296 válasz a témához

[Kiskanca]

Hogyan tudnánk segíteni egy elrontott lónak, avagy hogyan könnyítsük meg az életét? Az én esetem a következõ. Adott egy 11 éves anglo-arab herélt. Úgy került hozzánk, hogy egy ismerõsöm vásárolta(kezdõ lovas) hobby célra magának. Nála derült ki, hogy a ló nehezen kantározható, vagyis csak szétszedhetõ orfékbe szerelt zabla "kantárt" tudott a fejére tenni. Vagyis a füléhez nem érve tudta kantározni. Nincs egy rossz mozdulata sem az ember felé. Míg nem ül rá az ember. Számára kezelhetetlen volt a ló. Terepen ledobta magáról, rohant befelé. Átvettük tõle a lovat. Tapasztalatom: nagyon félõs. Fél pocsojától, még egy kis sötéttebb folttól is a földön. Mint aki soha nem járt terepen. Ha kikötöd ordít a többi után megállás nélkül. Reszket, toporzékol. Mikor idekerült hozzánk cirka egy hónap alatt elhódította az összes kancát a vezértõl. Õ lett itt a fõnök. A legelõn számtalanszor fel és le rohangál minden ok nélkül feltartott farokkal, nagyokat horkantva. Látszik tiszta ideg. Viszont vannak nyugisabb napjai is. Futószáron nincs lépés. Rohan mint akit ölnek, hiába csitítom, nyugtatom. Forog a szeme, mindíg a többieket lesi. Ha kint odamegyek hozzá elrohan. Ha odalépek mellé elfordítja a fejét is. A nyergeléssel nincs baj. Ha lovagolom sokat bakol. Volt már, hogy ágaskodott. Vajon milyen rossz élménye lehettt, hogy ennyire utálja az embert, a munkát. Nagyon türelmes vagyok vele. Már néha odajön hozzám magától. Ha átnézek rajta, úgy ahogy azt õ sokszor tette. Odajön mellém mintha azt mondaná, héjj jól van na. Simókázom, élvezi. Megunja elmegy. Ezt elolvasva remélem tudtok segíteni hasznos tanácsokkal, hogy megkönnyítsem ennek a pacónak az életét. Várok minden látszólag lehetetlennek tûnõ tanácsot is.

[napkelet]

Csatlakozás...aztán szép lassan kezd el a lóval az alapoktól foglalkozni, magyarul újra lovagold be..így rájössz hol a hiba. és ami a legfontosabb, légy nagyon TÜRELMES!!!!és minden kis lépésnek, amit jól csinál a ló dícsérd meg. sok sikert

[Lókötõ]

Az én lovamnak ugyanez a problémája ,nagyon félti a fülét és a száját ,szinte megint kantározhatatlan. Pedig egyszer már sikerûlt redbehoznom de errõl már írtam egy másik topicban .Most akkor kezdödtek a gondok amikor megengedtem ,hogy más is lovagolja a lovam .Én azt hittem ,hogy másnak is fogja engedni a kantározást hát óriásit tévedtem és most más miatt szívok !( össze vissza rángatták a fejét úgyanúgy kantározáskor mint lovagláskor( pedig egy nagyon érzékeny szájú paci) Most le se tudom venni róla kötöféket amikor kantározom mert legalább 2.5 méterre emeli fel a fejét.Most mindent elõrõl kell kezdenem ,van amikor nem is lovagolok csak a kantározást gyakorolom vele ,no persze nem órákig.Óvatosan simogatom a füle körûl, meg az órrát ,nagyon óvatosan odateszem a zablát a szájához ,semmit sem erõltetek van amikor 10 perc a kantározás ,zabla alá jutalom falat stb és ez legalább megint min. 3 hónap amíg rendbejön de nem tudok mást csínálni ha lovagolni akarok .A saját kárán tanul az ember ez tényleg igaz .Most már senkit sem ülhet a lovamra rajtam kívûl!

