Ugrás a tartalmakhoz


Legkedveltebb tartalmak


#992783 Mitől Lehetne Még Jobb A Lovas Helyzet?

Posted by Tom Forest on 2015 szeptember 4. - 15:24

"A lóbarátok fóruma (paci.hu) közössége köszönetét fejezi ki a lovasok.hu weboldalain megjelenő, a lovak fertőző kevésévérűségével kapcsolatos tájékoztatásért, egyben támogatásáról biztosítja Magyar Dorottya szerkesztő elkötelezett figyelemfelhívó munkáját."

 

Mert ettől lehet még jobb a magyar lovas helyzet.

 

Aki úgy érzi, nyomjon rá egy "tetsziket" aláírás gyanánt. :wink:




#993817 Zengő gyógyulásáért

Posted by ori on 2016 január 1. - 16:13

Boldog Új Évet a lóbarátoknak! :rockon:

Gondoltam, írok pár szót arról, hogy alakultak a dolgaink június óta, hátha valakit érdekel.

A nyár elején kilovagoltunk a NYeregszemlére, ahol három napig tanultuk a klasszikus idomítás alapjait Dr. Gőblyös IStvántól. Zengő és a csikó is jól reagált, szépen dolgozott. Ebben az időszakban volt nálunk vendégségben ausztrál belovagló barátunk, Kathy, aki dolgozott vele, lazítgatta a sérült oldalát. Így hamarosan a féloldalasság, a mozgásában érzett merevség megszűnt.

A folytatásban aztán az edzőnkkel dolgoztunk elég rendszeresen, aki azt mondta, hogy a munkája alapján nem mondaná meg, hogy bármi baja volt.

Ősszel beléptünk az OPSZ lovas tagozatába, és részt vettünk egy 4 napos gyakorlati képzésen. Az iskolalovaglást a Készenlétiek korábbi vezetője vezényelte, szigorúan, poroszosan, de nagyon szakszerűen, míg RC barátunk feladata volt, hogy a gyakorlatban felmerülő kihívásokat szimulálja, lőfegyverrel, láncfűrésszel, raklapos járókával, stb.  Számunkra az volt a legnehezebb, hogy 6-7 ló dolgozott egyszerre a nem túl nagy lovardában, és nagyon össze kellett szedni magunkat (mindenféle értelemben), hogy együtt tudjunk mozogni a kisebb méretű, mozgású, menőkészségű lovakkal. Szerencsére Z már a második foglalkozásra nagyon jó állapotba került, úgyhogy ügetésben néha már a piaffe határát súroltuk, ha előttünk valaki megakadt, és talán életünk legösszeszedettebb vágtáját produkáltuk a 4. napon egy arabus mögött.

Azóta járőröztünk, sőt fogtunk is fatolvajokat, úgyhogy Z terjedelmes hátsója a sajtóban is felbukkant. :kir:

A betegségből visszamaradt fekély miatt kicsit oda kell figyelni az abrakolásra, de sikerült úgy alakítani, hogy mostanában már nem jelez fájdalmat.

Korábbi impulzív önmagához képest tompának, óvatosnak éreztem még az ősszel, egy-egy lendületesebb szakasz után sokáig szedte a levegőt. Tavaly kaptunk Robitól egy gyógynövénykeveréket, ami akkor nagyon hatásosnak bizonyult, így Juice és én rendeltünk közösen egy adagot (aztán nem hagyta, hogy kifizessem a részemet :blush: ), és úgy érzem, hogy kicsit megindult fölfelé erőnlétben, kedvben.

SZóval jól vagyunk, és örülünk egymásnak. :ang:




#991368 Parasztélet

Posted by Robi on 2015 május 15. - 19:51

A gázvezeték miatt már a gravitáció sem a régi.

 

IMG_7106.JPG




#984617 Ilyen volt - ilyen lett

Posted by mi.kinga on 2014 május 5. - 22:45

Eltelt egy év...

 

2013. márciusa, kólika után

P1270717_www.kepfeltoltes.hu_.jpgP1270721_www.kepfeltoltes.hu_.jpgP1270762_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

 

2013. április vége

P1280787_www.kepfeltoltes.hu_.jpgP1280783_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

P1280793_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

 

2013. október 

P1320514_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

 

És most, 2014. május 

Untitled_1_www.kepfeltoltes.hu_.jpg492996191Untitled_2_www.kepfeltoltes.hu_

Untitled_3_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

 

 




#995067 Csikó

Posted by fafaragó on 2016 április 18. - 12:35

Tegnap volt egy "komoly" érdeklődő Szíriuszra. :PP Az az igazi tele vagyok pénzel,mindenkitől okosabb vagyok,és nekem vannak a legjobb lovaim.....stb. tipusu ember.Legszivesebben meg se mutattam volna neki ,de ha már eljött ,nem akartam udvariatlan lenni.Először kiselőadást tartott a nóniuszok mozgás szegénységéről :unsure: majd a szánkót kezdte kritizálni hogy vasvázas és túl nehéz...Erre már kezdet bennem berzenkedni a szabolcsivér :dev: és mondtam neki ,hogy ebben teljesen igaza van ,akinek gyengék a lovai az ne vegyen vasvázas szánkót vagy ha mégis akkor meg nóniuszt vegyen elé mert az egyedül is elhúzza.De ha nem hiszi akkor szivesen befogok és fordulunk vele egy kört a kertben :kir: Elkerekedett a szeme mert látta rajtam hogy komolyan gondolom :wot: és abba hagyta a kiselőadást meg a szánkó témát is majd tett egy olyan ajánlatot Sziriuszra hogy gondolkozni se kellett rajta ,mire a mondat végére ért már mondtam is ,hogy nem ! :angry: Gyorsan témát váltott,két pár Géderlandi lova van azokkal szokott versenyezni ,meg rendzvényekre járni....Mondom akkor még lehet összefutunk májusba a kiskunhalasi lovasfelvonuláson,viszonylag mindkettőnkhöz közel esik,kb 30km.Erre azt monja -Áh nem hiszi hogy elbír majd jönni mert most csinálják a lószállitóját és nem biztos hogy kész lesz odáig.-Ja hogy azokat úgy kell ölbe vinni :) Én tavaly előtt ezzel a mozgásszegényes nóniuszzal háromszor voltam fent :biggrin: És nem látszott rajta hogy különösebben nehezére esett volna ,pedig estére mindig haza is jöttünk....Tudja ,mit mondok ez nem magának való csikó mert lehet hogy nem pakolja olyan magasan az első lábait de az ahogy reggel elkezdi rakni ez még este is úgy rakja,szóval nem hiszem hogy maga pont ezt a csikót szeretné ,de ha még is akkor szorozza meg hárommal amit mondott és jöjjön vissza! :smile2:  :dev:     




