A naggyal már semmi gond! Odajön, rám mászik, keres, kijön magától! ;)
Jó Neked. Bár ha csak ott tartanánk, hogy félelem nélkül megsimogassam...
A bõrkesztyût elhagytam: miután átharapott rajta, már tök mindegy volt. Gondoltam is, hogy karácsonyra meglepem vele a kutyát, úgyis feni rá a fogát, mióta itt van nálunk ez a fura állat.
De végül is megkönyörültem, és nem lett belõle karácsonyi ajándék, kutyakonzerv, macskajáték. (Najó, nem adnám ám oda semmiképp.)
Valami javulás van azért, mert egy hétig meg tudtam simogatni anélkül, hogy megharapott volna. Tegnap gondoltam, tovább lépek. Tenyerembe tettem a kedvencét (mazsola), és úgy nyúltam be, hátha kicsit rámászik a kezemre vagy ilyesmi. Hát hadd nem mondjam, nem a kajába harapott bele...
:( Úgyhogy most visszalépek egy szintet, és örülök, ha simán meg tudom simogatni.
Elég hangulatfüggõ amúgy.
Ha takarítom, van hogy bent duzzog a házában, és aznap nem is nagyon kell vele semmit kezdeni, mert fenyegetõzik. Máskor meg kijön, érdeklõdik, hogy mi történik körülötte, megszagolja a lapátot, a kezemet.
Mondjuk azt olvastam, hogy a sima albínó változat egyes egyedei kiszámíthatatlanok tudnak lenni. Hát õ ilyen.