Ugrás a tartalmakhoz


Fotó

OSZD MEG VELÜNK!


  • Please log in to reply
433 válasz a témához

#81 smoft

smoft

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.811 hozzászólás

Közzétéve 2007 november 23. - 18:05

A vonzás-taszítás törvényének alávetett élõ a számára vonzót magáévá akarja tenni, lett légyen az hely, táplálék, másnemû fajtárs. Ha akadályba ütközik, lét- és fajfenntartási ösztönétõl vezérelve harcol is érte. Mi, emberek, testünk révén ugyanennek a törvénynek vagyunk alávetve, de ami a növény és állatvilágban maga a rend érvényesülése, bennünk emberekben maga a rendetlenség. Miért? Mert szemben valamennyi élõvel, mi szabadok vagyunk. A vonzót magunkévá tétel törvénye a másik ember szabadságánál véget ér.
Szabadságunkban dönthetünk úgy, hogy magunkévá teszünk minden vonzót – ha futja az erõnkbõl – akár a másik testét is, de egyet soha: a másik embert. Szabadságunkra roppant érzékeny embermivoltunk a legkisebb magáévá tevõ, azaz kisajátítási kisérletre mindennél hevesebben reagál.
Önmagamat csak én adhatom, senki más. Ami emberi, az csak önkéntes, szabad és kényszer nélküli lehet. A birtoklás lehetõsége az ember szabadságánál véget ér.

Minden erõkifejtés, minden, a másikon való felülkerekedési szándék, minden erõszak eleve kudarcra van ítélve, ha a másik ember megszerzésére irányul. Sõt, eredménye a vártnak ellenkezõje: a birtoklás közelsége helyett – az elérhetetlen távolság.

A szabad létezõk viszonyrendszerében lehetetlenség a kisajátító birtoklás. Itt csak egy birtokviszony létesítése lehetséges: „Én a Tied vagyok”. Az, hogy „Te az enyém” – kimondhatatlan.
A másik „én a Tied”-je szülheti csak a párkapcsolatot, feleletül önmagam odaadottságára. A párkapcsolat két ember maradéktalanul szabad, önkéntes és kölcsönös, teljes odaadottsága. Ám abból eredõen, hogy ezért én csak a magam odaajándékozásával járulhatok hozzá, és a másik viszontodaadottságáért semmit sem tehetek, tesz minket minden párkapcsolat a másik szabadságának ajtaja elõtt várakozó szeretetkoldussá.

Biegelbauer Pál

#82 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2007 december 3. - 15:08

Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? Mert az enyém és mégis elérhetetlen? Mert ez a tér, ahol talákozunk, nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tõlem semmit és én sem kívánok Tõle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van, és Õ van, és én vagyok, és ez kettõnknek tökéletesen elég?
Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell.
De ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása.
(Hamvas Béla)

A közelmúltban másodszor történt meg velem, hogy egy kedves barátom idõ elõtt elment. :hupp: Eléggé megviselt a dolog másodszorra is. Gondolkodtam rajta, miért van ez így. Aztán egyszercsak szembejött velem ez az idézet.

Edited by Mézszín Sörény, 2007 december 5. - 21:01.