#991638 Zengő gyógyulásáért

Posted by ori on 2015 május 29. - 12:16

Kedves barátaink, támogatóink, szurkolóink! Végére értünk ennek a topiknak. Zengő meggyógyult.

maradtak vissza persze üllői emlékek (elzáródott véna, csontkinövés, stb. ), de a sipoly megszűnt, sőt a helyén maradt kráter is napról-napra sekélyebb, telik fel izommal.

Zengő csodálatosan néz ki, szívesen, energikusan dolgozik.

Nagyon hálás vagyok nektek, akik ilyen-olyan formában támogattatok, mellénk áltatok. Soha nem fogom elfelejteni!

Később még teszek fel fotókat róla.




#990704 Vemhesség

Posted by Robi on 2015 április 1. - 9:23

Letöltött.

 

Egy hetesen.

 

IMG_4833.JPG

 

IMG_4834.JPG

 

IMG_4835.JPG

 

IMG_4845.JPG

 

IMG_4850.JPG

 

Tíz naposan.

 

IMG_4865.JPG




#989452 Pacis karácsony 2014

Posted by fafaragó on 2014 december 25. - 13:53

Én még nem bontottam ki mert az enyémet még nem kapták meg,sajnos egy kicsit rajtam is múlt a dolog mert nagyon az utolsó pillanatra hagytam a feladást,de aki ismer egy kicsit is az tudja hogy egy az egy hibám van :dev: Tegnap csak a kenyeret felejtettem el megvenni az ünnepekre pedig még fel is írta feleségem ,mert ó is dolgozott sajnos, :sad: aztán mire rám csörgött hogy ugye nem felejtetted el ?Már minden bolt bezárt :gm: De mivel kenyér nélkül már nem mertem haza menni :kir: így a kollégák közben járásával ugyan de sikerült jugóból behozni friss kenyeret :biggrin:  :biggrin: Még jó hogy náluk csak két hét múlva lesz karácssony :rolleyes: a halászlével viszont helyre állítottam a renomémat mert mivel mind ketten dolgoztunk tegnap így megbeszéltük hogy az idén nem lesz halászlé hogy ne a kapkodásról szóljon az ünnep hanem az egymásra figyelésről. :smile2: Na de halászlé nélkül nincs karácsony így titokba megkértem egy barátomat aki profi szakács hogy csinálja meg a miénket is :kv: Így aztán volt halászlé is meg kenyér is meg béke is! :biggrin: 

Fláviónak meg elvittem a lovas kocsit ami legalább elkészült időben,igaz a zöld festék még fog egy kicsit :kir: előtte odaszóltam hogy készüljön mert visszük a gazdájának kocsit :dev:  Őazt gondolta hogy a Kóbinak,de mivel jövünk vissza ?-kérdi.-

Majd háton.

Jó akkor várlak...

Oda érek már több mint egy perce gyönyörködik a kocsiban ,de még mindig nem veszi észre hogy az övé...Pedig jó nagy betűkkel rá van írva a neve meg a címe is...közbe kijönnek a szülei ,a gyerek érzi már hogy mindenki őt lesi csak nem tudja hogy miért! :kir: Egyszer csak megváltozik a nézése leguggol elharap egy megkezdett csúnya szót..aztán feláll nézi az anyjáékat ahogy elmorzsolnak egy könnycseppett...-Ugye nem mondjátok komolyan..?Aztán rám néz..

Rám ugyan ne nézzél ,én már az elején megmondtam hogy úgy csináld mintha a tied lenne.... :rockon: .

képeket majd holnap rakok fel

 


  • Lótuszvirág, izland, Mézszín Sörény és még 9 felhasználó kedveli


#989777 Öreg ló- nem vén ló

Posted by Vessy on 2015 január 17. - 23:20

Sziasztok!

 

Trudi február 2-án lesz 30 éves. Aki esetleg Dióspuszta környékén jár aznap, ugorjon be, szívesen várjuk, lesz egy kis összeröffenés legalább a helyiekből  :)

 

Egy viszonylag friss:

 

10422131_10203131949319058_2968982981564

 

Még egy bundás:

 

10610856_10203278776749652_9145828564072

 

És még egy, itt épp pótmamiként funkcionált:

 

10635714_10203278740228739_6386597862682




#987070 Zengő gyógyulásáért

Posted by ori on 2014 augusztus 7. - 10:55

Kedveseim, jó hírem van!

2 hete még nem gondoltam, hogy örülni fogok egy csecsemőfejnyi daganatnak és egy beharangozott laparoszkópiás műtétnek, mint majom a farkának, de minden viszonyítás kérdése, és a nagyműtét árnyékából felszabadulva most eléggé boldog vagyok.

A tegnapi ultrahang szerint a daganat legnagyobb átmérője is csak olyan 15 cm, úgyhogy nem kell felvágni a ló hasát, meg ilyenek, és nem  is fog félmilkába kerülni, gyorsan felépül majd, stb.

