Ugrás a tartalmakhoz


Fotó

OSZD MEG VELÜNK!


  • Please log in to reply
433 válasz a témához

#1 Ágimam

Ágimam

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 6.208 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 25. - 8:16

Voltál már úgy, hogy olvasás közben azt érezted: ez annyira jó, hogy szeretnéd megosztani valakivel? Amikor az olvasott sorok szinte letaglóztak, szíved mélyéig hatoltak? Volt, hogy mikor befejeztél egy könyvet, elkezdted elõrõl? (Vannak "ronggyá olvasott" könyveid?) Elõfordult, hogy ott hagytad a közeledben, mert megmagyarázhatatlan jó érzést okozott az is, ha csak láthatod? (Meg persze, hogy bármikor belelapozhass?) Volt, amikor úgy érezted, nem csak pihentet, szórakoztat, de többé, gazdagabbá tesznek az író gondolatai? Hogy átrendezik, megváltoztatjáka te gondolataidat, látásmódodat, értékítéletedet is? Voltál már úgy, hogy szinte kényszert éreztél, hogy azonnal kijegyzeteld (Uram bocsá' :huh: : aláhúzd, v. a lap szélén kis jelekkel jelöld) az éppen olvasott sorokat? Mert annyira, de annyira "hozzád szóltak" ? Ma reggel gondoltam játszom egyet a "Page 23" topikban. A szabályok szerint kimásoltam a 23. oldal 5. mondatát. Aztán valami kínzó hiányérzetem lett attól, hogy ott árválkodik ez az egy mondat, ami így kiragadva semmihez sem kapcsolható, abból a könyvbõl, ami pedig tele van értékes, bölcs gondolatokkal... Ezt a topikot azoknak szánom, akik szívesen megosztanák másokkal, ami számukra különös értékkel bír. Lehet az csak egy mondat, lehet hosszabb-rövidebb részlet, és az sem baj, ha bárki vitatja, méltatja, véleményezi ezeket.

Edited by Ágimam, 2007 október 25. - 8:32.


#2 Zsubaba

Zsubaba

    Csendes Patak

  • Fórumtag
  • 10.126 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 25. - 8:27

"Ekkor hirtelen úgy tûnt, hogy megtorpant az idõ, és a fiú elõtt mintha teljes valójában megjelent volna a Világlélek. Amikor megpillantotta a leány fekete szemét meg ajkát, amely félúton volt a mosoly és a hallgatás közt, megértette a legfontosabb és legbölcsebb részét annak a nyelvnek, amelyet a világ beszél és a föld minden embere szívével megért. Ez a Szerelem olyasvalami, ami régebbi, mint maguk az emberek és maga a sivatag, de ami mindig újból ugyanazzal az erõvel jelenik meg, ha valahol két szempár, akárcsak itt, a kútnál, találkozik. Az ajkak végül a mosoly mellett döntöttek, s ez volt az a jel, amelyet a fiú - bár nem tudott róla - olyan régóta, egész életében várt, és a juhoknál, a könyvekben, az üvegek között meg a sivatag hallgatásában keresett. Ez volt a világ igazi nyelve, amelynek nem volt szüksége semmiféle magyarázatra, mert a Mindenségnek nem kell magyarázat ahhoz, hogy folytassa útját a végtelen térben. Santiago ebben a pillanatban minden kétség nélkül megérezte, hogy életének asszonyával áll szemtõl szemben, s a lány bizonyosan ugyanezt érezte egyetlen szó nélkül is. A fiú biztosabb volt ebben, mint bármiben a világon, még ha a szülei és a nagyszülei azt állították is, hogy mielõtt megnõsül, udvarolnia kell a lánynak, eljegyeznie õt, és pénzének is kell lennie. Ezt azok mondják, akik talán soha nem ismerték az Egyetemes Nyelvet, mert mihelyt eljutunk hozzá, könnyedén megértjük, hogy mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövõ teljesen elveszíti a jelentõségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt. A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is. Másképpen az emberi nem álmainak semmi értelmük se lenne. "Maktub" - gondolta a fiú." Paulo Coelho - Az alkimista

#3 Apple

Apple

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 9.533 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 25. - 8:43

Ez jó, tetszik :) Ugyanis nekem is van 1-2 könyv, amibõl -ahogy írtad- kijegyzetelek pár részt, és mindig magamnál tartom :)

"Azok, akik semmit sem csináltak, mindig fáradtak voltak, nem tudtak számot adni még arról a kevés munkáról sem, amelyet el kellett volna végezniük, és szünetelenül panaszkodtak, hogy a nap túlságosan rövid."
"Mindig hasznos, ha életed valamely fontos döntése elõtt valami lassú dolgot csinálsz."
"Az ember nem látja be, hogy a halál az, amely élete legjobb dolgainak megalkotására ösztönzi."

Paulo Coelho - A zarándoklat

És van egy könyv, ami ugyan egyáltalán nem egy irodalmi/kulturális remekmû, nem tanít semmire, de ahogy mondtad, jó érzés, ha ott van mellettem, és nagyjából 8szor olvastam már. Egyszer volt rá példa, hogy elolvastam az utolsó oldalt is, és ott együltõhelyemben újra elkezdtem :) Van benne egy nekem kedves rész, az kicsit hosszabb, majd ha lesz idõm, beírom :)

#4 Shába

Shába

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 2.647 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 25. - 8:54

Nagyon jó ötlet ez a téma! :kocc:

" Mikor annak idején az elsõ világháború után a mi szép Erdélyünket Romániának ajándékozták a nagyhatalmak, az egyszeri székely még a kalapját is levette, s úgy vakarta meg a fejét. - Há' sze' tudtam, tudtam, hogy jól verekedtünk - mondta - , de azt mégsem hittem volna, hogy a végén egész Romániát hozzánk csatolják!
Hát most meg úgy látszik, annyira kitettünk magunkért ebben a második nagy verekedésben, hogy lám egész Amerikát nekünk adták. "


Wass Albert - Magyar örökségünk

#5

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 10.954 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 25. - 8:59

Richard Bach - Illúziók
Az egész :)
De egy részlet mégis:
"Íme próbája annak, hogy földi küldetésed véget ért-e már:
Ha élsz: még nem."

A közelemben is van, és mélypontokon sokszor a kezembe veszem, gondolat-és lélekébresztőnek. Egy kedves barátnőtől kaptam még a gimi idején - azt hiszem életem egyik legigazabb ajándéka volt.

Coelho-t egyébként én is nagyon szeretem, nem divatból, és nem is mindegyik könyvét. Amit nagyon: 11 perc, Veronika meg akar halni.

Edited by Dé, 2007 október 25. - 9:00.