#83 smoft

smoft

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.811 hozzászólás

Közzétéve 2007 december 8. - 13:46

Egy ember találkozik egy régi barátjával, aki minden próbálkozása ellenére nem vitte semmire az életben. "Adok neki egy kis pénzt" - gondolja. Csakhogy még aznap este kiderül, hogy a barátja meggazdagodott, és azért jött, hogy kifizesse az évek során felgyülemlett tartozásait.
Beülnek a presszóba, ahova régen is együtt jártak, és a barát mindenkit meghív egy italra.
Amikor megkérdezik, hogy mitõl lett ilyen sikeres, azt feleli, hogy néhány nappal azelõtt még a Másik bõrében élte az életét.
- Ki az a Másik? - kérdezik.
- A Másik az az ember, akivé neveltek, de aki mégsem én vagyok. A Másik az az ember, aki azt hiszi, hogy mindenkinek kötelessége az egész életét arra áldozni, hogy pénzt gyûjtsön, nehogy öregkorára éheznie kelljen. Addig gyûjtöget, addig tervezget, míg végül egyszer csak azt veszi észre, hogy nemsokára meghal, pedig még nem is élt. De akkor már késõ.
- És ki vagy te?
- Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága elõtt, aki nyitott a csodákra, aki derûsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál. Csak eddig a Másik - aki fél a csalódástól - nem engedett kibontakozni.
- De a szenvedés létezik - mondják erre az emberek a presszóban.
- Néha vereséget szenvedünk. De a vereségeket úgysem kerülhetjük el. Ezért aztén még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el egy csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk, miért harcoltunk.
- Csak ennyi? - kérdezik az emberek a presszóban.
- Ennyi. Amikor erre rájöttem, úgy döntöttem, hogy az leszek, aki mindig is akartam lenni. A Másik ott maradt a szobámban, engem néz, de többé nem hagyom, hogy beleszóljon az életembe - pedig néhányszor megpróbált rám ijeszteni, mondván, hogy veszélyes dolog nem gondolni a jövõmre. Attól a pillanattól fogva, hogy kiûztem a Másikat az életembõl, folyamatosan megmutatkozik az Isten csodatévõ ereje.

Paolo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam


#84 smoft

smoft

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.811 hozzászólás

Közzétéve 2007 december 26. - 22:56

A varázslatról

Az az érzésem, az ember varázsa - a férfi ereje, a nõ titokzatos lágysága - csak a képzeletünkben létezik. Amíg játszom veled, amíg csodának látlak, valóban csoda vagy. Amint azonban elfordítom arcomat, megszûnik a varázs, s tekintetem valaki olyan után kutat, akivel tovább lehet játszani - az Életet.

Mert a varázstalanság egyenlõ a halállal.

Mondják, a beteljesületlen álmok a legszebbek. Valóban. Azzal, hogy a csoda - az álom, a tánc, a játék - átlép a varázsvilágból a valóságba, egyúttal az öröklétbõl a feledésbe hullik. De ha ilyen tragikus a varázslat sorsa, miért a beteljesülésre vágyunk inkább? Miért teremtünk újabb és újabb álmokat? Mielõtt beteljesülnének vágyaink, szomorúak vagyunk, mert valami hiányzik. Miután beteljesültek, szomorúak vagyunk, mert valami elmúlt. Csak azt tudjuk értékelni, ami nem a miénk. De akkor hol van a boldogság? Ha sem a beteljesülés elõtt, sem azután nem találjuk?

Azt hiszem, abban a pillanatban, amikor már biztosan tudjuk, hogy megérkezik a csoda, de még nem kézzelfogható. Amikor te is tudod, én is tudom - amikor az egész világ velünk együtt várja a következõ pillanatot: amikor a csoda már a küszöbön áll.

De ilyen küszöb nem jön szembe minden nap. Egy találkozás - egy küszöb.

Két egyenes csak egy ponton metszheti egymást. Igaz, ahhoz, hogy utána együtt haladhassanak, meg kell görbülniük. Össze kell hajolniuk. Olyan nem lehet, hogy csak az egyik egyenes görbüljön: elpattanna a csodátlanságtól. Varázslat nélkül minden halálra fagy.

Ha azonban elég csoda lakik bennük, magukkal görbítik az egész teret, hogy ilyenkor mások életében is metszéspontok szülessenek.

De mi, emberek, minderrõl megfeledkezünk. Elfordítjuk arcunkat a csodáktól - egymástól. Ahelyett, hogy görbítenénk a teret, szilánkossá törjük a jégvirágokká dermedt varázslatot.

Túl keveset állunk a küszöbön.