Bár a pontos költségeket még nem tudom, de mindenképpen én szeretném a nagyobbik részét állni, így ha marad a támogatásból, akkor találjátok ki, hogy mi legyen vele (visszautaljam, alapot képezzünk, stb.)

Nagyon hálás vagyok, hogy tartottátok bennem a lelket az elmúlt héten, nem is tudjátok, mennyit jelentett.

 




#999200 Öreg ló- nem vén ló

Posted by Robi on 2019 március 29. - 15:30

Két ló éldegél együtt. Az egyik kanca, a másik herélt. Ketten együtt közelebb vannak az ötvenhez, mint a negyvenöthöz. Egymásra találtak. A vödrös etetés azért külön van, mivel a kanca gyorsabb és telhetetlen.

A heréltnek három napos kényszer eltáv jött össze. Elmenetelkor még 200 m-ről is telefonáltak egymásnak. Ma megérkezett az "ifiúr". A radarok még látás előtt fogták a jelet, megindult az üzengetés. A herélt is a helyére került, amit teljes vizit követett. Megvan mindened? Nem bántottak? Megviselt az út? - szóltak a kérdések mindkét oldalról.

Kaptak némi lucernát, amit elkezdtek csipegetni egymásra figyelve. Közben készült az ünnepi vödrös a viszontlátás örömére.

Kanca az etetőhelyen, a herélt a beállóban kerítéssel elválasztva egymástól vagy 60 m-re kapta meg. A kanca nekiállt szokás szerint. A herélt bekapott egy falatot és kisietett megnézni a másikat, majd csörgött a telefon: Te is kaptál?  - Igen, finomat. - Vissza egy falatért, majd újabb hívás: Neked is van bent zab? - Még árpa is. -   Ez addig tartott, míg a kanca nem végzett. Akkor odament a kerítéshez, a lehető legközelebb, mire a herélt bement enni. Még volt a vödör aljában mikor az elválasztás két oldalára álltak egymás mellé. Beengedtem a kancát, sietett mind a kettő. A vénlányt megfogtam, hogy a herélt ehessen. Néhány falatot csipegetett, már nem volt sok, mikor megkérdezte: Te nem eszel? - Ennék én, ha tudnék. - volt a válasz. Erre az úriember félreállt, hagyta az asszonyt enni, amit örömmel nézett.

Ez a szerelem.




#997128 Csikó

Posted by Kistáltos on 2017 április 23. - 21:42

Megvan a másik! Este 9 körül értem ki a tanyára, a szokásos füttyentés, amire általában jön abrakolni. Nem jött, elindultam keresni, mikor odaértem a beállóhoz, akkor feküdt le. 

Kedves kancám megvárt. Két perc se volt, mig a lábak megjelentek és már ki is tolta.

Nekem nagy nap a mai, még egyet se láttam elleni, hiába lovazom régóta, ha jól számolom,ő a 12. csikóm.

 

Kedvenc fakóm most megadta az élményt, hogy én nyissam fel az orrocskánál a burkot, halljam a csikó első nyerítését még felállása előtt, amire a többi ló válaszolt!!!  Köszöntötték mindnyájan!

Segítsek neki felállni, halljam a kanca finom böcögését, becézését lónyelven. 

Boldog vagyok. :)




#994727 Érdekesség

Posted by N.C. on 2016 március 15. - 12:22

"Mécses 22 éves. Ma délelőtt felkészült kettőszázadik, egyben utolsó díszelgésére. Utána nyugdíjba megy. A képen lovasával ellép a tiszteletére felsorakozott Lovas Díszegység előtt. Felemelő pillanat volt!"

10415672_975531332494589_676584676945697




#993515 Csikó

Posted by Mocca on 2015 november 29. - 17:32

Mocca, azért a kis csődört mutasd majd be:)

 

12274192_1199248563438628_41540003392589

 

Íme,a legújabb csikóm :)




#992885 Csikó

Posted by fafaragó on 2015 szeptember 15. - 19:53

Apuci pici fia  :biggrin:

12004908_770984159679320_665656338420296

12009616_770984309679305_377933071836237

12003243_770984146345988_462257040982079

12004908_770984159679320_665656338420296

Azt híszem kezd a fejemre nőlni :kir: Ma megmértem szalaggal 147  :wot: nem akartam hinni a szememnek.megmértem bottal is 141cm,és 22-én tölti a 6.hónapot.




#988741 Zengő gyógyulásáért

Posted by ori on 2014 október 21. - 11:32

Hogy jót is írjak, tegnap volt egy ilyen "örülj, hogy veled van" pillanat. Este megyek a csemegés vödörrel, látom, éppen fekszik. Nem akartam zavarni, de hátranézett, így bementem hozzá, és elé raktam a vödröt, majd a mellém telepedő kutyákkal együtt áhítattal lestük, ahogy Z fogyaszt. Evés után még kicsit be is szunyált, aztán fölkelt szénázni. :)




#994833 Nyeregszemle

Posted by Jasmine20 on 2016 március 26. - 8:55

sziasztok
bocsánat, hogy belekotyogok, de muszáj  :smile2: képzeljétek végre én is részt vehetek a rendezvényen nem is akárhogyan :happy:  fellépőként  :wub:  végre végre egy ilyen kaliberű rendezvényen bizonyíthatom, hogy a szamár nem buta, sőt van olyan jó és okos mint egy ló  :kv:  :rockon:  már most rettentően izgulok  :D  :happy:  :happy:  :happy:




#994723 Parasztélet

Posted by endy.papa on 2016 március 15. - 6:55

Tündér 37 éves!))))

