Egy kis beszámoló tõlem is:Bár az utolsó pillanatig minden teljesen bizonytalan volt, csütörtök estére mégis lent álltak a lovaink Pilisen, és már biztos volt, hogy pénteken valahova elindulunk.Péntek reggel kiszállítottam Vegetát és Nikolt Pilis másik végébe a lovaikhoz, hogy aztán nem sokkal késõbb együtt induljunk útnak Tsztgyörgy fele négyen, négy lóval: [url="http://"http://www.oktabit.hu/photos/lovak/20040625-27_tatar/tatar_640_183.htm"]Vegeta Römivel, Nikol Ouzoval[/url], [url="http://"http://www.oktabit.hu/photos/lovak/20040625-27_tatar/tatar_640_181.htm"]Barefoot Kabarral[/url], [url="http://"http://www.oktabit.hu/photos/lovak/20040625-27_tatar/tatar_640_184.htm"]én Lubicával[/url]. Csikaszékkal kiegészülve az egyetlen tatteros csapat, a bocknyerget (Bálint) és a pokrócot (én) is kis jóindulattal annak véve.
Az út eleje szörnyû volt, ugyanis valami idióta megfontolásból a lovardából nem a terep felé vettük az irányt, hanem ki a faluba, egyenesen a 4-es út fele, onnan pedig sok lejárat nem volt. Így aztán jó darabig ott mentünk a kamionok, dudások és egyéb kedves lények közt, míg végre meguntuk, és átügettünk egy alkalmas helyen a túloldalra. Innentõl az út Pusztavacsig, az elsõ kiszemelt pihenõhelyig szinte eseménytelen volt, Bálint térképrõl navigált, így csont nélkül odataláltunk, végig földúton, egyenesen a kocsma elé. Itt jó két órás pihenõt tartottunk, jól esett mindenkinek, lónak, lovasnak egyaránt. Továbbindulva HH GPS-es segítségét követve jól megkerültük a falut
, hogy az utolsó földút után elérjük az M5-ös felett átvezetõ felüljárót. Ezt is gond nélkül leküzdöttük, de leérve már meg kellett állni öltözködni, ugyanis épp fent kezdett el süvíteni a szél, és egyre jobban beborulni az ég. Örkényig még sikerült az út mellett a vetések szélén haladni, az idõ is egyelõre megkímélt minket, itt pedig már néhol tagjainkat felfrissítendõ, mivel a járdákon úgysem tudtunk haladni, leszálltunk a lovakról, és vezettük õket egy darabon, egész pontosan egy fagyizóig, ahol nagyon jó fagyit lehet kapni, mindenkinek ajánlom, aki arra jár. Itt továbbinduláskor történt velem egy igen érdekes baleset: épp léptem volna a bal lábammal, mikor Lubi meg oda lépett, ahonnan én el, így aztán õ rá, én oldalra le, azaz mivel megakasztotta a lendületet, elestem, és én sokeszû még a karomat is kitámasztottam. Így szépen kiugrott a vállam, majd vissza. Egy darabig szívtam a fogam, majd mikor már mindkét fájó pont kellõképpen lezsibbadt, vissza a lóra és indulás. Örkény határában, a Tsztgyörgyre vezetõ hodu utu rea, amirõl letérni nemigen tanácsos, mivel a mellette vezetõ katonai területen aznap éles lövészet zajlott, elkezdett szakadni az esõ. Elõször vicces volt, esõkabát már rajtunk, egy kis zápor nem árt. De a zápor csak nem akart elállni, a széllel ellentétben, így aztán abban a tipikus bõrig áztató esõben sikerült megtenni az utat a célállomásig. Eleinte még néhol tudtunk az út szélén ügetni, meg egy kicsit a kis darabon mellette vezetõ földúton is, a nagy részét azonban a betonon, lépésben kellett megtenni, összeszorított foggal, minél kevesebbet mozogva, hogy ne érezzük, hol mindenhol csöpög már belõlünk a víz. Azért a tatteros esõkabát rendesen átment a vizsgán, alatta az ingem teljesen száraz maradt. Barefoot ellenben mintha panaszkodott volna a hosszú waxosra.
Az út vége kezdett kritikus lenni, az egyik lejtõn való ügetés után a pokrócom hátracsúszott, én idióta meg visszahúztam, ezzel sikerült ráülni a vizes részére. A lábamat is megmozdítottam a cipõmben, amirõl kiderült, hogy csónakká lépett elõ, ez sem esett jól... de a legkevésbé, hogy minden autós úgy húzott el mellettünk, mintha ott se lennénk, nem egyszer beterítve így a pocsolyák tartalmával. :mad: Az egyetlen felmentõ sereg egy lány volt, azóta se sikerült rájönni, ki volt, de Sztgyörgyrõl jött, és a biztatás, meg hogy már csak egy km van hátra, jól esett. A Tatárszentgyörgy tábla után már egész jó kedvünk kerekedett, végülis legalább van mivel megtöltenem nekem is ezt a beszámolót.
A helyszínre érve a várt dicsõséges bevonulás elmaradt, eléggé el nem ítélhetõ módon szerintem Csikaszékon kívül fel sem tûnt senkinek az esõfüggönyben, hogy páran odaértünk. Õk viszont egybõl körbevettek, segítettek, száraz ruhát adtak, egyszóval állati rendesek voltak, köszi szépen nektek még egyszer.