#85 Zsubaba

Zsubaba

    Csendes Patak

  • Fórumtag
  • 10.126 hozzászólás

Közzétéve 2007 december 28. - 13:10

"A szerelem az az ostoba állapot, amikor kettõt összehajt egy harmadik, aki nincs, de lenni akar. Amíg fiatalok vagyunk, nem tudunk errõl. A szerelem szentség nekünk, a nõ édes titokkal teljes gyönyörûség. Azt gondoljuk azért vonzódunk hozzá, mert õ gyönyörûség. Pedig azért gyönyörûség, mert az a harmadik, aki nincs, de lenni akar, az borít tündérüveget a szemünkre. Az én szememre. És az õ szemére.
Hogy egymást bûbájosnak lássuk, és így összehajtson bennünket. Összehajtson tüskön-bokron át. Ablakon, zárt ajtókon át. Rangon, szemérmen, okosságon, nevelésen, bûnön, erkölcsön át: - hogy õ, aki nincs, lehessen."

Gárdonyi Géza - Az a hatalmas harmadik



#86 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2007 december 29. - 0:09

“Vannak, akik úton-útfélen elfecsegik, amit csak barátokra szabad bízni, és minden fület teletömnek azzal, ami nyomasztja õket. Mások viszont visszariadnak attól is, hogy a legkedvesebbeket beavassák, s ha lehetséges volna, még magukra se bíznának semmit, minden titkot lelkükbe zárnának. Egyiket sem szabad tenni. Hisz egyformán hiba mindenkiben bízni és senkiben sem.” (Seneca)

#87 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2007 december 30. - 0:53

Ez ugyan nem idézet, de azt hiszem, ide illik ebbe a topikba. :ang: Az iwiwes üzenõfalamon találtam: Kutya egy karácsony Ráértek egy igaz mesére? Elmondanám. Az idei Karácsony eléggé rendhagyó volt, a szokottnál csendesebb. Az ajándékok a fa alatt várták, hogy mindenki kibontsa a sajátját. Csini, a kutyánk bent izgult, nyüszített, mikor kerül sor rá is. Megszokta a családi ünnepeket, mindig teljes jogú résztvevõje az ünnepi vacsinak, és az azt követõ beszélgetésnek, áhítatnak, csomagbontásnak is. Mikor rákerült a sor, farokcsóválva bontott, akkurátusan kiette a finom falatokat, és boldog volt, mert madzagos labdát kapott. Jól lehet dobálni, kutyát horgászni vele, húzni, kergetni, és morogni hozzá. Játszottunk, aztán elvonult csócsálni. Késõbb kiment az udvarra. Amikor bejött, egy kissé sáros, nyállal kevert havas diót hozott magával. Nem ette meg, ahogy szokta, hanem az ölembe tette és csillogó szemmel nézett... Hátrált egy lépést, és leült. Ajándékot kaptam a kutyától. Ilyet még nem láttam. A meghatottságtól szólni sem tudtam, csak megöleltem, és el sem tudom mondani azt a fenséges érzést. Nincs rá szó, hihetetlen volt. Életem egyik legszebb karácsonyi ajándékát kaptam egy kutyától, aki emberré érett. Kívánom ezt a csodát mindenkinek. Bár megoszthatnám veletek. A diót szép papírba csomagoltam, most a fán lóg, mint legszebb díszek egyike. Kívánok Nektek ilyen csodákat, amik széppé, varázslatossá teszik az életet, és éretté teszik a megajándékozottat arra, hogy tisztelni, szeretni, megérteni tudjon minden létezõt, és abban Isten szeretetét. Szép ünnepeket! Anna Tarnapataki Anna

Edited by Mézszín Sörény, 2007 december 30. - 13:22.