 

https://www.facebook...&type=3

 

 

 

"Kedves Barátaim- ismerőseim és lovas társak.Szeretnék veletek megosztani egy számomra és sok lovasom számára is örömteli hírt itt és ha segítetek minden lehető felületen. A képen T Ü N D É R látható aki a mai napon belelépett a 37.. életévébe. Az összes elmúlt évét velem töltötte ,velem versenyzett eredményesen több szakágban is és 18 csikót nevelt. Fajtáját tekintve Kisbéri félvér. Ma ilyen jókedvvel ünnepelte velem a szülinapját. Így is lehet lovat nevelni- használni és megbecsülni. Lehet, hogy nagy kérés, de legyen ez eklatáns példa minden lótaró számára."

 




#991332 Csikó

Posted by endy.papa on 2015 május 14. - 14:19

Reggelre kis kancacsikó fogadott az istállóban.)

11249851_941727289192776_652256128327425




#979936 Lovam van!

Posted by Lótuszvirág on 2014 január 20. - 10:24

Cica
Hát kérem szépen, ott hagytuk abba, hogy nem veszünk több lovat. Mert nem, mert elegen vagyunk, mert sokan vagyunk, mert olyan mint Béci úgy sem lesz soha még egy, meg mert amúgy sem. És jó is volt így.
Ami kimozdított ebből (vagyis a nulladik lépés) az volt, hogy az én kedves lovaglós pajtim elköltözött. De ez is megérne egy komplett sztorit, mert el sem akartuk adni, egyáltalán nem. Egy pacis ismerős  keresett meg, hogy leinformáljon egy lovat ami itt van nem messze. Udvariasan próbáltam válaszolni minden kérdésére, azzal a szomorú előérzettel, hogy a ló amiről beszélünk nem lesz jó neki. Mesélt az elvárásokról, aminek a leendő hátipajti meg kell majd feleljen, nem is voltak túlzó elvárások, csak olyan ló nem sok van, amiben mind egyszerre megvannak. Mondtam is neki, hogy olyat akit jónak gondolnék csak egyet ismerek, de az az enyém és nem eladó.
Aztán ahogy eddig eljutottam gondolatban el is bizonytalanodtam, mert mióta nincs Béci, lovagolni már nem olyan. Meg mert nem is lovagolok már annyit, meg mert már lehet hogy nem is szeretnék, meg meg meg… De letudtam annyival, hogy tél közepén fedeles híján még ha szeretném sem tudnám bemutatni és olyan kis léleknyugató kiskapuként felajánlottam, hogy ha tavaszig nem találják meg az igazit, akkor térjünk rá vissza. Gondoltam úgysem térünk rá vissza.
Nem így lett, kivárták, eljöttek, barátkoztak, megszerették és a kicsi lovam elköltözött. Jó helyre, szeretik, vigyáznak rá, jó dolga van.
De mikor elment… az az üres hely az istállóban, az valami kegyetlen volt. Amikor egy üres boksz is szemrehányóan néz, amikor már hiába találsz a zsebedben falatkát, mert nincs már kiskedvenc akinek odaadnád, szóval voltak nehéz pillanatok. Hiába tudja az ember néha egy döntésről hogy jó, ha közben nem érzi, hogy vele most épp valami jó történik.
Ilyenkor kell valami újat csinálni, moziba menni, kikapcsolni, valamivel elterelni a gondolatokat. Aki meg úgy él mint mi, azok gyakran azon kapják magukat hogy a legtöbb ismerős is ugyanúgy él, mint mi. Így lett az első lehetőség kicsit kikapcsolódni egy meghívás. Ugye normáliséknál ez mondjuk egy baráti vacsorameghívás, kellemes limonádézás a nyári naplementében, beszélgetés és ilyesmik. Na nálunk nagyjából úgy hangzott, hogy ,,hol a kicsiló, miért nem hoztátok versenyre??!” bevallottuk, hogy a kicsiló elköltözött tőlünk, már többet nem hozzuk versenyre (nyilván tőr a szívbe, mekkora öröm ezt így kimondani…)
,,Eladtátok azt a jó lovat? Hát mikor lesz nektek megint olyan? Na várjatok csak van most pár olyan csikóm, de olyan…” Igen, a kedves ismerős kereskedő. Lókereskedő. De ez így nem adja vissza, hogy milyen valójában, mert lókereskedőből is van rengeteg, a békési mezítlábas kupectől az öltönyös nyakkendős típusig. Ismerősünk pont egyik véglet sem, viszont vicces figura, valahogy mindig sikerül jókat nevetni ha találkozunk. Így a lehetőség, hogy lemegyünk hozzá kicsit kikapcsolódni nem is volt rossz ötlet. Persze mondtuk, hogy ne gondolja hogy vásárolni akarunk, csak kicsit kimozdulunk. Mondta hogy jó-jó, de azért majd megugratjuk a csikókat. Mondtuk rá, hogy jó-jó, de mindegy hogy ugranak, mert nem vásárolni akarunk.
Teljesen komolyan gondoltuk és jó is volt kimozdulni. Pont úgy zajlott minden ahogy terveztük, mindenki hozta a formáját, nevettünk rengeteget. Még a tervhez is tartottuk magunkat, mert nem is tetszettek a csikók, pedig jók voltak, csak az a kis valami, az a szikra hiányzott amitől a vásárló elveszti a józan gondolkodását és hiába nem akar lovat venni, csak megteszi egy óvatlan pillanatban, amikor épp nem figyel.
Persze rengeteg néznivaló volt, már mikor odaértünk kiderült, hogy egy napba csak a csapat fele fér bele, a másik fele miatt majd egy másik alkalommal el kell jönni (ugye milyen jó, hogy nem akarunk lovat venni, így simán csak elfelejtjük majd a második alkalmat – gondoltam én a naiv)