#6 Shába

Shába

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 2.647 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 25. - 9:12

Már beterveztem olvasmányélményeimet az elkövetkezendõ néhány hónapra . ;) Igaz, már eddig is volt egy jó pár éves tervem. :D
Coelho könyveirõl én is csak jókat hallok.


#7 Apple

Apple

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 9.533 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 25. - 9:12

Nekem a zarándoklat se tetszett és az alkimista se (talán enm értettem, mirõl szól), a zarándoklatból is ez a pár mondat fogott meg, de a 11 perc-et én is szeretem.

#8 Zsubaba

Zsubaba

    Csendes Patak

  • Fórumtag
  • 10.126 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 25. - 9:14

Az alkimistát én hangoskönyvben olvastam, illetve hallgattam, és kifejezetten tetszett.

#9 Pottock

Pottock

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 2.495 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 25. - 9:37

pont tegnap olvastam egy idézetet, ami nagyon megtetszett, annak ellenére, h nem tükrözi a jelenlegi hangulatomat :) "Feltúrtuk a remény szemétdombját, s ahogy a kedvenc bögrét ragasztaná meg az ember, úgy illesztgettük egymáshoz a halott szerelem darabkáit.Persze, az elsõ koccanásnál széthullott az egész" Fabyen - Mogorva nyár :)

#10 Ágimam

Ágimam

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 6.208 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 25. - 10:01

Már beterveztem olvasmányélményeimet az elkövetkezendõ néhány hónapra . ;) Igaz, már eddig is volt egy jó pár éves tervem. :D
Coelho könyveirõl én is csak jókat hallok.

Na, nekem is végem van, azt hiszem. A Wass Albert könyvvel már szemeztem, de az itt említett (egyébként kedvelt) íróktól is vannak számomra újak. (Mé'rilyen drágák a könyvek?! :hupp:)
A Müller-féle Szeretetkönyvet is néztem, hát egy vagyon. :( (És reszketek, mikor jön érte Natos :huh: )
Zsubébi, belinkelnéd nekem azt a "hangoskönyvet" ?

Richard Bach - IllúziókAz egész :)

:D : Van még itt a Natostól nálam egy: Popper Péter: Egy illúzió halála :kv: (Ezt még csak most kezdem.)

"Azok, akik semmit sem csináltak, mindig fáradtak voltak, nem tudtak számot adni még arról a kevés munkáról sem, amelyet el kellett volna végezniük, és szünetelenül panaszkodtak, hogy a nap túlságosan rövid."

Uffa... dejó!

Edited by Ágimam, 2007 október 25. - 10:09.


#11 Guest_Zebrabara_*

Guest_Zebrabara_*
  • Guests

Közzétéve 2007 október 25. - 10:11

Márai Sándor füveskönyvébõl:

Arról, hogy a dolgokat meg kell várni
Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nõk. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erõvel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.


:ang:

Az öltözködésrõl
Az öltözködéssel egyáltalán nem kell törõdni.


:D

Imádom Márait.
Amilyen pontosan, gondosan fogalmazza meg az elsõ beidézett gondolatot (és milyen végtelenül igaz!), olyan hanyagul dobja oda a másikat, egy szóval többet nem szentelve rá, mint amennyit szerinte megérdemel a téma.

Ja, és megvan a neten is, pénztárcakímélõknek. :)

Edited by Zebrabara, 2007 október 25. - 10:12.


#12

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 10.954 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 25. - 10:25

Arról, hogy a dolgokat meg kell várni
Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. ... Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nõk. Barátságok. Megismerések, igazságok. ...

Reflektálnék! :kocc:

"Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda.
Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll."


(R. Bach - Illúziók)

Csodás gondolatok, amiket Máraitól idéztél. :) (Most csak a párhuzam kedvéért csonkoltam meg õket kicsit, de a várakozásról szóló mondandója rendkívül igaz, jó testvére az én két soromnak, sõt, jó elõzménye! :))

-------------------------------

Mam, a címek véletlensége miatt vigyorosz? :) Nem értem teljesen a sorod.

#13 Ágimam

Ágimam

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 6.208 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 25. - 10:44

Mam, a címek véletlensége miatt vigyorosz? :)

Igen. :)

Imádom Márait.
Ja, és megvan a neten is, pénztárcakímélõknek. :)

Már annyit hallottam felõle a barátaimtól... És még egy sort se olvastam tõle! :huh:
Köszi, Bara a linket, ilyeneknek nagyon örülnék a jövõben is... :)

Akkor egy rész (találomra, mert mindegy, hol nyitom fel, egyébként is tele van "jelzõkékkel") a Szeretetkönyvbõl:
..."Amikor az indián megszelidítette a vadlovat, vállalta azt, hogy ehhez a lényhez egy életen át hûséges lesz; gondját viseli, lelkének minden rezdülését megérti. Ha beteg, meggyógyítja, s ha harcban elhullik, tisztességesen, mint az élettársát, eltemeti. És ezt a ló tudja!
Tudja, hogy õk ketten a szeretetben eggyé váltak, mégpedig úgy, hogy a nyergében ülõ indián az Öntudat, s a lova a Nem-tudó-ösztön, aki az Öntudat szavát követi. Oda megy, ahová a gazdája akarja. De ebben az akaratban - amelyet pontosan talán nem is ért - benne van az is, hogy az indián tudja, mikor éhes a lovacska, mikor szomjas, mikor fáradt, mikor vannak nyugtalan pillanatai, mikor sejt olyasmit, amirõl gazdájának sejtelme sincs. Vihar vagy ellenség közeledtét például gyakran az "öntudatlan" lovától tudja meg az "öntudatos" indián.
Ezt a példázatot csak akkor érted meg, ha rájössz, hogy nemcsak az állat szolgál, hanem az indián is épp úgy szolgálja hûséges lovát.
Az Uralom titka: a valódi szeretet. (...)
(...) De mi nem így élünk. A mi lelkünkben tombolnak a szelidítetlen vadlovak, s vonszolják magukkal a szerencsétlen "indiánt". Zûrzavar van bennünk. Vágyak, átláthatatlan félelmek és ambíciók irányítanak. És a társadalmunk éppen olyan, mint a lelkünk: kaotikus.
Nincs irányító, bölcs öntudat bennünk - vagy ha van is, elnyomottan, elfeledve. A hangzavar eluralta életünket.
Az "Ismerd meg önmagad!" parancsa arról szól, hogy lázadó, tudatlan lényedben fedezd fel számûzött, bölcs királyodat, és állítsd vissza a hatalmát.(...)
(...)Ezt jelenti, hogy a "lelkem a barátom".
Van, akit szeretek magamban.
S még életemnek a legrosszabb pillanataiban is tudom, hog szeretve vagyok. Akármilyen hülyeséget csinálok, lázadok, kapkodok, hibát hibára halmozok és rohanok a hülye fejem után, tudom, hogy az "Indiánom" szeret engem. Néha keményen fogja a szárat, úgy, hogy fáj, néha utána engedi, néha alig-alig hallgatóan suttogja a fülembe: hóóóó...hóóó...hóóó
Ilyenkor megnyugszom.
Az önismeret önuralmat is jelent.
Sõt, önnevelést is.
S ez csakis szeretet-alapon mûködhet.
Ezt jó tudni.
A durva szigor, ami nem szeretetbõl ered, nem az "Indián" erélye.
A büntetés, az elfojtás, és a szüntelen itélkezés nem az "Indián munkája benned, hanem egód lázadó "árnyékkormányáé".
Az Indián, még ha kemény is hozzád, s néha fájdalmasan szigorú - szeret téged.
S ezért, ha nevel, átéled azt, amit a legcsodálatosabb "Indián" mondott:
- "Az én terhem könnyû, s az én igám édes."
Ennyit akartam elmondani.
Ez minden szeretet alapja.
Itt kezdõdik: önmagad szereteteténél.
Ne higgy olyan tanításoknak, mely az "ego megszûntetését" hirdeti. Ego nélkül az ember nem ember. A látáshoz szem kell, a halláshoz fül, az élethez kell a földi síkon tájékozódó öntudat - nem véletlen, hogy az Isteni Lélek szerepekben éli meg földi sorsait. Kell az Én-nek a kis én, kell alacsonyabb öntudat, kell a személyiség, a maszk, a szerep, az ihletnek a józan ész - mert csakis így tud megnyilvánulni az isteni az emberiben.
Kell az Indiánnak a lova."