#88 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2007 december 30. - 13:19

Egy mosoly nem kerül semmibe, és nagyot visz véghez. Gazdaggá teszi azt, aki kapja, és aki adja, nem lesz szegényebb. Csak egy pillanatig tart, de az emléke olykor örökké él. Senki sem elég gazdag ahhoz, hogy nélkülözni tudná, és senki sem olyan szegény, hogy ne tudná adni. A barátság érezhetõ jele. A mosoly nyugalmat ad a fáradt embernek. Barátságot önt a csüggedõbe. Ha valamikor találkozol valakivel, aki nem adja meg neked a megérdemelt mosolyt, légy nagylelkû és ajándékozd meg te õt egy mosolyoddal. Mert senkinek sincs akkora szüksége egy mosolyra, mint annak, aki nem tud mosolyogni másra.

#89 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 2. - 7:12

A sziget Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien elõkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielõtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. A szeretet megszólította: - Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? - Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra! Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett: - Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni? - Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - Válaszolt a Büszkeség, - itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak! Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen elõtte hajózott el: - Bánat, kérlek, vigyél el magaddal! - Oh Szeretet !- mondta a Bánat- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon! A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta szeretet kérését. Hirtelen megszólalt egy hang: - Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást: - Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem? - Az Idõ volt- mondta a Tudás. - Az Idõ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az Idõ? A Tudás válaszolt: - Mert csak az Idõ érti meg, hogy milyen fontos az életben Szeretet! "Minden életcél, amelynek irányába mágikus képzeleted dimenziórakétája kiröppen, közeledni kezd feléd éppúgy, ahogy a te vágyaid fizikai rétegeken átfúródva feltétlenül eléri kívánsága tárgyát. Sorsod jövendõ alakulása attól függ, milyen ideál fogant meg benned! Vigyázz,nehogy e megtermékenyült mag téves irányban keressen érvényesülést teremtõ energiáidnak! A kifelé robbanó megmutatkozás a tüzijáték rakétájává változtat, amely az ámuló tömeg feje felé szökkenve egy pillanatra vakító fénybe borítja a sötét eget, azután kilobbanva aláhull a mélységbe. Szerezz valódi belsõ rangot! Gyöngeségeidet nemesítsd erõvé! Szenvedélyeidet hevítsd szívós akarattá! Vak ösztönzéseidet alakítsd értékes hajtóenergiává, lendületüket átemelve egy magasabb dimenzióba!" Szepes Mária

#90 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 2. - 16:34

“Mindig legyél tisztességes! Ez majd sok embernek örömet okoz, a többi pedig megdöbben.” (Mark Twain)

#91 Zsubaba

Zsubaba

    Csendes Patak

  • Fórumtag
  • 10.126 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 2. - 17:17

"Egy ember semmi, széthúzó sokaság még kevesebb; csak az egysoron állók jelentenek valamit." Széchenyi

#92 favory

favory

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.176 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 2. - 19:56

"Gondold meg hol fogsz élni - ha nem lesz otthonod gondold meg kit utálsz - ha nem lesz rokonod gondold meg honnét menekülsz - ha többé senki nem vár és nem fortyan fel a kutya sem - ha hülyeséget mondtál mennyire vagy erõs - gondold meg miben élsz a magány nagy szabadság - csábos de túl nehéz."

#93 Guest_Regina_*

Guest_Regina_*
  • Guests

Közzétéve 2008 január 2. - 20:04

„... és amikor elfogadjuk, hogy még a kevésbé fejlett aggyal rendelkezõk is éreznek fájdalmat, új megvilágításban kezdjük majd átgondolni a többi állathoz fûzõdõ kapcsolatunkat. Nem csak alázatosak leszünk, hanem szégyenkezni is fogunk, mivel nemtörõdömségünk és tudatlanságunk oly sok kegyetlenséget okozott.” Jane Goodall

#94 Guest_Mongol_*

Guest_Mongol_*
  • Guests

Közzétéve 2008 január 2. - 20:07

"Egy nemzet nagysága és morális fejlõdése lemérhetõ azon, hogyan bánnak az állatokkal." Gandhi

