Zsebi, én meg téged lestelek ezerrel
Sõt, ott is voltam, ahol Froclee, Hilfi, Örni, Dé meg a többiek. Ki tudja, hányszor mentünk el egymás mellett.
Jövõre viszek ismertetõjelet - kutyát, természetesen. (Mikor Hilfi felszedett a kocsiba, szinte rám ordított: "Nem hoztál kutyááátt???" Azt hittem, visszaküld
)
Naszóval a nap sok volt, de volt árnyék, oda szöktem én is délután, a napszúrásközeli állapotból, ahol parkoltak a nagy böszmék. Volt szék, asztal, pihi, közen néztem, hogyan parkol be kispolszki nagyságú helyre a két óriás ló, majd helyen megfodulva ki - tanulhatnának tõlük a sofõrök
Parkoló: reggel, mikor mi mentünk, üres volt, de senki nem irányította a népet oda, még jó, hogy Hilfi ismerte a járást.
Új mûsorszámként a díjlovas kislány produkciója tetszett (igaz, ez a kétpálcás megoldás nekem furi..) olyan volt, mintha traktorral balettozna.
Elismerésre méltó teljesítmény volt lótól, lovastól egyaránt. Remélem, jövõre még többet mutatnak.
Jövõre mindenképp ott a helyem, de hogy gonosz legyek, nem feltétlen a lovak, hanem az erdõben levõ gombák miatt.
Fél óra alatt egész kis gyûjteményt fotóztam, pedig ebben a szárazságban máshol alig van valami - ott a patak mellett nagyon jó a klíma. Igaz, legközelebb bakancsot is viszek, mert a két seggencsúszás miatt még ma is fáj a lábam.