Edited by Ágimam, 2007 október 25. - 10:44.


#14 Guest_Mongol_*

Guest_Mongol_*
  • Guests

Közzétéve 2007 október 25. - 11:03

"Az embert el lehet pusztítani, de legyõzni nem lehet" -mondja az öreg Santiago az öreg halász. Én tudom, hogy ez így van, így is próbálok élni.

#15 Zsubaba

Zsubaba

    Csendes Patak

  • Fórumtag
  • 10.126 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 25. - 11:06

Mam, hangoskönyv nincs a neten, legalábbis én nem találtam. Azt bótba' kell megvenni.

Vagy este átküldöm msn-en. ;)

#16 Guest_Zebrabara_*

Guest_Zebrabara_*
  • Guests

Közzétéve 2007 október 25. - 11:27

Dé, :kocc: Elsõre majdnem ellentmondásnak tûnik a két gondolatmenet, de második olvasatra látszik, hogy testvérek. Mam, rengeteg jó dolog van benne, leld benne örömödet. :)

#17

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 10.954 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 25. - 11:49

Nekem elsõre sem mondott ellent; Márai a kezdet, Bach meg a folytatás. :) A dolgok útban vannak feléd, mert vonzod õket. Mit tegyünk, míg várunk, és mi legyen, ha már itt van, amire vártunk. :)

#18 smoft

smoft

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.811 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 25. - 21:05

Nekem már egy fél honlap tele van az ilyen fontos részletekkel, állandóan "megoszthatnék"-érzésem van. Köszönöm a lehetõséget, Mam. :ang:
A legkedvencebb számomra Weöres és a Szeretetkönyv, de a "világ gyémánttengelye" mindenben ott van (lehet)...

A törvény minden élõbe be van írva! Megtalálhatjátok azt a fûben, a fában, a folyókban, a hegyekben, a madarakban, a tavak, tengerek halaiban, de mindenekelõtt önmagatokban keressétek. Mert bizony mondom néktek, hogy minden dolgok, melyek élettel áldattak meg, közelebb vannak Istenhez, mint az Írások, melyek élettelenek.

A béke evangéliuma (apokrif írás)


***

Fodor Ákos: Ima

Az a sírás várjon. Várnia kell.
Sokáig, akármeddig, nem tudom.
Az isten verje meg lépteid
nyomát. Lábaidra,
lábaidra vigyázzon.

Edited by smoft, 2007 október 25. - 21:14.


#19 Ágimam

Ágimam

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 6.208 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 25. - 22:26

A legkedvencebb számomra Weöres és a Szeretetkönyv, de a "világ gyémánttengelye" mindenben ott van (lehet)...

A Müller Péterére gondolsz? (Mert hallottam valami másikról is...)
Most keresem ezt az "A béke evangéliuma (apokrif írás)"-t. Ez azonos azokkal az Egyiptomban talált apokrif iratokkal, v. külön egy könyv?

Nekem már egy fél honlap tele van az ilyen fontos részletekkel, állandóan "megoszthatnék"-érzésem van. Köszönöm a lehetõséget, Mam. :ang:

Gondolom a "megosztanék"-érzéssel nem vagyunk egyedül. Keserves-sok billentyûkoptatás lesz az ára, de pillanatnyilag nem tudok ennél "megtérülõsebb" befektetésrõl... ;)
És én köszönöm a sorsnak (ennek a fórumnak, Nektek!) hogy van ez a lehetõség.
(Még a topiknyitási fóbiámat is le tudtam gyõzni, annyira erõs volt bennem a késztetés, mikor reggel azt a pár sort a másik topikba bemásolam... (Köszönet ezért Uninak is, hogy létrehozta azt. :))

#20 Guest_Zebrabara_*

Guest_Zebrabara_*
  • Guests

Közzétéve 2007 október 26. - 7:26

"Aki Istent szereti benned, úgy õriz meg, hogy elenged. Aki csak önmagát szereti benned, úgy veszít el, hogy görcsösen ragaszkodik hozzád."

Simon András

#21 smoft

smoft

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.811 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 26. - 8:33

Igen, Müller Péterére gondolok.
Egy bibliai idézeteket is tartalmazó oldalon találtam, volt még pár, nem kanonizált iratból származó idézet, de elég vegyes forrásokból. Megpróbálok utánanézni, hogy ez mi. (Közben ezt találtam. Sajnos nekem az ékezetes betûk helyén kérdõjelek vannak, ezért nem tudtam most végigolvasni, de majd ha lesz idõm, megteszem.)