[Kiskanca]

Csatlakozás...aztán szép lassan kezd el a lóval az alapoktól foglalkozni, magyarul újra lovagold be..így rájössz hol a hiba. és ami a legfontosabb, légy nagyon TÜRELMES!!!!és minden kis lépésnek, amit jól csinál a ló dícsérd meg.
sok sikert

Csatlakozik mindíg ha futószárazo. Hátat fordítok neki és pár másodpercen belül odajön hozzám. Akkor megsimogatom. Utána kezdi megint elölrõl a rohanást.

[tipara]

Csatlakozik mindíg ha futószárazo. Hátat fordítok neki és pár másodpercen belül odajön hozzám. Akkor megsimogatom. Utána kezdi megint elölrõl a rohanást.

Lehet hülye ötlet, de próbáld meg kantár nélkül. Ez újj lesz a lónak, így még nem lehet vele rossz élménye. Ne akard felkantározni. borjúkötél a nyakába és viheted kifele, simi pucoválás, meg ilyenek. Lehet jó lenne a körkarám, mert akkor nem kellene semmi rá a vele való foglalkozáshoz. ( nekünk nincs, így ez csak egy ötlet)
A másik: ne vidd el a többiektõl, menny be hozzá a legelõre és ott molyoly vele, kérj tõle apróságokat ( úgy "cél nélkül", sok juti, simogatás, elõször szeressen meg, fogadjon el, kezdjen benned bízni, és csak utána próbálkozz meg vele "dolgozni"

Egy, vagy inkább pár ötlet volt.

Most már senkit sem ülhet a lovamra rajtam kívûl!

Nem, de szerintem úgy ne engedd, hogy nem vagy ott, nekünk is nem egy lovunkat cseszték el így.
A másik, ha jófej a lovad, és nem komoly feladtokat csinálnak vele, csak mondjuk bent karámban lötyögnek rajta, akkor ne tegyél rá kantárt (zabla), kötõfék 2 karikályába oldalra szár és kész. Így nem tudják tönkretenni az érzékeny száját. Nem feltétlenül mindíg szükséges a ló szájába zabla szerintem.

[Lókötõ]

Lehet hülye ötlet, de próbáld meg kantár nélkül. Ez újj lesz a lónak, így még nem lehet vele rossz élménye. Ne akard felkantározni. borjúkötél a nyakába és viheted kifele, simi pucoválás, meg ilyenek. Lehet jó lenne a körkarám, mert akkor nem kellene semmi rá a vele való foglalkozáshoz. ( nekünk nincs, így ez csak egy ötlet)
A másik: ne vidd el a többiektõl, menny be hozzá a legelõre és ott molyoly vele, kérj tõle apróságokat ( úgy "cél nélkül", sok juti, simogatás, elõször szeressen meg, fogadjon el, kezdjen benned bízni, és csak utána próbálkozz meg vele "dolgozni"

Egy, vagy inkább pár ötlet volt.
Nem, de szerintem úgy ne engedd, hogy nem vagy ott, nekünk is nem egy lovunkat cseszték el így.
A másik, ha jófej a lovad, és nem komoly feladtokat csinálnak vele, csak mondjuk bent karámban lötyögnek rajta, akkor ne tegyél rá kantárt (zabla), kötõfék 2 karikályába oldalra szár és kész. Így nem tudják tönkretenni az érzékeny száját. Nem feltétlenül mindíg szükséges a ló szájába zabla szerintem.