A negyedik ló után volt egy kis szünet, ajánlgattak mindenféle csodaszármazást, csodacsikót, csodanéznivalót, hogy na válasszuk ki melyik legyen a következő. A béke kedvéért ha már választani kell, hát besétáltunk az istállóba. Voltak fiatalabbak, idősebbek, belovagoltabbak, nem annyira belovagoltak, csupa jópofa lovacska, aztán az istálló végén az egyik boksz olyan furcsa volt. Na mondom még ilyet, miért deszkáznak fel egy boxot, hát így ő nem lát ki, én meg nem látok be. Kérdezem, hogy ki van odabent, hát odabent egy kanca van, de nem tetszene nekünk, nézzük ezt a másikat itt… Hooogyne, na lássuk csak ki van abban a boxban!
Itt állítólag viszonylag nagyot hibáztam és utólag nagyon alapos lókereskedelmi továbbképzésre lettem ítélve, hogy miért volt többszörösen elhibázott a következő két perc.
Mert kinyitották a boxot és odabent megláttunk egy sovány kis szellemet, egy csinos kis szürke csontvázat. Én egyféle lovat nem szeretek, az a sovány. Ezen nincs mit szépíteni, kicsit sem szeretem a vékony lovat, értem én, hogy olyan is van, csak nekem látványnak nem szép. Sose tetszett. Ezért nem értettük ami ezután történt, mert hiába nem akartam, a lábam bement abba a boxba, a kezem megsimogatta a szürkét, majd egy kis nézegetés, simogatás után – amit a kis girhes még csak nem is vett jó néven – egyszer csak elszabadultak a karjaim, megölelték a nyakát és nem akarózott elengedni. Mindenki egyformán nézett rám, a lónak voltak a legkisebb gátlásai, ő akarta legkevésbé palástolni a véleményét: totál hülyének nézett, mérsékelt szemforgatással és sunyítással próbálta hárítani a kontaktot, fogalma sem volt, hogy mit akarok, de tök egyértelműen nagyon zavartam a sötétben állásban.
A boxajtóban kicsit udvariasabb arckifejezéssel néztek őrültnek. Ugye a kereskedő az kereskedő, neki mindegy mikor őrül meg e vevő – még Rejtő is megmondta, hogy ,,Épelméjű fürdővendégekre nem szokás világfürdőhelyeket bazírozni.” – ha a legutolsó kecskét nézi ki, akkor azt nézi ki.
Az én életem értelme aki már elég jól ismer nagyjából itt kezdett el aggódni, érezte hogy a dolgok kicsúsznak a kezünkből, végülis mi csak azért vagyunk itt hogy ne otthon legyünk, hogy kimozduljunk, hogy beszélgessünk, de véletlenül sem azért, hogy lovakba szeressünk bele. Hogy oldja a feszültséget, megkérdezte hogy mit csinálok, mondtam, hogy semmi különöset, csak szeretem ezt a lovat. Kereskedő úr nyilván kapcsolt, elkezdte sorolni az erényeit, hogy te, ez úgy ugrik, de úúúgy hogy olyat még nem láttál, meg olyan származása van, de olyan, hogy olyat még nem láttál. Erre mondta azt hiszem az én életem értelme, hogy meg olyan gebe is, hogy ilyet még nem láttunk. Hát lovagolni se lehet szegényt, még a végén összedőlne. Meg amúgyis jöjjek már ki abból a boxból, hát mit akarok ettől a lótól??
Szó szerint emlékszem a következőt válaszoltam:
,,Haza akarom vinni, vattába akarom csomagolni és müzlivel akarom etetni.”
Na, állítólag ez nagyon nagy hiba volt, ilyet nem mondunk soha lókereskedelmi egységekben egy lónyakkal a karjaink közt. Nem csak azért mert előzőleg megígértük, hogy nem őrülünk meg, hanem amúgy sem, egyáltalán nem. Így utólag nem rossz tanács, lehet benne valami. Javaslom én is mindenkinek, ez nem volt egy utánoznivaló viselkedés.
Na, akkor meg is van a következő, jöhet a szürke, már nyergelik, megy ki, majd meglátjuk hogy ugrik.
Na, elsőre azért csak a ló maga volt amit megláttunk. Ugye volt neki egy határozottan szép csontalapja, olyan arányos, ideális, tényleg tetszetős, viszont ezt meglehetősen közel tartotta a szőréhez. Amin meg sebhely sebhelyet követett. Így lett az összhatás kicsit ijesztő mégis.
Felszerelni egész gyorsan ment, már azután hogy kisakkozták hogy melyik zselé melyik szivacsra kerül, hogy ne érjen a marjához a nyereg (tök mindegy volt mit tettek rá, a marjához ért a nyereg). Aztán felhuppant rá a pilóta és indultak a pályára, kicsit gyorsabban tették ezt, mint szokás, mert mint magyarázták: ,,Kicsit elszalad felülésnél. DE nem gyorsan!” Majd meglátjuk.
Ahogy mi láttuk sarkonfordulásból vágtatott ki a kapun, de valóban lassan csinálta, mert erősen húzták közben a szárat. Szóval valóban lassan szaladt el.
Elfoglaltuk az addigi helyünket a pályán, beszélgettük tovább, még nevettünk is. Közben néztük a szürit. Reméltem, hogy legalább kint elmúlik az a furcsa érzés, ami épp elöntötte a lényem, de nem akart múlni. Ahhoz képest ahogy kinézett egész jól mozgott, sőt. Igaz egész nagyra tátott szájjal csinálta, de jól mozgott. Aztán ugrott pár kicsit, ugrott pár kicsit nagyobbat, csinált pár nagyon ötletes testcselt néhány ugrás előtt, majd ugrott pár egész nagyot, ezt legalább olyan meggyőzően csinálta, mint a flikkflakkokat amikor nem akart ugrani. Végül mivel sok ereje nem volt, egész gyorsan vége lett a bemutatónak, ment vissza a boxába. Én utána. Néztem, néztük, aztán megkérdeztük, hogy végülis miért ilyen sovány? A válasz, ami egyben az ok is arra, hogy miért épp oda mentünk szabadidőt eltölteni annyi volt, hogy azért, mert nem hízik.