Simon Andrásnak elõször egy-két ismertem csak, aztán egyszer láttam egy oldalt, ahol a rajzai vannak. És akkor kigyulladt az a bizonyos villanykörte, hogy jéééé, ez a "két ember" egy és ugyanaz! :)

Nem is tudom, a sok-sok, szívemnek kedves gondolat közül melyiket írjam most... :) Azt hiszem, továbbra is egy kicsit a "milyenisazamikoreltalálagondolat"-érzésnél maradok:

Jász Attila: Kávé, tea, olvasgatás

Kávé, tea, olvasgatás, de közben
néhány mondat úgy telibe talál,
hogy fel se tudok állni, fekszem itt
csendben és hallgatom, ahogy a szív
bugyborékol, vérzik a mondatoktól,
talán csak ki kell várni, nyelje el
valamelyik kamra, ahol a többi
is összegyûlik használat után,
bár vannak mondatok, melyek akár
halálos sebet is tudnak okozni,
ha épp szívtájékon találnak el.

#22 Ágimam

Ágimam

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 6.208 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 26. - 13:38

(Közben ezt találtam.

Én meg ezt . :)


(...)"Mert mi a megváltás? Nem egyéb, mint az idnividuális Ént levetni és univerzális személlyé lenni.
Nem egyéb, mint a zárt életbõl kilépni és a nyílt létbe felemelkedni.
Nem egyéb, mint az álmos kábaságból a valóságban felébredni.
Az éberség megértéséhez vezetõ utolsó és döntõ lépés a következõ: a Véda alapszava az atman.
Az atman az individuális lélekkel szemben az egyetemes lélek . Az emberi Énnel szemben az isteni Én.
Ez a lélek és Én az, aki miden lényben él, aki "ez nem más, mint az" és "ez vagy te".
Ez a lét-lélek, az egyetemes, idõn és téren túl levõ örök, halhatatlan szellem-én.
Az atman olyan szoros kapcsolatban áll az éberséggel, hogy a Véda nem egy helyen Ébernek mondja. Õ az Éber. Az atman az örök isteni lélek, aki nem született és nem hal meg, a mindenütt jelenvaló, mindent tudó, mindent látó lélek, maga az Éber.
És amikor az ember kicsiny, zárt egyéi Énjébõl kilép és a nyílt létben elkezd látni tudni, ez az atmanban való részesedés nem lehet soha erõfeszítés vagy tanulás vagy szorgalom, vagy akarat eredménye.
"Csak az éri el, ekit õ maga kiválasztott" mondja a Kath-upisanád. Semmiféle aszkétikus gyakorlat, jóga, tudás, morális fegyelem, bûntelenség még csak nyomába se ér. Az éberség az atmannal, az isteni lélekkel való azonosulás, az atman kegyelme. (...)"

(Hamvas Béla - Scientia sacra. I.)

#23 debebe

debebe

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 637 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 26. - 14:08

Nekem József Attila az egyik. A "Kedves Jocó!"-tól a "Tiszta szívvel"-en át a "Talán eltûnök hirtelen"-ig. De különösen az Óda.

#24

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 10.954 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 26. - 19:16

Megosztom.

Márai Sándor - Mennyből az angyal (részlet)


"Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
"



Hát ez az...

(Eddig még nem jutottam el oda, hogy megnézzem a Szabadság, szerelem című filmet. Ma leültem elé. Nem tudom, ki hogy volt vele, bennem nem múlt el nyomtalan.)

Edited by Dé, 2007 október 26. - 19:24.


#25 Zsoci

Zsoci

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.385 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 26. - 21:32

Húú,ezeknek a Máraiknakelmondhatatlanul örültem!Én is olvastam a Füves könyvet,nagyon tetszett,nagyon igaz! Ez az én kedvencem:

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek (részletek)