Lehet ,hogy visszatérek majd a Hackamorra ,még nem tudom de azért kössz ,

[iBIza]

Szerintem alapvetõen téves az az értelmezés, hogy ha futószárazás közben hátat fordítva odamegy a ló, az már egyenlõ a csatlakozással. Ha utána ott folytatja, ahol abbahagyta, akkor semmi másról nincs szó, mint hogy az okos állat megtanulta, hogy adott jelre mit várnak, és azt megteszi (mert a jutalom miatt is jó neki), de nem bizalomból csatlakozik.
Kiskanca, ha odamegy hozzád, lecsatolod a futószárat, és úgy is követ, bármerre mész, akkor már jobb helyzetben vagy. Ez egy jó játék, mikor a ló követ, Te meg úgy teszel, mintha meg akarnál szabadulni tõle, és õ meg "elkap". Ne Te akard, hogy melletted maradjon, hanem el kell érni, hogy õ akarja.
A futószáron rohanásnál nem célravezetõ legtöbbször a csitítás, nyugtatás, mert azt inkább véli bíztatásnak, ami megerõsíti abban, hogy jól cselekszik. Pláne, ha korábban "zavarták". Próbáld meg azt, hogy hagyd rohanni. Lehet, hogy fél órát is rohan. Amíg ezt teszi, próbáld meg elérni, hogy rád figyeljen. Akár hanggal, akár mozdulattal. Figyeld a jeleket a fején, a testtartását, mozdulatait. Amikor azt látod, hogy rád figyel, akkor próbálj jelet adni a lassításra. Egyértelmû jel legyen, ne csitítgatás. Ha nem reagál, akkor beválhat az is, hogy tovább hajtod. Sõt, ha magától lassítana, akkor is fenntartatod vele a tempót. Arra kell rájönnie, hogy ha a Te jeledre lelassít, akkor nyugi van, ha pedig nem, akkor munka.
Egy biztos, nagyon sok munka vár, mert egy magában is nehezen bízó lónál sokáig tart az emberbe vetett bizalmat elnyerni. Sok türelem, kis lépések. - ahogy Napkelet is írta.
(Tudom, könnyû így leírni...)

[gidrángirl]

Hát mondjuk az anglo-arabok egyébként is gyakran elég idegbetegek, ez amolyan gyakori jellemzõ a fajtánál... Ami nálam mindig bevált "hülye" lovaknál (nem szegény ló a hülye, csak mint kifejezés írom ezt), az az, hogy kevesen foglalkoznak vele - így egy idõ után a ló 3 embert ismer meg: engem, a lovászt és még egy tapasztalt lovast, aki akkor foglalkozott a lóval, amikor én nem tudtam kimenni. Jót tesz a lónak az, hogy nem macerálják ötezren, hanem megszokik pár embert, ami fõleg azért fontos, mert az a pár ember mindig ugyanolyan stílusban bánik vele. (Szerintem többek között ezért lesznek a lovasiskolai lovak gyakran egy idõ után idegbetegek, bármilyen birkák is voltak eredetileg, mert túl sokan túl sok féleképpen foglalkoznak velük.) Kb. az az eset, mintha béna lennél matekból, és 20 különféle matektanárhoz járnál, akik mind máshogy magyaráznák el a dolgokat. Ennél sokkal jobb, ha van 1-2 tanárod, aki mindent ugyanúgy mond.) így van vele a ló is. Szerintem egy idõ után meg fog szokni téged meg az új helyét, és már ez önmagában is sokat fog segíteni rajta. Szerintem óvd meg a sok különbözõ ingertõl - mindig ugyanazokkal a lovakkal tedd egy karámba, hogy megismerhesse õket, mindig ugyanazon a pályán lovagold, hogy megismerhesse a terepet, mindig ugyanabban az idõpontban etesd, lovagold, vidd ki, hogy megszokja a napirendet, és munkában (lovaglásban is, földön is) is mindig ugyanazokat a dolgokat várd el tõle, hogy megszokhassa a dolgokat, ne zavarodjon össze. Az embernek is megárt a rendszertelen életmód - a lónak is. Ha mindig tudja, hogy mire számíthat, idõvel szépen meg fog nyugodni.