Hát most komolyan… Azt hiszem, nagyjából érthető miért nevetünk olyan jókat ott.
Megnéztük mégegyszer az öt ló származását, megnéztük a következő ötét, amit majd egyszer eljövünk megnézni és elindultunk haza.
Igazán hősiesen tartottam magam, nem erőltettem a visszamenést. Nem emlegettem a szürkét. A neten kerestem róla videót ugyan, csak olyan kíváncsiságból, hogy vajon valóban érzem e azt, amit érezni gondoltam. Találtam is róla egy rövid eladó videót, sovány is volt, meg olyan kis semmilyen is, aztán amikor felhangosítottam a zenét amit a videó alá tett a kis operatőr lány, akkor megint elvesztettem a fonalat. Nem értettem igazán, csak valami olyasmit, hogy egy telefonfülkéből próbál hazatelefonálni, mert minden rossz, semmi sem jó, nem erről volt szó, nehéz elképzelni, hogy nem vagyok ott vele és vajon tényleg túl késő megpróbálni?
Nem néztem meg másodjára a videót.
Telt az idő, három hét múlva lett megint egy fél szabad délután, amikor már csak udvariasságból, de elmentünk megint. Szerencsére a szüri nem volt már a sötét boxban, kint volt a legelőn. Ez pont addig volt megnyugtató gondolat (mármint hogy legelget, hízik, napozik, bandázik) amíg meg nem láttam a csapat szélén kedvetlenül nyammogni. Nem tűnt igazán csapatjátékosnak, boldognak sem, meg azt sem mondanám, hogy hízott volna az alatt a három hét alatt. Viszont nyereg nélkül kifejezetten rosszul festett. Tényleg egy kis csontváz volt.
Nézelődtünk, beszélgettünk, csodálkoztunk, mert valóban jó lovak voltak amiket láttunk. Beszélgettünk tovább és egyszer csak szóba került a szürke, hogy azért bőven van nála fiatalabb és jobb is, nem is egy. Meg bár kanca, azért sajnos neki nincs olyan származása, mint a többieknek – mondtam én, csak hogy kicsit nyugtassam magam. Itt elég csúnyán lett rámnézve és csak hogy ilyen zöldeket ne beszéljek, külön a kezembe nyomták a származását, hogy akkor mondjam már meg mi nem jó vele. Megmondom őszintén egy szót nem fogtam fel belőle. Udvariasan a lehető leggyorsabban visszaadtam, mielőtt valahogy nálam akarna maradni az az útlevél. Vége lett a délutánnak, indultunk haza, megköszöntük, hogy megmutatták a lovakat. (Tényleg voltak nagyon jók) Mondtuk, hogy ha keres ilyesmit valaki, akkor mindenképp ajánljuk majd őket. Még az árukról is tájékozódtunk úgy kb, csak a szüri ki lett felejtve a felsorolásból. Megkérdeztem, hogy vele mi a helyzet, hát ő ugye nem néz ki olyan jól, mint a többi, sok egyszerűbb is van nála, sok piacképesebb is van nála, szóval ő kicsit olcsóbb. Csak így, nem számokkal, nem konkrétan, csak egy kicsit olcsóbb. Vasárnap volt, 4 óra körül.
Hétfőn tízre mentünk vissza.
A szüri miatt, legalább csak egyszer próbáljuk ki.
Csoda nem történt, egy sovány kis szellem volt, tátott szájjal szaladt és ugrott, aztán néha nem ugrott, aztán ugrott mégis. Olyan semmilyen sem volt. Vagyis leginkább csak sovány volt, elveszett, felesleges és semmiképp sem illett oda a kicsattanó többiek közé, sem a legelőre, sem a feldeszkázott sötét boxába. De meggyőző semmiképp nem volt.
Szerencsére nem kerestünk lovat, szerencsére nem akartunk egy kis szupersztárt hazahozni onnan, szerencsére nem akartuk a legjobbat kiválasztani.
Szerencsére, mert így teljesen megmagyarázhatatlanul, megindokolhatatlanul és leginkább váratlanul, de összekötöttük az életünket egy sovány kis szellemmel.
Három héttel és egy nappal azután, hogy először láttuk. Már biztos volt, hogy szüri nem marad ott.
Nem volt nagy szerelem, nem nézett úgy, nem bújt, igazán nem volt benne semmi ami meg tudta volna fogni az embert. Én makacsul haza akartam hozni, vattába csomagolni és müzlivel etetni, az épelméjűbb fele az életemnek pedig elismerte, hogy van benne valami, vagyis ha jól emlékszem: lehet, hogy van benne valami.
Napra pontosan egy évvel azután érkezett, hogy Bélus elindult a klinikára.
Azt mindenesetre meg kell jegyezzem, hogy nem volt a véletlenre bízva. Személyesen hozta el az ismerős. Így utólag lehet azért, mert félt, hogy ha pár napot várunk mire megszervezzük a fuvart kijózanodunk és lemondjuk. Valószínűleg mi voltunk az első őrültek, akik pont a legesélytelenebbet nézték ki.
Biztos ami biztos még aznap el is hozta. Így költözött hozzánk Cica (első nap nálunk)
Ha amerikai bestseller akarna lenni a történetből, akkor hamar jóra fordult volna minden, összeszerelmesedtünk volna, mind ahányan vagyunk és boldogan éltük volna a kis életünket együtt tovább. De nem akart amerikai szirupos lányregény lenni a történet.
Tök simán csak ismerkedtünk, mi nézegettük hitetlenkedve a kis girhest, hogy tényleg hazahoztuk? Ő meg szemrehányóan nézett vissza ránk, hogy mit reklamálunk, nem ő választott minket.