Jó lenne tudni,van-e egyáltalán barátság? Most nem arra az alkalmi örvendezésre gondolok, mellyel két ember megörül egymásnak, mert életük egyik szakaszában bizonyos kérdésekrõl egyformán gondolkoznak, mert hsonló ízlésük, megegyeznek kedvteléseik. Ez mind nem barátság.
Néha már azt hiszem ez a legerõsebb kapcsolat az életben...talán ezért ilyen ritka.S mi van az alján? Rokonszenv? Üres,híg szó,tartalma nem lehet elég erõs ahhoz, hogy két ember az élet válságos helyzeteiben is kiálljon egymásért, csak rokonszenvbõl. talán valami más?..Talán van egy szemernyi Erosz minden emberi kapcsolat mélyén?
A barátság...az az emberi kapcsolat,melynél nemesebb nincsen anyától szült elevenek között...Az ember úgy képzeli,hogy a barátság szolgálat. Mint a szerelmes,úgy a barát sem vár jutalmat érzéseiért.Nem akar ellenszolgálatokat, nem látja valószínûtlen lénynek azt,akit barátjául választott,ismeri hibáit,s így vállalja,minden következménnyel. S ha egy barát megbukik,mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e õt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hûséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppúgy vállaljuk a hûtlen barátot,mint az önfeláldozót és hûségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentõl többet ad, annál kevésbé vár viszonzást?
Az ember nem azzal vétkezik, amit csinál, hanem a szándékkal,amellyel elköveti ezt vagy azt.
...lelked mélyén görcsös indulat szorongott-vágy, másnak lenni,mint amilyen vagy. Ez a legnagyobb csapás,mellyel a végzet embert sújthat. Vágy,másnak lenni,mint aki és ami vagyunk: ennél féjdalmasabb vágy nem éghet emberi szívben. Mert az életet nem lehet másként elviselni, csak azzal a tudattal,hogy belenyugszunk mindabba, amit magunknak és a világnak jelentünk. Bele kell nyugodni,hogy ilyenek,vagy olyanok vagyunk, s tudni,mikor ebbe belenyugszunk, hogy nem kapunk e bölcsességért az élettõl dícséretet, nem tûznek mellünkre érdemrendet, mikor tudjuk és elviseljük,hogy híúk vagy önzõk,vagy kopaszok és hasasok vagyunk- nem,tudni kell,hogy semmiért nem kapunk jutalmat,sem dicséretet. El kell viselni,ennyi a titok. El kell viselni jellemünket, alaptermészetünket, melynek hibáin, önzésén, mohóságán tapasztalat és belátás nem változtatnak. El kell viselnünk,hogy vágyainknak nincs teljes visszhangja a világban. El kell viselni,hogy akiket szeretünk, nem szeretnek bennünket, vagy nem úgy szeretnek,ahogy mi reméljük. El kell viselni az árulást és a hûtlenséget, s ami a legnehezebb minden emberi feladat között, el kell viselni egy másik ember jellembeli, vagy észbeli kiválóságát.
Mert egy ember nem föltétlenül abban a pillanatban a legbûnösebb, mikor felemeli a fegyvert, hogy megöljön valakit. A bûn elõbb van, a bûn a szándék. S mikor azt mondom, hogy ez a barátság egy napon elromlott, tudnom kell, csakugyan elromlott-e, s ha igen, mi és ki rontotta el? Mert különböztünk és mégis összetartoztunk, más voltam, mint te,s kiegészítettük egymást, szövetség voltunk, emberi egyezség voltunk, s ez nagyon ritka az életben.
...S most meg kell mondanom neked, amit nagyon lassan tudtam meg, nem hittem el,tagadtam önmagam elõtt, meg kell mondanom neked ezt a félelmes felfedezést: mi most is,még mindig barátok vagyunk. Úgy látszik, emberi kapcsolatokon semmiféle külsõ erõ nem tud változtatni. Te megöltél bennem valamit, s még mindig barátod vagyok. S én megölök benned ma este valamit...s mindig barátom maradsz. Mert a barátság nem eszméyi hangulat.A barátság szigorú emberi törvény.Az indulaton, az önzésen túl élt ez a törvény az emberi szívekben, a barátság törvénye.A barátságot nem érhette csalódás,mert nem akart a másiktól semmit,a barátot meg lehetett ölni,de a barátságot...talán még a halál sem öli meg: emléke tovább él az emberek öntudatában,mint egy néma hõstett emléke....
Mi a hûség,mit várunk attól akit szeretünk?..Nem valamilyen rettenetes önzés a hûség, önzés és híúság, mint az emberi dolgok és igények többsége az életben?Mikor hûséget követelünk,akarjuk-e,hogy a másik boldog legyen? S ha a hûség finom rabságában nem lehet boldog, szeretjük-e azt,akitõl hûséget követelünk? S ha nem úgy szeretjük a másikat,hogy boldoggá tesszük,van-e jogunk követelni valamit,hûséget,vagy áldozatot?...a féltés, a csalódottság,a hiúság iszonyatos erõvel tudnak fájdalmat szerezni.De ez elmúlik...érthetetlenül múlik el, nem egyik napról a másikra,nem,még évek sem engesztelik meg ezt a haragot-s a végén mégis elmúlik,pontosan úgy,mint az élet.Van valami ami rosszabb,mint a halál és a szenvedés...az,hogy az ember elveszíti önbecsülését. Ezért féltem a titoktól...közös titkunktól. Van valami,ami úgy tud fájni,sebezni és égetni,hogy talán a halál sem tudja feloldani az ilyen gyötrõdést: ha egy ember megsebzi bennünk azt a mély önérzetet, mely nélkül nem tudunk többé emberek maradni. Hiúság,mondod. Igen,hiúság...s mégis az emberi élet legmélyebb tartalma ez az önérzet.ezért féltem a titoktól. Ezért egyezünk bele mindenféle megoldásba, az aljas, a gyáva megoldásba is-nézz körül az életben,s emberek között mindig ilyen félmegoldásokat találsz: egyik elmegy messzire attól,vagy azoktól akiket szeret,mert fél a titoktól, másik ottmarad és hallgat, örökké vár valamilyen feleletre. Nem gyávaság ez,nem...az életösztön utolsó védekezése. van egyfajta szégyenérzet,mely mindennél kínosabb, amit az ember megélhet az életben,a szégyenérzet,melyet az áldozat érez, mikor gyilkosának arcába kénytelen pillantani....
Úgy látszik az ember mindent bír, addig a határig,amíg célja van az életnek.
Az ember csinálja is azt,ami történik vele.Csinálja,hívja magához, nem engedi el azt,aminek meg kell történni. Ilyen az ember. Akkor is megteszi,ha rögtön,elsõ pillanattól érzi és tudja, hogy amit tesz,végzetes. Tartják egymást,az ember és a sorsa,idézik és alkotják egymást. Nem igaz,hogy a végzet vakon lép életünkbe,nem.A végzet az ajtón át lép be, melyet mi tártunk fel...
S mindent elérhetsz az életben,mindent legyõzhetsz magad körül és a világban,mindent neked adhat az élet,s te mident elvehetsz az élettõl: csak egy ember ízlését,hajlamát,életütemét nem tudod megváltoztatni, azt a másféleséget,mely teljesen jellemez egy embert,aki fontos számodra,akihez közöd van.
Az ember lassan megérti a világot,s aztán meghal. Megérti a tüneményeket,s az emberi cselekedetek okát.Az öntudatlanság jelbeszédét...mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat,feltûnt neked?Mintha idegen nyelven,kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról,s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére.Nem tudnak önmagukról semmit.Mindig csak vágyaikról beszélnek,s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat.Érdekes,mikor megtanultad az emberek hazugságait,s élvezni és figyelni kezded,amint mindig mást mondanak,mint amit gondolnak és igazán akarnak...Igen,egy napon eljön az igazság megismerése:s ez annyi,mint az öregség és a halál. De akkor az sem fáj már.

/tegnap este már nem olvastam át az elírásokat javítgatni,most pótoltam/

Edited by Zsoci, 2007 október 27. - 11:48.


#26 Ágimam

Ágimam

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 6.208 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 26. - 22:02

Huhh... :eek: Ez kemény! (Most csorog át hangoskönyvben... :kv: )

#27 smoft

smoft

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.811 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 27. - 7:47

:hu: Ez most kellett... Köszönöm.

#28 Guest_Zebrabara_*

Guest_Zebrabara_*
  • Guests

Közzétéve 2007 október 27. - 7:47

Márai Sándor - Mennybõl az angyal (részlet)

Hát ez az...

(Eddig még nem jutottam el oda, hogy megnézzem a Szabadság, szerelem címû filmet. Ma leültem elé. Nem tudom, ki hogy volt vele, bennem nem múlt el nyomtalan.)


Ez gyönyörû, de az egész, egyben még ütõsebb.

Szerintem a Szabadság, szerelem ugyanúgy bénán sikerült, mint anno a Honfoglalás. Dobó Katát egy szóval jellemezném: zavaró a filmben. Kár a témáért, sokkal jobbat ki lehett volna hozni belõle. Szerintem.

#29 smoft

smoft

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.811 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 27. - 7:55

Ágimam, ezt is most találtam a régi dolgaim között. Lehet, hogy azon az oldalon is rajta van, amit mutattál, csak azt még nem tudtam magamévá tenni...

Harmóniában az Éggel és a Földdel

részletek a János Evangéliuma az ember fiának csodálatos gyógyításairól és tanításairól Jézus Krisztus Béke (kozmikus) evangéliuma címû apokrif írásból (fordította: dr. Edmund Székely, kiadta: Ferencsik István, 1994.)

Mi Anyánk a Föld

És Jézus felelte:
"Boldogok vagytok, éhezvén az Igazságot, mert kielégítlek benneteket a tudás kenyerével. Boldogok vagytok, hogy szenvedtek, mert megnyitom elõttetek az Élet Kapuját. Boldogok vagytok, mert le akarjátok rázni a Sátán igáját és én elvezetlek Titeket Mi Anyánk angyalaihoz, az Õ Királyságába, ahová a Sátán nem tud behatolni."

