Közzétéve 2003 március 13. - 11:07
A táltos legenda kialakulása a magyar néphagyományban.Valamikor a homályba veszõ õsi idõkben, jóval a mi szép és precízen mûködõ korszakunk elõtt még léteztek lusta emberek. Igen könnyû volt õket felismerni, mivel folyamatosan álmosak voltak, illetve aludtak. Az alvástól eltekintve egy tevékenység volt, amit rendszeresen és lelkesen végeztek, ez pedig az ásítás. Mivel a fent nevezett mûvelet elnevezése csak a középkor derekán alakult ki, ekkor még tátogásnak, tátogós embernek nevezték az ilyen alakokat. Aztán persze jöttek az okostojások, nevezzük õket nyelvújítóknak, és bevezették a rövidített tátós elnevezést. Hogy ebben mi az újítás? Az, hogy kibulizták a királynál, hogy rendes havi fizetést kapjanak ezért a marhaságért.Nem sokkal késõbb egy igen jól sikerült szüreti buli estéjén a szûkszavú, és nem kicsit beszédhibás Tóth Zsiga bácsi mégis megszólalt. Meglátva a szénakazal tövében – második napja – békésen alvó Vincét, köpött egy embereset, majd közölte, hogy mocsok tátós, köpött még kettõt és ivott tovább.Ezt hallotta meg a városi körökben jól ismert Csicsás Frici, csak Õ táltosnak értette. Fricinek lerobbant a hintója, ezért harmadik napja kószált a faluban. Már többször hallotta ezt a kifejezést, de eddig nem értette pontosan. Azt sejtette, hogy valamilyen komoly embert illetnek ezzel a névvel, hiszen mindig a legnagyobb dologidõben szunyókálókra mondták. Nagy tiszteletben állhatnak, vagy nagyon tartanak tõlük, hiszen senki sem próbálkozott a felébresztésükkel – a falusiak tudták, hogy kár az energiáért -.Frici visszatérve a városba terjeszteni kezdte a faluban töltött rémes napok történetét, köztük a rejtélyes táltosok sztoriját is. Mivel gyakorlatilag semmit sem tudott róluk, a beszámoló elég titokzatosra sikeredett ahhoz, hogy rövid idõn belül a legnépszerûbb legyen a társaságban. Természetesen a városi népekben az fel sem merült, hogy személyesen elmenjenek a faluba, inkább könyvmolyokat bíztak meg az ügy tisztázásával.Hogy, hogy nem, a kutatók nem találtak semmit. Ezért aztán szép rózsaszín teóriákat adtak megbízóiknak a pénzükért. Régi kéziratokból elõhalásztak olyan képeket, amin a történet egyetlen stabil pontjának megfelelõen, a legnagyobb veszély közepén is békésen heverészõ emberek láthatóak – ellenlábasaik szerint ezek már halottak -, akik az izgalom legkisebb jelét sem mutatják. Mégpedig azért nem, mert Õk varázserõvel bíró táltosok, akiknek nincs félnivalójuk.A történet szépen kerekedett volna tovább, de sajnálatos módon kiderült, hogy Fricinek viszonya van a király kedvesével. Így aztán a táltos sztori, és Frici feje a kosár aljára került.Csak annyi nyoma maradt, hogy valamelyik hülye néhány sorban megemlítette a naplójában a varázserejû táltosokat.Ezt a naplót találta meg a századfordulón egy néprajzos. Azonnal összepakolt és nekivágott a tanyavilágnak. A fõnöke fellélegzett, a tanyavilág boltosai is, mert ilyenkor sokkal több deszkát meg szöget vesznek a falusiak, csak az érintettek nem örültek igazán. Az öreg Ekés Pista bácsi is hazafelé ballagott, így 87 évesen már fárasztó a napi 12 órás kapálás, szívesen lerúgta volna a csizmáját – mivel régóta szeretett volna egy csizmát -, és kiült volna a tornácra borozgatni.Ínye, a nemjóját ennek a cudar világnak. Hát ki ül a háza tornácon? Igen csak elszomorodott az öreg. Az elsõ 8-10 néprajzost még elintézte a kuvasz, de mostmár ezek a piszkok fél marhákkal a hátukon pofátlankodnak be a tanyákra.Ez a nyikhaj meg széles mosollyal jön elé a saját tanyáján, hogy az ég rogyna arra a fehér városi ábrázatára. - Jó napot, uram bátyám! Mondana nekem valamit a táltosokról?- Magának is. Mirül?- Hát a táltosokról, a varázserõvel bíró emberekrõl.- Mondok, én fiam, mondok – hogy az anyád szentségit, ilyen hülyeségekkel jössz itt nekem, ahelyett, hogy mennél kapálni, te büdös féreg.- Hát szóval még a nagyapámtól hallottam... - nesze neked táltos, rohadt naplopó, olyan mesét kanyarítok, hogy kettéáll az a frissen mosott füled. Még hogy táltos, idióta. Ha meg tudunk állapodni, akkor szívesen megírom a szakdolit, de az UV-ra nem megyek el.Ferenc