Nyilvánvaló volt, hogy van valami a hátterében annak, hogy ennyire sovány. El is hívtuk az állatorvosunkat, aki ugyan már jó sok mindent látott nálunk azért meglepődött a legújabb jövevényen. Elég óvatosan fogtunk a féreghajtózáshoz, többször egymás után kis adag volt a terv, mert ki tudja mi lehet az oka ennek a külsőnek. Amúgy a lábai, tüdeje, szíve, hibátlanok, meg is lett ultrahangozva, mert az ördög nem alszik. De szerencsére még csak vemhes sem volt. Aztán jöttek a fogai, bagózgatott, rosszul evett, számítottunk rá, hogy kell reszelni majd. Addig nem is bolygattuk, elég bizalmatlan volt, nem akartuk azzal kezdeni a közös életünket, hogy a száját nézegetjük. Gondoltuk úgyis átnézetjük majd, amit a doki mondani fog az bőven elég.
Nem számítottunk rá, hogy azt mondja, hogy ilyet még sosem látott és hogy most majd tartja ő a fejét, szépen nézzünk be mi is a szájába, mert ilyet mi sem fogunk sokat látni. Nem tudom mik a fokozatai a fogproblémáknak, de azt hiszem az egész enyhétől indulnak a lehetőségek és a skála másik vége nemes egyszerűséggel ennyi: Cica. Maradjunk annyiban, hogy ha le lett volna neki reszelve minden él és taraj, akkor nem tudott volna enni, mert nem ért volna össze egyik oldalon sem az alsó és a felső fogsor. Hátul olyan éles túlnőtt rész volt, hogy a saját garatát nyírta vele eleven fekélyesre. Nem akarta elhinni az állatorvos, hogy így ez a ló tud száron menni. Pedig tudott. Elég hihetetlen, de néha még be is tudta csukni a száját közben, azért legalább az oka megvolt, hogy miért van nyitva a maradék időben a szája lovaglásnál. Mert nem tudta bezárni anélkül, hogy vagy az ínyét, vagy a garat részt ne sértse véresre egy éles fog. Nekem az volt hihetetlen, hogy enni tudott. Csupa fekély, csupa seb volt a szája, csupa fájdalom lehetett csak lehajolni is a szénáig, nemhogy egy falatot felvenni és megrágni. Azt már láttam addigra, hogy falatonként rágja-rágja, forgatja a szájában, majd kiköpi. Nem tudta lenyelni olyan fájdalom volt neki a szájában a kaja.
Sokszor gondolkodtam azon, hogy van e ekkora békés állat, mint a ló, hogy hányszor hihetik a saját lényük elleni merényletnek azt az egész sport- vagy hobbilóságot és hányszor csinálják mégis minden nap ugyanazt.
Cica helyében ilyen fájdalommal élve szerintem sosem engedtem volna, hogy rám üljenek.
A terv az volt, hogy a legvészesebb részeket megreszelik neki, majd kap fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt és pár hét múlva megint lesz reszelve. Meg úgy egy életen át rendszeresen, mert az ilyen mókát egy életen át kell majd korrigálni és hirtelen nem szabad nagyot alakítani rajta.
Lássuk csak ezután mi következett. Ezután jött az, hogy kiderült, érzékeny a gyógyszerekre, mert rosszul reagált arra, amit kapott. De semmi gond, gyógyszercsere és éltük tovább az új közös életünket.
Aktuális volt egy körmölés, bármilyen bizalmatlan kis primadonna volt, aki felháborodottan kérte ki magának minden alkalommal, hogy a fel akartuk venni a lábait, úgy nem maradhatott. Szuper a kovácsunk, a leggorombább, vagy leghisztisebb lovakkal is pont ugyanúgy kijön. Tudtuk, hogy Cica sem fog majd ki rajta és már csak kicsi választja el az új csinos sportcipőitől. Csak azt nem tudtuk, hogy ez a kicsi valami egy átlátszó folyadék lesz fecskendőből, mert Cicó egy percet nem volt hajlandó együttműködni, pont 0% esély volt rá, hogy békésen, sérülések nélkül megoldódik a körmölés, míg magánál van. De amint művileg meg lett nyugtatva már valóban csini új cipőket varázsoltak a lábaira.
Alakult az új lovacskánk, féreghajtó, fogreszelés, új cipő, minden nap egy kicsit mással próbáltunk a lelkéhez is közel kerülni, hogy ő is megszeressen minket. Mert amit vele műveltünk az az első időben inkább kínzás lehetett neki. Hetekig nem engedett a fejéhez érni, nem volt egy pillanatig sem olyan ló, mint aki örül, hogy nálunk lehet.
A második fogreszelés pár héttel az első után következett, mi reménykedtünk, hogy mégsem olyan vészes a helyzet, mint ahogy elsőnek látszott, az állatorvos pedig reménykedett, hogy jobb belátásra térünk és specialistára bízzuk a lovat, mert nem olyasmik voltak a szájában, amiket reszelővel meg szoktak oldani. Ilyen volt a törött fog, ami csak a második alkalommal tűnt fel, hogy az élek és tarajok és sebek és fekélyek mellett van még más is. Egy húznivaló.
Ezzel úgy van mindenki, hogy ha húzni kell hát húzni kell.