Nagyon meglepõdtek és kérdezték:
"Hol van a Mi Anyánk, kik az Angyalai és hol található a Királysága?"

"A Föld Anyánk bennetek van, és Benne vagytok. Az Õ gyermekei vagytok, Õ adott életet nektek. Neki köszönhetitek testeteket és Neki kell egy napon visszaadnotok. Boldogok lesztek, ha megismeritek az Õ országát. Ha befogadjátok Angyalait és igazodtok törvényeihez. Bizony mondom néktek, aki ezt cselekszi, sohasem fog betegséget látni, mert Anyátoknak mindenek felett hatalma van. És lerombolja a Sátánt és birodalmát, mert Anyátok törvénye irányítja testeteket és minden élõlényt."

Az élet Isteni törvénye

"A törvényt ne az írásaitokban keressétek, mert a törvény az élet, az írás pedig halott. Bizony mondom néktek, Mózes nem írásban kapta törvényeit az Istentõl, hanem élõ szóban.

A törvény az életnek a szava, melyet az élõ Isten jelentett ki, élõ prófétáknak adott tovább s azok által élõ embereknek. A törvény minden élõbe be van írva! Megtalálhatjátok azt a fûben, a fában, a folyókban, a hegyekben, a madarakban, a tavak, tengerek halaiban, de mindenekelõtt önmagatokban keressétek. Mert bizony mondom néktek, hogy minden dolgok, melyek élettel áldattak meg, közelebb vannak Istenhez, mint az Írások, melyek élettelenek.

Isten úgy teremtette az életet és minden élõ dolgokat, hogy azok az öröklétrõl beszéljenek és az igaz Isten törvényeit tanítsák az embereknek. Törvényei jelen vannak a leheletetekben, a véretekben, a vízben, a napsugárban, a növényekben, a mélységekben és magasságokban. Mindezek a dolgok hozzátok szólnak, hogy megértsétek az élõ Isten törvényeit és akaratát.

Csakhogy nektek szerencsétleneknek van fületek a hallásra, de nem hallotok vele, van szemetek a látásra, de nem láttok. Bizony mondom néktek, az írás az ember mûve, de az élet és mindaz ami él a mi Istenünk alkotása. Miért nem akarjátok meghallani, meglátni Isten eme mûveiben lakozó törvényeket? Miért az Írásokat tanulmányozzátok, amelyek betûi halottak, mert emberkéz alkotásai?"

A Föld Angyalainak és az Ég Angyalainak munkája

"Keressétek az erdõ és a mezõ tiszta levegõjét, mert ott megtaláljátok a Levegõ Angyalait. Ruhátlanul és mezítláb engedjétek, hogy a Levegõ Angyalai teljesen átöleljék testeteket. Lassan, mélyen lélegezzetek, hogy a Levegõ Angyala belétek tudjon hatolni....

Mindenkinek meg kell újulnia a levegõ és az igazság által, mert a tiszta levegõbõl testetek a Földanya lelkét, lelketek az Égi Atya igazságát leheli be."

"A levegõ angyala után a víz angyalát keressétek. Vessétek le saruitokat és ruháitokat és engedjétek, hogy a víz angyala teljesen átölelje testeteket. Teljesen engedjétek át magatokat a Víz Angyalának, annak ringatózó karjainak, s valahányszor mozgásba hozzátok a levegõt légzésetekkel a vizet is mozgassátok meg testetek ritmikus mozgásával. ...

Mindennek meg kell újulnia a víz és az igazság által, mert testetek a földi élet folyóvizében fürdik, szellemetek az örök élet tengerében. Mert véreteket Anyánktól, a Földtõl kaptátok, az Igazságot az égi Atyátoktól."

"Ha pedig ezután még mindig maradt bennetek nyoma a régi tisztátalanságnak, hívjátok és keressétek a Napfény Angyalát. Vessétek le saruitokat és ruháitokat és engedjétek, hogy a Napfény Angyala egész testeteket átölelje. Közben lassan és mélyen lélegezzetek, hogy a levegõn keresztül is bensõtökbe hatolhasson a Napfény Angyala. ...

Valóban, mindeneknek újjá kell születniük a napfény és az igazság által, mert testeteket melegíti Földanyátok napsugara, szellemeteket lángra gyújtja égi Atyátok igazságának fénye.

A levegõ, a víz és napsugarak angyalai édestestvérek, az Emberfia szolgálatára vannak és mindegyikre bármikor bizton számíthat. Mindegyikük ölelése egyformán szent. Földanyánk láthatatlan gyermekei õk, annak okáért ne válasszátok el egymástól õket, akiket az ég és a föld egyesített. Böjtötök alatt ez a három angyaltestvér lengjen körül titeket és lakozzék bennetek."

"Ne feledkezzetek meg arról sem, hogy minden hetedik nap szent, istennek szenteltetett! Hat napon át tápláljátok testeteket a Földanya ajándékaival, de a hetedik napot szenteljétek Mennyei Atyátoknak. Ezért ne egyetek a hetedik napon semmit, csak Isten igéjével éljetek. És egész nap az Õ angyalaival legyetek a Mennyei Atya birodalmában. Hadd építsék ezen a hetedik napon az Úr angyalai a Mennyek Országát testetekben. Hosszú életet fog ezért adni néktek az Úr a földön, hogy örök életetek lehessen a Mennyek Országában. Bizony mondom néktek, ha ezt megtartjátok, nem láttok betegséget a földön, örök életet nyertek."

"Isten elküldi hozzátok minden reggel a Napsugarak Angyalát, hogy felébresszen titeket álmaitokból. Tüstént engedelmeskedjetek a felszólításnak és ne lustálkodjatok többé ágyaitokban. Várnak már rátok a levegõnek és a víznek az angyalai. Egész nap serényen munkálkodjatok együtt Földanya angyalaival, hogy megismerjétek az õ munkájukat."

"Ha lenyugszik a nap, Mennyei Atyátok elküldi hozzátok legkedvesebb angyalát az álmot. Térjetek hát nyugovóra és legyetek együtt az éj folyamán az álom angyalával. Az álom angyalai sok Isten Országára vonatkozó ismeretre tanítanak meg, amiképpen Földanya angyalai az Õ birodalmának ismereteire. Mert bizony mondom néktek, minden éjjel Égi Atyátok királyságának vendégei vagytok, ha parancsolatait követitek. Amikor reggel újra felébredtek, érezni fogjátok magatokban az Õ névtelen angyalainak eligazító, megvilágosító hatalmát."