A karámtól elsõ körben megijedtem, Lubicáról ugyanis útközben hamar kiderült, hogy nem egy szociális lény: Kabar nem távozhatott a közelébõl, ellenben semmilyen más lónak nem volt ott keresnivalója, amit erõteljesen a tudtukra is adott. Az egybõl odasietõ Thara látványára így kissé megijedtem, de a gazdája azt mondta, majd megtanulja... végül megértettem, nem is volt semmi gond. A két terápiás ló végig egymás közelében ácsorgott, csak akkor borult fel egyszer az idill, mikor Kabar összebarátkozott az idõközben mellé került Morfeusszal (akirõl megállapítottam, hogy gyönyörû egy jószág!): Lubi ekkor nem tudott odamenni hozzájuk, ugyanis egy oszlop megakadályozta kötelének továbbcsúszását, amit igen zokon vett.
Szerencsére épp láttam, így helyreállítottam a békét.Este még száradás után rendbetettük a lovakat, magunkat, kis lézengés, majd korán alvás volt a program, hisz a másnap érdekesnek ígérkezett. Nem is csalódtam, nekem tökéletesen sikerült a szombat: lóra nem akartam ülni, a vállam miatt, hogy a visszautat mindenképp bírjam, aminek az idõközben kialakult Lubi-rajongótábor örült, így kipróbálhatta a kis sodrin a szõrénlovaglás csodáját, aki akarta. Sandokan és Filly nagyon rendesek voltak, ugyanis hoztak nekem Broncoból egy patracot, aminek a hevedere viszont nagy lett, így viszont nem került veszélybe rekordkísérletem: 65-70 km-t sikerült megtennem összesen egy szál pokróccal a lovon, és másnap se izomlázam, se semmi bajom nem volt. Ez köszönhetõ Csikasznak és Katinak is, akik a vállamra adtak csodakencéket, amik hatottak is olyannyira, hogy vasárnap már simán tudtam tõle lovagolni, hétfõn meg már nem is éreztem. Szombaton tehát kezdõdött a nap egy kis hideg fürdõzéssel, majd reggeli, és irány a nézelõdnivalók. Idõközben pedig mindig másokhoz csapódtam, mindig más rég nem látott vagy elõször élõben látott ismerõssel sikerült beszélgetni - szóval nagyon jól telt a nap, le a kalappal a szervezõk elõtt. Tóth Lajos bemutatója volt számomra a nap fénypontja, különösen a Konráddal folytatott különszám, de a tímpetting és a bigvágta is nagyon élvezetes volt kívülrõl is. Este a buli nekem megint inkább dumcsizás volt, illetve a már említett barakcpálinkával való ismerkedés, majd ismét hamar eltávoztam aludni, hiszen másnap egy újabb 7 órás út várt ránk. Ezt már [url="http://"http://www.oktabit.hu/photos/lovak/20040625-27_tatar/tatar_640_177.htm"]Csikasszal és HHval kiegészülve[/url] kezdtük meg, a már jól ismert úton haladva. A fagyizót Örkényben most sem hagytuk ki, a felüljáró is csont nélkül ment, Pusztavacson pedig a kocsma elõtt még tettünk egy kanyart, hogy [url="http://"http://www.oktabit.hu/photos/lovak/20040625-27_tatar/tatar_640_198.htm"]megnézzük a lovakkal az ország közepét[/url].A kocsmánál újabb 2 óra pihi, frissítõ kávé után tovább, immár az út kellemesebbik részén, a földutakon. Néhány jó kis vágtát is meg tudtunk végre ereszteni felüdülésképp, majd Dánszentmiklós után valahol Csikaszék másfele folytatták útjukat tovább. Innen mi már csak léptünk, próbáltunk más utat keresni, mint odafelé, hogy ne kelljen a 4-es mellett menni: végülis a falun keresztül mentünk át, de a lovaknak ekkor már minden mindegy volt, csak becsülettel vittek minket hazafelé. Itt a faluban volt pár kellemes élményünk, sokan mosolyogva köszöntöttek, egy bácsi pedig megkínált minket a cseresznyéjébõl (vagy meggy volt?), mondván, együnk csak nyugodtan, mert az a fa épp azért van az utcára ültetve, hogy a fáradt vándornak legyen mivel szomját oltani. Hát ilyen emberek is vannak még a világon.
Minden jó, ha vége jó alapon tehát igen jól sikerült három nap volt ez, köszönet a szervezõknek, rendezõknek, különsen Kajdácsinak, aki remek és figyelmes házigazda volt, Sheriffnek, aki egész szombaton csak lótott-futott, hogy rajta kívül mindenki más jól érezhesse magát, Rcnek, Zsubébinek, Sandokannak, és mindenkinek, aki egy szalmaszálat is keresztbetett az egészért. Vegetáéknak a jó társaságot, Csikaszéknak szintén, valamint a gondoskodást, karámot, képeket. Jó volt veletek, szép hagyomány lesz ez. Végzetül kedvenc mondataim:- A fene se tudja, marha bonyolult, menjünk, amerre jónak tûnik. (Bálint HH-val folytatott fél órás technikai értekezlete után, hogy merre haladjuk Pusztavacstól a GPS alapján.)- Ennyi embert csak nem taposnak el... (Csikasz a bigvágtázó lovakkal szemben.)- Csupa nõ vesz körül, és egy herélt. (HH a telefonba a pusztavacsi pihenõn - [url="http://"http://www.oktabit.hu/photos/lovak/20040625-27_tatar/tatar_640_202.htm"]vajon melyikükre gondolt?[/url])