[Kiskanca]

Rendszert viszek az életébe. Kezdem az alapoktól. Körkarám nincs. Kötõfék max, csak bent jöhet szóba. Ki nem vinném úgy. Nincs elég jó biztosításom. Földrõl fogok vele dolgozni. Majd ha kapok pozitív visszajelzést tõle, csak akkor nyergelem. Bízom benne, hogy nem eredendõen elmebajos. Ha még egy kis jó idõ is társulna hozzá... ;)

[Csikasz]

Ezek itt mind szépek sé jók amit leírtatok. Egy elrontot ló nem való "tapasztalatlan" kézbe, pláne nem olyanba aki nem tudja megoldani, nem szégyen segítséget kérni, de azt nem a neten kell, hanem szakembertõl, olyantól aki sok száz lóval foglalkozott. Írtátok a csatlakozást, ezt meg kell tanulni nem arról szól, hogy jön megy velünk valahova a ló, s honnét fogja Kiskanca tudni, hogy amit a lova tesz az jó vagy sem...mint ahogy ez ki is derült a futószáras munkánál. Az én spórtpónim 2.54 percig tudott vágtázni szinte folyamatosan és nem csatlakozott...kellet egy tréner, egy szakétõ aki segített, és hoszzú idõ, neki majd 3 év, hogy a bizalma valóban az enyém legyen. Most szörin kötõfékkel is ellovagolható, ha betartok bizonyos alapszabályokat. Tanulni nem szégyen, hanem jó dolog, mert ez által könnyebben megértjük a lovunkat. Angló- arab - két hihetetlen érzékeny, finom, "inteligens " lófajta keresztezése, nem hülye csak más. Egygazdás, robbanékony, csodálatos, gyorsan tanul...és ha egyszer megszeret többé nem enged! Türelem, alázat, tanulás, kitartás kell az ilyen lovakhoz. Kiskancának javaslom menjen el egy képzésre a lovával együtt, s meg fogja lepni a változás!

[napkelet]

Én 3 éve foglalkozom lelkiproblémás lovakkal, hírességek lovaival is. Igen, igaza van az elõttem szólónak, nem szabad megfelelõ tudás és szakember nélkül nekifogni, mivel akár nagyobb problémákat is okozhatsz, sok tréner van az országban aki foglalkozik utóidomítással, én egyet megnevezek, az én tanítóm:Deézsi Árpád. Õ már több lovat belovagolt, átlovagolt, csatlakozással, Parellivel. Sok lovast segített már át mélypontjaikon. Ha érdekel írj magánban megbeszéljük. A Csatlakozásra visszatérve, fontos, hogy nyugodt helyen történjen és ismerni kell a jelzéseket amiket a ló küld feléd.ne futószáron csináld, mivel õ ilyenkor a csatlakozást nem szabad akaratából fogja megcsinálni.

[iBIza]

Off: Köszönöm, Csikasz, hogy megvédted az anglo-arabokat. Nekem nem ment volna ilyen türelmes szavakkal. Mert durva általánosítás, hogy gyakori jellemzõje a fajtának az "idegbetegség". Nekem is aglo-arab a lovam, és rendkívül nyugodt - ha úgy közelítenek hozzá. És meggyõzõdésem, hogy sok mindent õ tanított meg nekem. On: Amúgy elrontott lovakhoz - nem hiába tettem a hsz-omban legalulra azt a megjegyzést, hogy "könnyû leírni"...Ezzel leginkább arra céloztam, hogy igazán nem is lehet leírni. Ha még nem látta soha valaki, hogy mirõl van szó, akkor meg pláne. Nem is beszélve arról, hogy minden ló egyedi egyéniség, nincsenek kõbe vésett igazságok. Csak a tanulás a fejlõdés egyetlen záloga.

[tipara]

Tapasztalatom: nagyon félõs. Fél pocsojától, még egy kis sötéttebb folttól is a földön. Mint aki soha nem járt terepen. Ha kikötöd ordít a többi után megállás nélkül. Reszket, toporzékol. Futószáron nincs lépés. Rohan mint akit ölnek, hiába csitítom, nyugtatom. Forog a szeme, mindíg a többieket lesi. Ha kint odamegyek hozzá elrohan. Ha odalépek mellé elfordítja a fejét is. A nyergeléssel nincs baj. Ha lovagolom sokat bakol. Volt már, hogy ágaskodott.