"És az Égi Atya minden éjjel el fogja õket küldeni, hogy szellemeteket fejlesszék, amiként nappal Anyátok a Föld elküldi angyalait, hogy tested növelje, fejlessze. Bizony mondom néktek, ha nappal Földanyátok tart karjaiban, éjjel Égi Atyátok leheli rátok csókjait, az Embernek Fiai Isten Fiaivá válnak."

(Eddig még nem jutottam el oda, hogy megnézzem a Szabadság, szerelem címû filmet. Ma leültem elé. Nem tudom, ki hogy volt vele, bennem nem múlt el nyomtalan.)


Bennem sem. Utána órákig nem volt kedvem beszélni. Kellett az a csönd hozzá.

#30 Zsoci

Zsoci

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.385 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 27. - 12:15

"...Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik. Ez is öregség. Mikor már tudod, hogy a pohár semmi más,csak pohár. S egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is...Aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid, vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben. Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy hiúság; s ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen.Egy napon felébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél? Amit a nap mutat, pontosan ismered: a tavaszt vagy a telet, az élet díszleteit, az időjárást, az élet napirendjét. Nem történhet többé semmi meglepő: még a váratlan, a szokatlan, a borzalmas sem lep meg,mert minden esélyt ismersz, mindenre számítottál, semmit nem vársz többé,sem rosszat, sem jót...s ez az öregség.Valami él még a szívedben, egy emlék, valamilyen homályos életcél, szeretnél viszontlátni valakit, szeretnél megmondani vagy megtudni valamit, s tudod jól, hogy a pillanat majd eljön egy napon, s akkor egyszerre nem is lesz olyan végzetesen fontos megtudni az igazat, és válaszolni reá, mint ezt a várakozás évtizedeiben hitted." (Márai)

Edited by Zsoci, 2007 október 27. - 12:16.


#31 Ágimam

Ágimam

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 6.208 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 27. - 14:12

Van egy olyan érzésem, hogy rövidesen (pár hét, hónap...) itt, ezeken az oldalakon mindenem meglesz, ami igazán fontos az életünkben. (....) "Ami teremtetett, elmúlik. Halál az élõk büntetése. Még alighogy világra jöttek s már el is kell menniök innen. Építesz kõ- meg téglaházat? Veszel magadnak feleséget? Megosztozol testvéreiddel? Kötésteket cserépre** vésed? Mire mindez? Mi tart örökké? Ház? Egyesség? Jelek? Kötések? Tudod: mindez nagyon múlandó! Sírtábláid is elenyésznek! Ember-e még, mondd, a halott is? Ugye, hogy nem? Õ már nem ember! Alvóhoz hasonlít, de mégsem! Aki meghalt, nem álmodik már! Szoborhoz hasonlít, de mégsem! Holt kõ az, de nem is volt élõ! A halál mindenhez hasonlít, de nem azonos semmivel sem'!" (Gilgames; Agyagtáblák üzenete)

#32 debebe

debebe

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 637 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 27. - 15:37

Van egy olyan érzésem, hogy rövidesen (pár hét, hónap...) itt, ezeken az oldalakon mindenem meglesz, ami igazán fontos az életünkben.

Hát inkább sok-sok (tíz)év.

#33 Ágimam

Ágimam

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 6.208 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 27. - 15:44

Persze, igaz! (Miket beszélek... :rolleyes: ) Inkább arra gondoltam, hogy a "napi betevõ" innentõl nagyjából meglesz... :)

#34 smoft

smoft

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.811 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 27. - 16:23

Mikó András: Õszi séta

Kézen foglak, s elindulunk. Végigmegyünk egy-két árkon, bokron, sípon, dobon, nádi nevetésen, s végre találkozunk az Õsszel. Jó nagyokat mosolyogva, kezében daráló.

Köddarabonként adagolja magát a világnak, aztán fúj egyet belé, hogy egyenletes legyen. Mert milyen dolog az, hogy mondjuk az iskola fölött több õsz van, mint a kutyaól fölött, kutyástul. Csupán az embereknél akad egy kicsit fenn: nem szeretik ugyanis azok a szürkületet. Pedig az Õsznek ez a kedvenc színe: a szürkület-szürke. És a köd is ilyen.

Halkan lépdelünk el mellette, nehogy meghalljon s meghaljon. Kicsit olyan süket-tompa az Õsz, nem szereti, ha zavarják köd-önadagolását. Csendbe burkolózva járjuk, majd táncoljuk körül, mosolyogva emeljük fel palástját, és bebújunk alája.

Jössz, kedves?

#35

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 10.954 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 27. - 18:18

Ez gyönyörű, de az egész, egyben még ütősebb.
Szerintem a Szabadság, szerelem ugyanúgy bénán sikerült, mint anno a Honfoglalás. Dobó Katát egy szóval jellemezném: zavaró a filmben. Kár a témáért, sokkal jobbat ki lehett volna hozni belőle. Szerintem.

Igen, az egész az egész, ez tény, igazából a versszak kiemelését is a film indukálta, ugyanis a végén is ez a zárszó - és szerintem nem véletlenül.

Film: én semmiképpen sem hasonlítgatnám a Honfoglaláshoz :rolleyes: Számomra egy olyan alkotás volt, ami abszolút feledtetni tudta velem az olyan körülményeket, mint mondjuk a színészi játékok ilyensége-olyansága.
De hála az égnek, ma már/még a vélemény is szabad... ;) Én minden esetre inkább smofttal értek egyet lelki ráhatás terén.
Viszont nem tudom, mikor tudnám megnézni mégegyszer. Nem ezért, vagy azért, hanem egyáltalán.
(off off, bocs.)

Debebének: én nem éreztem terelőnek a témát, inkább az volt a gondolatome zzel kapcsolatban, h biztos sokan vannak olyanok, főleg a fiatalabb korosztályokban, akiknek szerencsére már nem volt konkrét élménye ezzel kapcsolatban, viszont igazi gondolatuk sem, ha megnézik a filmet, talán végre tudnak gondolni _valamit_ erről a témáról (és nem csak ezt, v csak azt, én pl. gondoltam ezt is, azt is erősen) - mert manapság nem nagyon dívik a gondolatébresztés sehol, főleg nem ott, ahol annak a helye volna...

Edited by Dé, 2007 október 27. - 18:48.


#36 debebe

debebe

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 637 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 27. - 18:31

Nagyon nem szeretem a tematizáló (amelyek megmondják neked, hogy mit kell gondolnod az adott témáról) alkotásokat, legyen az könyv, vers, tánc, zene vagy film. Föleg az utóbbi mûfajban lehet igen nagy melléfogásokat elkövetni. Szrintem a Szabadság, szerelem ilyen volt. Pl. a Sorstalanság meg nem volt ilyen.