#95 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 2. - 21:21

:yeah: :yeah: :yeah:

#96 Ágimam

Ágimam

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 6.208 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 2. - 23:14

"Önmagában az ember nagyon kicsi, de mégis nagyobb, mint az ég, mert valami egyedülálló van benne: a keresés. Még a tágas ég sem olyan tágas, mint az ember, mert az égnek határai vannak, de az ember keresésének nincsenek határai. Mert ez egy örökké tartó zarándoklat kezdet és vég nélkül. A tíz bika e keresés képi megjelenítése - annak a keresésnek, amit én embernek nevezek... Különleges utazás veszi ma kezdetét. A zen tíz bikája egyedi az emberi tudatosság történetében. Az igazságot már sokféleképpen próbálták kifejezni, és mindig úgy találták, hogy bármit teszünk is, az igazság kifejezhetetlen marad. Akárhogyan próbálod kifejezni, mindig kifolyik a kezeid közül... " Osho - A keresés

#97 Zsoci

Zsoci

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.385 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 3. - 15:05

A tűz szerelme "...Semmi sem állhatott soha az utamba, s habár megpróbált ez az ostoba faj, az ember igájába fogni és megszelídíteni, soha nem sikerült neki egészen, mert mikor már azt hitte, hogy ő az úr, akkor én felégettem otthonát, házát, vagyonát és életének minden munkáját. Szabad voltam, szabad vagyok és mindörökre szabad is leszek. Mert nincs háló, kötél vagy bilincs ami befoghat, s nincs börtön, ami rabként tarthatja, mert falak és rácsok nem állíthatják meg a Tüzet. Senki meg nem állít, meg nem fékez, meg nem szelídít, s senki nem lesz parancsolóm... legalábbis ezt gondoltam egyszer régen, nagyon régen, az idők hajnalán... ...de egy nap, egy pillanat alatt lettem szelíd és gyengéd, mint egy bárány, mint egy ma született bárány, de ő,a másik elem tudta, hogy ne gyapjúm színe után ítéljen, mert a fehér bunda is takarhat éjfekete lelket. Szelíd lettem, s vad maradtam, és ahelyett, hogy martam és perzseltem volna, mint addigi szeretőim, nem tudtam még csak hozzáérni sem, s szívét sem tudtam lángra lobbantani, és az enyém lassan teljesen elégett érte. Egyiptomban égtem négyezer éve, Egyiptom földjén láttam meg, s már akkor azt hittem, hogy ismerek minden gyönyörűséget a világok mindegyikén, ahol csak felütöttem lángcsóváim, ismertem a csillagokat, a Holdat, a Napot, azt hittem, hogy minden szépséget láttam már, de ami ott fogadott, ahhoz foghatóval még sosem találkoztam, olyan isteni csodával, és én a Tűz, végtelen létemben először szerelmes lettem, s szívem egy olyan elem lobbantotta lángra, mivel sosem egyesülhetek, s nem lehetek egészen boldog, hisz szerelmünk sosem teljesülhet be... nem feledhetem el egy pillanatra sem, hogy a víz minden egyes hideg cseppje kioltja a tüzem egy-egy apró lángját... Abba szerettem bele, akivel érintkeznem egy pillanatra sem szabad, kit nem csókolhatok, nem szerethetek, nem marhatok meg, haraphatok, nyalogathatok és perzselhetek. S a Tűz születése óta, mikor a fa és a levegő szerelméből létrejött egy harmadik anyag, egy eredendő elem, ami egyik eddigire sem hasonlított, sosem érzett ilyet. Újjászületett... S ez lett a sorsom a végtelennek tűnő idő árjában, hogy akkor legyen végem, mikor az időnek, s akkor is reménytelenül szerelmesen haljak meg egy olyan szerelem miatt, ami mindig is csak álom volt és álom maradt, egy olyan miatt, amiről mindenki tudta, hogy sosem fog beteljesedni, s sosem fog enyhülni vagy elmúlni..." Anidree Martaine

Edited by Zsoci, 2008 január 3. - 15:07.