Vajon milyen rossz élménye lehettt, hogy ennyire utálja az embert, a munkát. Nagyon türelmes vagyok vele. Már néha odajön hozzám magától. Ha átnézek rajta, úgy ahogy azt õ sokszor tette. Odajön mellém mintha azt mondaná, héjj jól van na. Simókázom, élvezi. Megunja elmegy.
Ezt elolvasva remélem tudtok segíteni hasznos tanácsokkal, hogy megkönnyítsem ennek a pacónak az életét. Várok minden látszólag lehetetlennek tûnõ tanácsot is.

Tényleg, a ma már nyugis pacom is az elején leírt tüneteket mutatta. Mondjuk nála tudtam/sejtettem, hogy mit rontottak el, így könnyebb volt. Meg figyeltem a reakcióit és rájöttem, hogy a félõssége: 1 bizalomhiány, de a fõ ok, hogy nagyon okos és rájött ezzel lehet " szivatni" az embert. Pl: vele minden egyes tereptárgyat ( bent lévõ tárgyat ) egyesével le kellett küzdeni hátról.
Amíg nem ültem fel rá, addig egész normális volt, amint ráültem, hirtelen minden "félelmetes ellenség lett" Pl: az itatója, abból ivott minden nap, de amint arra közeledtünk, remegés, pánik ágaskodás, elmenekülés.
És bizony minden egyes aprósággal így ment ez, lehetetett ez egy sötétebb fûcsomó is.
Rájöttem nála mi volt az ok: egy kezdõ kislány lova volt, aki mikor eleinte csak ritkán megilyedhetett a ló valószínûleg nagyon megilyegt és leszállt róla, persze a simit meg nyalánkságot meg tömte bele. Így az én kis okos lovam meg rájött, ha félek nem kell dolgozni, és ugyebár az sokkal kényelmesebb. (ezek csak az én következtetéseim) És egyre jobban féltek tõle õ meg ezt egyre jobban kihasználta, végül eljutottak oda, hogy a kislányt körkarámban futószárazták a ló feje, meg le volt közben kötve, hogy ne ugráljon.
Aztán volt a lovász aki héhe hóba felült rá és folyamatosan ütötte-> totális ellenállás a munkától.
Amikor elmentem kipróbálni, a ló hátrafele ugyan akár futott is, de elõrefele szinte nem ment, meg ilyedezett mindentõl. Kellõ makacssággal 2 h tornászással sikerült elérnem, hogy ott saját közegében megtegyen egy teljes kört mindenféle ilyedezés nélkül az udvarom.
Eladták nekem mert pont ilyen vevõt kerestek.
A megoldás: makacsabb voltam mint õ és nem bántottam.Rájöttem azért ilyedezik, hogy leszálja róla és ne keljen dolgoznia.
A teljes ellenállást az mutatta, hogy már otthon elsõ alkalommal hiába próbáltam elõre hajtani, csak hátrafelé ment így hátrálva eltávolodtunk az istállótol jó 500 m-t, aztán még haza fele sem volt hajlandó menni, így haza tolattunk.
A megoldás: makacsabb voltam mint õ és nem bántottam.Rájöttem azért ilyedezik, hogy leszálja róla és ne keljen dolgoznia. Ezért bármit csinált nem száltam le, volt olyan, hogy reggel 8 kor felültem ( karámban "kódorogtunk", du 2h-kor hozott a lovász szendvicset, hogy egyek már valamit, na jó mondtam, és megedtem a ló hátán ülve. és így ment ez jó egy hétig, szép lassan az istálló körül lévõ minden tereptárgyat legyõztük, bent már egész jók voltunk.
Utána jött az akkor rohanok mint a hülye, nem lehet visszafogni efektus. Vágtába elindúltunk, ugrált jobbra balra, aztán ment mint a meszes (ez még mindíg akkor majd jól megszivatom az embert kategóri volt)
csakhát a konokságom, meg persze jótanácsok. Megolgás erre az volt: ha menni akar akkor mennyen õ rohant én meg annál jobban hajtottam elõbb utóbb elkezdett fáradni de én akkor is tovább hajtottam-> elég hamar rájött, hogy ezzel a hülye emberrel így sem ér el semmit.
Közben megszeretett, összeszoktunk az elsõ 2 hét igaz kemény munka volt, meg rengeteg ráfordított idõ, de visszatekintve megérte, lett egy tündéri kedves néha igaz kicsit zizi lovam, aki kantár meg minden nélkül terepen is jól lovagolható( pár hónappal késõbb eljöttek a volt gazdái meglátogatni õt és nem ismertek rá, mikor szõrén borjúkötéllel kórincáltunk). Igaz jó két évig teljesen egygazdás volt (minden idegen lovassal elkezdte elölrõl a játékot, ha nem én vezettem, vagy nem voltam mellette), de utána abból is engedett,már párom alatt is elmegy, ha muszály.