#37 Guest_Regina_*

Guest_Regina_*
  • Guests

Közzétéve 2007 október 27. - 19:26

József Attila: Nem én kiáltok "Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat" Számomra még nagyon kedves Madách: Az ember tragédiája : ez az a mû, amit sokszori olvasás után is újra és újra olvasok és mindig találok benne vmi újat. Ez egy fergeteges alkotás, amit sose fognak megunni. Úgy, ahogy József Attila mûveit sem.

#38 smoft

smoft

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 1.811 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 27. - 19:46

Mintha csak a volt magyar- és történelemtanárnõimet olvasnám... :) Ettõl függetlenül (és részben pont ezért) teljesen egyetértek.

#39 Guest_Regina_*

Guest_Regina_*
  • Guests

Közzétéve 2007 október 27. - 19:51

Mintha csak a volt magyar- és történelemtanárnõimet olvasnám... :) Ettõl függetlenül (és részben pont ezért) teljesen egyetértek.



Hát igen én is utáltam ezeket órákat de csak most jöttem rá így 3 évvel az érettségi után, hogy mennyi értéket tanítottak anno magyar és történelem órán.

És most olvasom újra az irodalmat iszonyat jó, de itt off

#40 Ágimam

Ágimam

    Törzsvendég

  • Fórumtag
  • 6.208 hozzászólás

Közzétéve 2007 október 27. - 21:51

Nem nagy OFF, ennyi belefér. :) (És igen, meggyõzõdésem, hogy egy "izig-vérig magyar tanár" nagyon jó hatással tud lenni az ifjúságra. :ang:)

Amikor itt tartottam Müller Szeretetkönyvében, kevés hiányzott hozzá, hogy éjnek évadján ne jöjjek ki a hálószobából, és ne pötyögtessem be ezt a részt az egyik "nempolitikai-demégisaz" topikba. Aztán - hál'Istennek - elnyomott az álom. ;)

"...Minden érzelmi közösségnek szüksége van ellenségre. A vonzalom ellentétét, a taszítást meg kell élnie. Titkos igéje: "Ahhoz, hogy egymást szeressük, a többieket gyûlölni kell!" (...)
Az embereket sokszor a gyûlölet tereli össze pártba, mozgalomba, szektába. Ideig-óráig összefognak,mert közös bennük az engesztelhetetlen gyûlölet mások iránt, és elkötelezett érzelmi közösségbe kerülnek.
Ilyenkor azt hiszik, hogy õk most szeretik egymást.
A közös gyûlölet a legerõsebb összetartó erõ. Ha kívül vannak az ördögök,mi a körön belül csupa angyal vagyunk. Összetartunk, mert testvérek vagyunk - csak az fizet rá közülünk, aki valamilyen oknál fogva átsodródik a túloldalra.
Így jönnek létrea forrradalmak. Ezért követi õket kiábrándulás. A forradalmakat sohasem a testvériség, hanem a gyûlölet robbantja ki. Ez a gyûlölet azok ellen irányul, akik - az ideológusok szerint - a tarthatatlan helyzetet elõidézték. Ellenség lehet az arisztokrata, a herceg, a báró, a király, a kapitalista, a kulák, a zsidó, a szerb, a tót, a magyar, a román, a labanc, a ruszki.
Ellenség lehet a polgár, a klérus, a református, a katolikus, a bankár, a cigány, a pogány, a mohamedán. A neveket tetszés szerint lehet cserélni, mint a számháborúban a homlokunkra kötözött számokat.
Az ilyen, érzelmi vallásosság jó példája, hogy a közös antiszemitizmus még az olyan ellenségeket is képes egy politikai táborba terelni, akik engesztelhetetlen és véres háborút vívtak egymás ellen: a katolikusokat és a protestánsokat. Hitelveik alapján ma is árulónak tartják egymást. Írországban ma is háború dúl közöttük - mert nem találtak közös ellenséget.
Az ellenség összefogásra késztet. A közös gyûlölet a "szeretet" gyönyörû érzését adja. Ez a forradalmak, vallásháborúk és népirtások romantikája. Ilyenkor egymásért élünk és halunk. A szürke utca véres és magasztos hellyé válik. Idegenek fognak össze egymással. Megszûnik az önzés, a félelem, a "senki nem tartozik hozzám" idegensége. Testvérem lesz a vadidegen is. Utas és ellenõr, rendõr és rabló, zsidó és keresztény, párttag és párton kívüli, szegény és gazdag együtt és - látszólag - egy célért küzdenek.
Az eddig hihetetlen távolságban élõ emberek megérintik egymás érzésvilágát, "összerezegnek", és kipirult arccal viszik együtt a véres zászlót. Zeng a nóta - mindaddig, amíg a közös ellenség él és lélegzik.
Utána vége.
Utána egymást ölik meg.
Teljesen mindegy, hogy egy forradalom gyõz vagy veszít - az érzelmi egység felbomlik. Ezt az egységet ugyanis nem a testvériség - tehát igazi szeretet - hozta össze, hanem a közös ellenség gyûlölete.
Nem az, hogy "szeretjük egymást", hanem, hogy "utáljuk õket".
Ahogy 56-ban utáltuk az oroszokat.
A gyûlölet tapasztja össze az idegeneket. Ez az érzelmi csiriz adja minden rendszer és minden fanatikus vallásos mozgalom kohézióját.
Minden népvezér tudja: ahhoz, hogy egy nép odaadóvá legyen, és elfogadja, mint vezérét, elõször gyûlöletet kell keltenie. Ha sikerül, rajongani fognak érte, még akkor is, ha a világ legnevetségesebb figurája, és egy normális világban hangosan kiröhögnék. A Vezér gondoskodik róla, hogy "népe" állandóan az ellenség gyûlöletét egye és igya. Ezzel táplálja bennük az összetartozás testvéri érzését.
Ellenség pedig bárkibõl lehet.
A diktatúrákat nemcsak a félelem mozgatja, hanem a gyûlölet is.

Az emberiséget nem az ideológiák, hanem az érzelmek mozgatják.
Az ideológia nem más, mint az érzelmek utólagos igazolása. Gyûlöletek, félelmek vagy éppen vonzalmak külsõ csomagolása, olyan hazugság, amely azt akarja elhitetni,hogy bennünket nem aljas szenvedély, hanem valamiféle magasabb eszme vezérel.
Szó sincs róla.
Mondj egyetlen ideológiát, amely megvalósult!
Nem is az a céljuk, hogy megvalósuljanak, hanem az, hogy az érzelmek által fölidézett botrányt kimagyarázzák. Hogy intellektuálisan igazolják.
Ennyit az érzelmi szeretetrõl. (...)"