#98 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 8. - 22:06

A férfit Flemingnek hívták, szegény skót farmer volt. Egy napon, miközben valami megélhetést próbált szerezni a családjának, segélykiáltást hallott egy közeli mocsárból. Eldobta a szerszámait és odaszaladt a láphoz. Egy rémült fiút talált ott, derékig elmerülve a fekete iszapban, aki kiáltozva próbálta kiszabadítani magát. Fleming farmer megmentette a fiút a hosszú, borzalmas haláltól. Másnap egy díszes hintó gördült a skót szegényes portájára. Egy elegáns nemes ember szállt ki belõle és a megmentett fiú apjaként mutatkozott be. -Szeretném megfizetni neked – mondta, - hogy megmentetted a fiam életét. - Nem fogadhatok el fizetséget azért, amit tettem – válaszolta a skót farmer és egy legyintéssel elutasította az ajánlatot. Ekkor a farmer saját fia jelent meg a család viskójának ajtajában. - Ez a te fiad? – kérdezte a nemesember. – Igen – válaszolta büszkén a farmer. - Akkor egyezzünk meg. Hadd biztosítsam neki azt az oktatást, amit az én fiam fog kapni. Ha a gyerek olyan, mint az apja, akkor bizonyosan olyan ember lesz belõle, akire mind a ketten büszkék leszünk. IGY IS LETT! Fleming fia a legjobb iskolákba járt és mikor eljött az ideje, diplomát szerzett a St. Mary’s kórház orvosi karán Londonban, majd nemsokára az egész világ megismerte a nevét: õ volt a kiváló Sir Alexander Fleming, a penicillin feltalálója. Évekkel késõbb, ugyanannak a nemesembernek a fia, aki megmenekült a mocsárból, tüdõgyulladást kapott. És ekkor mi mentette meg az életét? A penicillin! Hogy hívták a nemesembert? Lord Randolph Churchill. És a fiát? Sir Winston Churchill. Dolgozz hát úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre! Szeress úgy, mintha sohasem bántottak volna meg! Táncolj úgy, mintha senki sem nézné! Énekelj úgy, mintha senki sem hallgatná! Élj úgy, mintha a földi paradicsomban volnál!

#99 Guest_nagydalton_*

Guest_nagydalton_*
  • Guests

Közzétéve 2008 január 8. - 22:20

"(...) -Nem is olyan rossz biznisz ez a nomadizáció! -Lovagolizáció, kóborizáció! -Keletrõl nyugatra vándorizáció! -Zsákmányolizáció, semmi komplikáció! (...) -Húzódjunk le, jön a Sztyeppe rendõrség! -Satuhó! Visszagyí! Patkófék! (...)" Bëlga - Ló rider (Bokorpuszta)

#100 Ernest

Ernest

    Tele van a levelesládája

  • Fórumtag
  • 13.706 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 8. - 22:26

...
Szeress úgy, mintha sohasem bántottak volna meg!
...

:gm:

#101 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 8. - 22:54

Mi van, Örn? Találva érzed magad? :D :dev:

#102 Ernest

Ernest

    Tele van a levelesládája

  • Fórumtag
  • 13.706 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 8. - 23:01

Nem, Téged érezlek találva. :D :dev: :gm:

#103 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 8. - 23:12

Hol?

#104 Méz

Méz

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 5.207 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 9. - 16:58

Ezt most találtam újdonat megkezdett Fable-könyvemben, de nagyon tetszik. Egy-két embernek ajánlani fogom megfontolásra :gm: :dev: :

"A nagy egó olyan pajzs, amely a nagy semmit védi."

