyon ismerõsek voltak nekik amik a kunyhónál voltak. Hátul egy nagy elkerített füves rész volt rajta egy nóniusszal.-Ez Pegazus- mondta tátott szájjal Szandi-Á dehogy- tiltakozott Kinga- Pegazus nagyobb, feketébb és dagibb volt-Különben is. Ha pegazus itt lenne, akkor Lacinak is itt kéne lennie- avatkozott bele Bente- Márpedig õ nincs itt!-De ez akkor is õ!Pegazus még az elõzõ lovászuknak a lova volt, aki egyik napról a másikra eltûnt. Senki nem tudott róla semmit. És azóta amióta 1 éve elment senki nem látta és nem halott felõle. Szandi visszaült Remény hátára és bement a karámba. Tudta, ha ez a ló Tényleg Pegazus akkor Reményt biztos nem bántja hiszen a legjobb barátok voltak. A fekete nóniusz lassan elindult feléjük. Mikor Reménnyel összeszagoltak Felismerték egymást. Elkezdõdtek a nagy bakolások. Laci a nagy zajra kijött a kunyhóból. Nem hitt a szemének. Nem tudta mit csináljon. De utána csak vigyorgott.-Szandi, Bente, Kinga. De jó titeket újra látni! Mi járatban vagytok erre?-Eltévedtünk- mondta Szandi- nem tudod merre kell visszamenni a lovarda felé?-De, persze! Csak várjatok egy kicsit, mindjárt felkészítem Pegazust!Azzal már el is tûnt a kis kunyhóban. 10 perc múlva már lován ült szõrén. -Mehetünk?- kérdezte Kinga- Már nagyon fáj a kezem! -Mi történt a kezeddel?Kinga röviden elmesélte az ide vezetõ utuk történetét. Mikor ott tartott a beszédével, hogy ,,amikor meglátták a kis kunyhót nagyon megörültek” egy lövést halottak. Mágus nagyon nyugtalan volt. Megindult, de Bente visszafogta. Mágus megcsúszott, Bente elvesztette az egyensúlyát és már esett is. De gyönyörûen bukfencezett kettõt is. Semmi baja nem lett lova is megállt mellette. Visszaült rá. Aztán még egy lövést hallottak. És az erdõ sarkából egy õzcsorda kezdett feléjük vágtázni. Mikor melléjük értek a lovak velük együtt vágtáztak. Lovasaik hagyták hagy, vágtázzanak. Még Kinga is. Egy idõ után a lovak ügetésbe aztán lépésbe váltottak. Nem bírták a sok vágtát. A lányok és Laci nagyon örültek ennek a kis vágtázásnak, biztosan sosem fogják elfelejteni ezt az élményt. Néhány kocsit halottak kimenet az erdõbõl. Mikor beértek az erdõnek annak a felére, ahonnan a lövéseket hallották szörnyû látvány tárult a szemük elé. Három nyúl és három fácán hevert a földön. A vadászok valamiért itt hagyták õket. Lehet, hogy méreg van bennük a rókák ellen. Miközben sétálgattak hazafelé mindenki csendben volt. Pegazus ment elöl Reménnyel az oldalán. Utánuk Pihe és Mágus. A kanca és a csõdör kedvelte egymás társaságát. A lányoknak egyre ismerõsebbé vált a környék. Lovaik is nyugottabban sétálgattak. Ezután rátértek egy ösvényre. A lányok ráismertek. Ez az út a lovarda felé vezet! -Innen már magunk is hazatalálunk-mondta Szandi- nagyon köszönjük! Nem szeretne nálunk lovász lenni? -Szívesen hazakísértem önöket! Köszönöm az ajánlatot, de én és Pegazus nagyon boldogok vagyunk nyugalomban, a kis kunyhóban- picit habozott- úgyhogy köszönjük, de nem! -Ahogy gondolja! Akkor viszlát! Remélem még találkozunk!- köszöntek el a lányok. Visszafelé megbeszélték hogy Szandi visszaviszi a lovakat, Bente meg beviszi Kingát az útba esõ korházba. Bente és Kinga leszálltak lovaikról és bementek a kórházba. Szandi lovon ült egyik felén Mágussal másikon meg Pihével. Még egy nagyon hosszú mezõn kellett átlovagolniuk. Szandi az elsõ 5 percben észrevette hogy a lovak minden egyes mozdulatára nagyon figyelnek. Úgyhogy megpróbálkozott egy lassú ügetéssel. Semmi nem történt, a lovak tökéletesen haladtak mellette. Gyorsított. Úgy viselkedtek, mint a kisangyalok. Szandi lassú vágtába ugratta be a lovakat. Csodálatos volt! Egyszerre három lóval vágtáznia. Úgy érezte, mintha csak álmodna. Tíz percig vágtázott, majd tíz percig ügetett utána egészen a lovardáig lépett. Mikor beért a lovardába gyorsan ellátta a lovakat és már indult is vissza barátnõihez. Mikor már mindhárman a kocsiban ültek Kinga elmesélte, hogy az orvos azt mondta, hogy a csuklója tört el ezért sokáig kell pihentetnie. Miután befejezte, Szandi mesélte el neki milyen volt a hazavezetõ útja. A lányok döbbenten figyelték. ,,Az õ lovaik tényleg ilyen aranyosak voltak?” hitetlenkedtek. Miután a lovardába megetettek és kitrágyáztak egy forró fürdõt vettek és mély álomba aludtak el.

[Málna]

Nagyon tetszik ez a topic! Ez jó ötlet volt Varázsló! :kocc:

[hihi]

Húú Varázsló, ez már a második meséd amit könnyezve olvasok.Eszméletlen. :yeah:

[Hasufel]

Varázsló! :kocc: Röviden Nagyon jó történetek!Málna!Két okból is tetszik,az egyik benne van egy Remény nevû ló a másik,h egyik kedvenc könyvem szereplõi is felbukkanak a történetetben ;)

Edited by Hasufel, 2005 december 11. - 11:16.

[Málna]

Varázsló grat! Ez a az egyik kedvenc topicom! :kocc: Senki nem ír mesét? Már úgy eltûnt ez a topic.

[Zsuzska]

Varázsló, hihetetlen szépek a meséid, köszönet értük. :kocc:(De ki kéne írni, hogy a topik alkalmas az általános lelkiállapot megzavarására, hogy az ember ne kezdjen mintegy gyanútlanul zokogásba a munkahelyén... ;))

[Varázsló]

Köszönöm Örülök nektek: Sacha, Dia, Málna, írjatok még, így lesz színes ez a topik.

Edited by Varázsló, 2005 december 15. - 16:16.

[hihi]

VARÁZSLÓÓÓÓÓÓÓÓ!Hol vagy???????

[piaffe]

Már a fejében van a következõ mese, csak nem ér rá leírni.

[Ernest]

Pedig a mese mindennél fontosabb. Pont Õ ne tudná???

[piaffe]

De tudja, csak tegnap este a dilirégiósoknak estimesélt.Viszont fejében van már a következõ ide szánt mese is, reméljük ma este lesz ideje képernyõre vetni!

[Ernest]

De tudja, csak tegnap este a dilirégiósoknak estimesélt.

Mert nem tudja, hogy itt mindenki dilis.