Csikasz: szerintem a bevezetõböl látszik, hogy Kiskanca is ért azért némileg a lovakhoz, meg ha mindíg "profira" bízod a dolgot akkor te soha nem tanulod meg. Én mikor Vándit megvettem, elõtte 5 évig nem ültem lovon.
Meg ilyen esetben szerintem lókiképzõhöz azért nem éri meg vinni mert nálunk ugye nekem már egy idelye szépen dolgozott, de mást akkor sem igazán fogadott el a hátán. -> nem sokat ér, hogy a lókiképzõnek mûködik x km.re, te meg semmire sem tudod használni.
A másik, késõbbi, más nagyon problémás lovakkal történt tapasztalataim is azt mutatják, hogy onnantól, hogy egy adott személy elnyeri a bizalmukat még sokszor nagyon messze van, hogy valaki más is tudjon velük eredményeket elérni. Pl: párom elkezdett foglalkozni, egy teljesen antiszociális (na jó, õ lehet tényleg kicsit dilis) lóval, mára már jól elvannak, én max megfogni tudom, ha valamilyen okból nagyon szükséges

[laan]

Azon nem gondolkoztatok, hogy egy ilyen energiával teli lovat kocsizni kezdetek? sokkal nagyobb fegyelmet kíván a lótól nem tud kitörni és dolgozhat amig el nem fárad. Fel pestre + vissza akkor azért nyugodni fog egy kicsit. egy másik ló mellé befogva újra értelmezi a szerszámhasználatot stb.

[napkelet]

nem az a megoldás, ha agyon hajszolod...azzal csak jobban fog félni. Én úgy csinálnám, hogy apró lépésekkel újra megisemrtetném a ynerggel, lovassal, zablával. de látni kéne a lovat, hogy mire hogyan reagál...ha elve nem bízik az emberben hiába próbálsz vele akármit, ellenkezés, esetleg baleset lesz a vége. (tapsztalat...nekem harapásnyom a hátamon ) helyileg hol van a ló?

[tipara]

A sztorimat annak a szemléltetésére írtam, hogy korántsem bisztos, hogy trauma érte a lovat,lehet csak nagy f*sz ( persze az ember hibájából, nem a ló tehet róla). Akkor viszont nem rossz módszer a "fárasztás". Én bevallom hõsiesen jobban félek vad lovat kocsiba rakni, mint nyereg alá. Láttam már rudat törni, meg kitörni lovat, meg a kocsit + másik lovat árokba bepakoló lovat meg kocsizni nem tudok A félõssége, ellen az szól, hogy õ lett a vezér ló mint írtad. De így ismeretlenül tényleg nem lehet.

Edited by tipara, 2009 január 23. - 10:06.