#105 Aniko

Aniko

    Törzsvendég

  • Főmoderátor
  • 6.637 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 9. - 17:28

Fodor Ákos: Szerelem

ahogy a szél meglebbenti a függönyt:
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés

#106 Guest_nagydalton_*

Guest_nagydalton_*
  • Guests

Közzétéve 2008 január 10. - 13:20

"H.Õ.S. F.K.F.V.Sz.E.M.E.T.E.S.E.K." (Bëlga - Budapest)

#107 favory

favory

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.176 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 10. - 16:02

"Nem marad más hátra, mint lángra lobbanni vagy elaludni. Túl gyorsan iszom. Beszélgetnek tovább, hallom a szavukat, halkan. A tenger nem fullaszt meg, talán õk sem. Kit érdekel egy lemerült akkumulátor?
Na és."


Posted Image

Edited by favory, 2008 január 10. - 16:05.


#108 haha

haha

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.050 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 10. - 20:24

Öngyilkosság Törölni a tárgyet A por alól?

#109 smoft

smoft

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.811 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 12. - 17:54

Az emberek, akik a mulandóság farsangján összeakadnak egymással, maskarát viselnek, és az álarc alatt sokszor nem ismernek rá saját testvérükre sem. Aki azonban tudja, hogy legjobb barátja, rokona, szellemének kedves, régóta nélkülözött társa az, akivel egy idegen test rövid idõre felöltött jelmezében találkozott, nem törõdik a külsõséggel, és csak a lényeget, az õsi valóságot szolgálja a másikban.

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán


#110 favory

favory

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.176 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 12. - 22:06

"Cseléd szerettem volna lenni.
Van ilyen."
/Pilinszky/
Posted Image

#111 Zsoci

Zsoci

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.385 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 12. - 22:42

3 negatív szó: nincs semmi baj (Fodor Ákos)

#112 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 13. - 0:52

“Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse.” (Dalai Láma)

#113 favory

favory

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.176 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 13. - 16:02

MS, hálám sírig üldözni fog ezért az egy szerencsétlen mondatért. :dev:

#114 Babszem

Babszem

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 3.972 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 13. - 20:13

Igen ez nekem is mindig sokat segít ez az egy mondat.. :kv: És néha szerencsétlenül járok.. akkor pedig csak látom mi is ebben az a nagy igazság..

#115 smoft

smoft

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.811 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 13. - 20:54

Egészen kapcsolódik ehhez: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

#116 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 13. - 21:16

MS, hálám sírig üldözni fog ezért az egy szerencsétlen mondatért. :dev:

Csak utol ne érjen! :eek: :huh: :D Különben miért?

#117 favory

favory

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.176 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 13. - 21:24

Kedves Mézszín Sörény, ok-okozat, karma, ha úgy tetszik. :D ahogy mondom, ahogy mondod, ahogy mondja --- jav.: ahogy mondok, ahogy mondasz, ahogy mond. úgymond. :dev:

Edited by favory, 2008 január 13. - 21:28.


#118 Mézszín Sörény

Mézszín Sörény

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 7.324 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 13. - 21:33

Aha. :D

#119 Guest_Mongol_*

Guest_Mongol_*
  • Guests

Közzétéve 2008 január 13. - 21:33

:D :D

#120 Méz

Méz

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 5.207 hozzászólás

Közzétéve 2008 január 14. - 14:52

"...egy ceremónián az esketõ atya kérte a házasuló (Dalia szerint: rabosuló) feleket, mondják utána a következõ szöveget: õt életemnek örök társául magamhoz veszem...
- Örökös életemnek...-kezdte a võlegény, ám elhallgatott, mivel jelezték neki, hogy valami nem stimmel.
Ezután az arával felváltva próbálkoztak:
- Életelememnek trásául...
- Én téged ötödmagaddal belém fogadlak...
- Örökösömnek tárásául szedem...
- Életes társamul örököllek..."

Vavyan Fable: Apád, anyád ide lõjön!