Na, mondjuk az indulatot nem értem, nem lehet egy fórumon kifejtenie az embernek a saját véleményét? Ez már nem az első eset, hogy ezen meglepődöm, de lusta vagyok visszakeresni.
Bár jelen esetben az a baj, hogy nem a véleményemet közöltem, hanem tényeket...
Jártam én is az Egry József 18-ban, mert jó büféjük volt (mellette az A-ban, ha jól rémlik), kedvencem akkoriban a tojásrántottás zsömle volt. Azonban nem onnan szedtem a modanivalómat, bármi is hangzott el ott.
Ami a kalapácsos példámat illet, biztosan elkerülte a figyelmedet, hogy én készülékek összehasonlítása után emlékeztem vissza a már régóta fennálló véleményemre, amiket szintén a saját élettapasztalatom alapozott meg. Ezek a készülékek ugye a szocialista tábor legjobb fényképezőgépe és a másik tábor legjobb fényképezőgépei voltak. Igaz ugyan, hogy a Praktica abban a megoldásban gyakorlatilag már 10 éve létezett, de hát ha egszer nem hoztak gyökeresen újat, csak toldozták.
De ha már felhoztad az Egry József utca 18-at... Amikor te ott ebédeltél, akkora már le is tettünk a saját fejlesztésről, csak licencet vagy eredeti készülékeket vettünk. Pár példa az Egry József utcából:
- a (pongyolán szólva) kisautomata Schrack licenc volt
- a 10 kV-os megszakító EIB licenc volt, de a BKV használt Siemens gyártmányt is
- a 120 kV-os megszakító Alstom vagy milyen licenc volt
- a 120 kV-os hálózatok védelme BBC gyártmány volt, ugyanezen elvű készülék volt NDK is, az csak a 35 kV-os elosztóhálózatra merték beépíteni, mert az nem volt olyan fontos
- az ív elleni védőruha eredeti amerikai Nomex anyagól készült (varrni azért itthon is tudtunk még)
- a 380 V-os, de a 10-20 kV-os feszültségkémlelő is francia Catu volt
- a földelő-rövidrezáró készlet Catu volt (mivel nem mindegy, hogy fonják a vörösréz pászmákat, mert egyes fonások gyakorlatilag szétrobbantják zárlatkor a madzagot, még ezt sem tudtuk...
- na, a középfeszültségű szigetelő az magyar volt, annyi üzemzavart okozott, hogy az förtelmes. De legalább előre tudtuk, mi lesz az ok, ha kis szél van és elkezdtek ugrálni a megszakítók.
Ennyit az etetésről.
Ami a Csepelt illeti, ott meg bizonyára elkerülte a figyelmedet, hogy én a motorról beszéltem elsősorban. Az is tényleg fejlődött, a licences Steyr gyermekei vagy unokái voltak, alig volt hozzátéve valami. Mivel 2 évig raktároskodtam, és 350-es, 420-as, 344-es és valami Ikarus motoralkatrészeket rakosgattam, valamint 2 évig autószerelőkkel alvadtam egy szobában, hát erről elég sokat voltam kénytelen értesülni.
Amúgy az említett kínai versenyen szerintem a Csepel nem a legjobb volt, hanem a legkevésbé rossz, hát rugókat kellett közben cserélni, mert azok igazából nem bírták a terepet. A 344-es egy elég nagy hibája volt az a kis hiba, hogy ha hidegen megterhelték (katonáéknál a riadó nem egy szokatlan dolog), gátrepedése lett. A terepjáró képessége kétséges volt, mert az, hogy hátul két kereke volt, az bizonyos fajta terepeken kifejezetten előnytelen volt (az első a hátsók elé tolta a szutykot). Az, hogy négyféle irányban lehetett csörlőzni, az kamu volt, mert legfeljebb fődarabokra szétszedés közbeni csörlőátszereléssel volt ez lehetséges, amúgy a csörlő igen gyenge pont volt. Ha domboldalon tartósan ferde állásban ment, a motorból kifolyt az olaj. Ha mindkét tank tele volt, akkor a felsőből volt muszáj először innia, különben a felsőből kifolyt a földre a nafta. Nem volt külön első hajtása, csak felezővel együtt lehetett kapcsolni... Egyszer az egyik valahol Fűzfőn vagy hol megpróbált kicsörlőzni egy szippantó autót, a csörlőt tartó buzi vastag csavarok elnyíródtak, a csörlő ráesett a hátsó kardánra, az elgörbült. A kardánt le kellett szerelni, és mivel elsőhajtás csak felezővel volt, annyi ideig tartott Veszprémbe visszaérni, hogy már majdnem országos körözést adtak ki... A fa raktározódobozokban elrohadt minden. Kiváló teljesítmények ezek.