Elméletben igen. Gyakorlatban lónál ez kicsit több. Anyagilag egy világvége, végignézni horror (ezt csak elbeszélésből tudom és csak onnan, hogy senki nem maradt ott vele a 4 órás művelet alatt, úgy alakult, hogy elégnek látták a fiúk, ha az orvos ott van vele), szegény lónak meg hetekig tartó lassú gyógyulás, rengeteg kellemetlen kezeléssel. Neki annyiból volt szerencsétlen a foghúzás, hogy nem lehetett fogóval kivenni, annyiból pedig szerencsés volt, hogy lent volt, nem fent. Így egy csinos lyuk került az állkapcsára, amin át kikopogtatták lentről a gyökere felől. 2 nap után hazajött Üllőről. 2 naponta jött a mi állatorvosunk tampont cserélni és több mint két hétig volt lyuk az álkapcsán, amikor át lett mosva belül a seb, lent folyt ki… Érzékeny volt a gyógyszerekre, de muszáj volt kapnia antibiotikumot a lassan gyógyuló seb miatt. Ezért kapott plusz gyógyszereket, hogy a gyomorfekélyt elkerüljük a végére.
Állandóan vödörben volt előtte víz, hogy lássuk iszik e és ha igen mennyit. Naponta 5x evett kis adagban müzlit (azt ha nem is rágja meg, meg tudja emészteni) 3x vízbe áztatott széna pelletett, egyszer kapott fájdalomcsillapítót, egyszer antibiotikumot, kétszer gyógyszert ami a gyomrát védte az előzőektől, egyszer probiotikumot mindezek miatt és a nyílt állkapocs seb miatt (amit így utólag visszaemlékezve gyakorlatilag állandóan tisztítani, kenni, védeni kellett az elkoszolódástól) sétáltatni kellett a vérig sértett kis sovány kancát, aki a lénye elleni merényletnek élte meg az egészet és nagyon nem tűnt boldognak, vagy hálásnak azért, hogy a mi lovunk lehet. Sőt.
Úgy általában meg igen, menjek a fenébe az olyanokkal, hogy vattába kell csomagolni és müzlivel etetni. Egész boszorkányosnak tűnt, hogy az első pillanatban ezt láttam, mint közös jövőmet a kicsi lóval. Eleinte bent sétált a pályán (2 , néha már egy-egy bizakodó pillantását isel tudtam kapni) , de amint jött egy kis szellő már vitte a homokot is a sebbe.
A steril seb kedvéért elkezdett a kis lovacska kint sétálni az utcán, ott volt a legkevesebb por. Ennek lett a következő változata a biciklis kirándulás (2, 3). Szerintem ekkorra azért kicsit beletörődött, hogy bár abszolút nem vagyunk normálisak, de alapvetően nem akarunk neki rosszat. Mert még csak hetekkel azután vagyunk időben, hogy az egész világra mérgesen megérkezett és sem a lábát nem adta, sem a fejéhez nem engedett minket nyúlni.
Lovagolni még sokáig nem lehetett, hetekkel később kapott csak engedélyt kantárt hordani. Maradt a kötőféken futószárazás ( 2, Cica a csupaseb, bevallom mikor ebből a tekintetből ilyen lett azt jó volt látni).
Az első másfél hónapban nem feküdt le a boxban, napi 24 órában állt mindenre felkészülten és nem mert még ledőlni kicsit pihenni. Aztán ez megváltozott, ahogy megbékélt a helyzettel, a stikkes új családjával, elkezdett esténkét fekve aludni. Két okból volt egyértelmű, az egyik ugye a színe, mert egy szürke lovon mindig látszik, ha feküdt az éjjel, a másik pedig egész egyszerűen az volt, hogy azon az oldalon amin feküdt minden egyes este leverte a csipőjét. Semmit nem csinált rosszul, mi is teljesen jól csináltunk mindent, mindig bőven volt almozva, mindig meg volt igazítva a boksz éjszakára, egyszerűen túl közel voltak a csontjai a bőréhez. Így minden reggel friss sebbel fogadott minket. Hihetetlen volt hogy ilyen van.
Nyereggel már kicsit később egész vállalható alakja lett ( 2, 3, 4, 5,6), de nyereg nélkül még nagyon kellett helyezkedni, hogy ne tűnjön nagyon soványnak.
Rengeteg időt töltöttünk vele, muszáj is volt. Meg jó is volt. Cicában van valami, amit muszáj szeretni. Nem olyan, mint Béci volt, soha senki nem lesz olyan, mint Béci volt, nem olyan mint a kedves lovacskák általában, nem kedves, nem szelíd, és egy percig nem átlagos, Cica az Cica.
A patamosón sokáig két emberes volt, mivel nem mertük megkötni, mindig ott kellett állni egy plusz embernek vele, hogy fogja. Azért így elég macerás volt, ezért megpróbáltunk változtatni az egymáshoz való viszonyunkon és rengeteget tanultunk egymástól, ma így zajlik már egy pata, vagy farokmosás: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9
Bárhol el lehet engedni, nem csinál rosszat, nem tesz kárt semmiben és magában sem és sokat ültünk vele és egy kávéval/kólával odakint, jó volt nézniegyre szebb lett. Mintha kicserélték volna.
Már lovaglásnál sem látszott nyár végére, őszre annak a szürke kis girhes szellemnek aki volt, ló formája lett. Megszerettük Cicát.
Eltelt több mint fél év, még nem kötöttük meg, szerintem nem is fogjuk, már viszonylag stresszmentes a patkolás, már nem látszik betegnek, már jó ránézni. Megváltozott Cicó élete, megváltozott a miénk is, ha valamit vissza lehetne csinálni, akkor azt a három hetet nem várnák ki, mielőtt hazahozzuk. Jöhetett volna az első nap mikor találkoztunk, ésszerű okot ha a mai napig várunk sem találnánk rá, hogy miért akarjuk hazahozni. Egyszerűen csak jó, hogy Cica van.
Ja igen, ugyan vattába nem csomagoljuk, de bár nincs megnyírva mégis takarjuk, és ugyan nem csak müzlit eszik már és igazából semmi sem maradt ami indokolná az extra bánásmódot, megmaradt neki a plusz két etetés, így még az éjszaka közepén is kimegyünk hozzá, hogy az esti müzlijét megkapja.
Én megmondtam, hogy így lesz 
:smile2: