Még a tegaphoz.
Szerencsém, hogy rászoktattam a lovasokat a korán lovazásra. Így elsõként találtunk rá az
óriás erdõszéli csiperke- csapatra. nagyon szép adag volt. (itt nem látszik nagynak, de a nagygalléros immár gallér nélkül a következõ képen.
)Gyalog visszamentem értük, tétováztam, leszedjem-e, mert még körül akartam nézni az erdõben. Végül leszedtem, elrejtettem, míg szedtem hozzá tinórut, bimbós pöfeteget, mezei szegfûgombát (újra kibújtak! ). Míg bóklásztam, jött egy ismeretlen, rámköszönt, hogyasszongya: itt a konkurrencijja
Beszélgetésbe elegyedtünk, persze, a gombákról. Kérdem, mit talált, mondja, hogy két csiperkét. Na, mondom néki, azokat én is megnéztem, sárguló csiperkék! De nem dobta ki (nõben nem bízunk
)Visszafelé nézem az úton, ott a tönkje, mégegyszer megnéztem, nem tévedtem: büdös is, sárgul is. Remélem, az embernek nem lesz baja..
Viszont az óriásokat jó hogy leszedtem elõre, különben az övé lett volna.
A mai nap fantasztikus volt! Annyi új gombát találtam, hogy már egy könyvet is kiadathatnék a fotókból!
És különlegességek is!Nem mentem messze, a laskás erdõben indultam el, csak a másik irányba. Eddig vártunk a gombákra, mostmeg csak kapkodtam a fejem, annyi csoda!!!
A csillaggomba-gyüjteményhez itt van a
hármas csillaggomba is, ,
további tinóru-fajok,
rengeteg zöld ánizsgomba, barna csészegomba-szõnyeg aranyos rezgõgomba légyölõ galóca és még sokan mások, amiket kapásból nem tudok meghatározni. (ha tudtok valamit, üzenjetek. köszi.
)
Ezenkívül találtam még teljesen idegen fajokat is, külön képtárba tettem, Kátyus, lécci, mutasd meg Te is a gombaszakidnak.
Itt vannak, majd berakom a többi régebben találtat is, de most ami nagyon izgat, az az 1-es (a,b,c) ez az erõsen narancssárga, mellette barnában ugyazaz, nagyon puha kis valami, ha megnyomtam, víz jött belõle.
A másik a ketteske, fenyõn volt a két plecsniszerû izé, de gomba, ahogy felemeltem,látszik a kapcsolódás a fával. Olyan, mintha a lemezek helyett felül lenne valami csöves rész, szerintem ott távozhatnak a spórák. A 2/a képen a fehéres az a felfordított, fáról leválasztott példány.
Annyit mentem, hogy már csak azt vettem észre, hogy éhen-szomjan halok, de csak erõszakkal tudtam magam az úton tartani, ne menjek be megint a fák közé.
Azért a szag után betértem, olyan, mintha dögszag keveredne gázszaggal, 10-15 méterre bent meg is találtam
õkelmét, teljes pompájában és szagában.
Na, mostmár befejezem, Kátyus, menj és nyitott szemmel járj! Ennyi csodában nem biztos, hogy jövõre is részünk lesz.