[laan]

Egy menõs lõnak mit ér egy óra futószárazgatás, amikor egy 90km-es túra után is úgy el visz mint a sz.r-t ha akar. nem agyonhajszolásra gondoltam a kocsizásnál hanem folyamatos munkára 4-5 órán keresztül erdei úton

[Lókötõ]

Egy menõs lõnak mit ér egy óra futószárazgatás, amikor egy 90km-es túra után is úgy el visz mint a sz.r-t ha akar.
nem agyonhajszolásra gondoltam a kocsizásnál hanem folyamatos munkára 4-5 órán keresztül erdei úton

Lehet ,hogy szegényt ott a kocsi elé kötve is úgy elvinné mint a sz.rt .Meg szerintem õ lovagolni szeretne ,bár lehet ,hogy nem rossz az ötleted

[Saby]

Szerintem sokan rossz végén fogjátok meg a dolgot. Egy menekülõs lovat nem lehet "lefárasztani", mert feltehetõen nem azért csinálja, amit csinál, mert annyira nagyon nem bír az energiájával. Valószínûleg valamilyen másmilyen ok húzódik a dolog hátterében.

[tipara]

Szerintem sokan rossz végén fogjátok meg a dolgot. Egy menekülõs lovat nem lehet "lefárasztani", mert feltehetõen nem azért csinálja, amit csinál, mert annyira nagyon nem bír az energiájával. Valószínûleg valamilyen másmilyen ok húzódik a dolog hátterében.

A fáradt ló kevésbé ijedõs Nincs neki rá energiája

Egyébként szinte minden eset egyedi, ismerni kell hozzá a konkrét lovat, ami egyik pacmák esetében célravazatõ megoldás, az a másiknál még többet ronthat.
(pl az én esetem, ha én az érdekbõl ilyedezõ lovamat megijedéseknél babusgattam volna, akkor még õt erõsítettem volna, hogy hát azért megéri, mert így még babusgatnak is hozzá)

[packa]

Hogyan tudnánk segíteni egy elrontott lónak, avagy hogyan könnyítsük meg az életét?

A ló életének a megkönnyítésére nincs tippem. A gazdi életét úgy lehet megkönnyíteni, ahogy az ismerõsöd tette. Gyorsan megszabadulni tõle...

[tipara]

A ló életének a megkönnyítésére nincs tippem.

Nekem meg van: a lónak mi a legjobb? Hát ha legel, futkározik, ménesben van és nem cseszteti az ember de ilyen alapon akkor senki se üljön lóra, meg egyálltalán ne is csináljon vele semmi, pacó meg mehet majd a pacó rezervátumba.

De ez a válasz nem hiszem, hogy segít Kiskancának, ahogy az elõzõ sem.
Tehát tekintsük poénnak. Az én írásomat mindenféleképpen. ;)

[Saby]

A fáradt ló kevésbé ijedõs Nincs neki rá energiája

Ezt nem az ijedõsségre mondtam, hanem arra, amikor egy ló menekül a feladat, a lovas elõl. Ennek persze lehet ezer és egy oka is, de nem hinném, hogy közéjük tartozna az hogy tele van a ló. A kettõ pedig nagyon könnyen megkülönböztethetõ (tele van-e, vagy menekül).

[packa]

Nekem meg van: a lónak mi a legjobb? Hát ha legel, futkározik, ménesben van és nem cseszteti az ember de ilyen alapon akkor senki se üljön lóra, meg egyálltalán ne is csináljon vele semmi, pacó meg mehet majd a pacó rezervátumba.

De ez a válasz nem hiszem, hogy segít Kiskancának, ahogy az elõzõ sem.
Tehát tekintsük poénnak. Az én írásomat mindenféleképpen. ;)

Felõlem az enyémet is, bár nekem továbbra is kérdés, hogy egy hobbilovas aki szórakozni akar, jól akarja magát érezni a lovával, miért harcolászik egy vérben forgó szemû lóval?
Ha meg profi és ez a hívatása, akkor miért itt kérdez?
(Az én lovamnak az a legjobb ha felülök rá és megyünk a madarak és a szél hangját hallgatni, õzeket nézni, erdõ illatot szagolni.... )

[gidrángirl]

Abban igaza volt szerintem tiparának, hogy a fáradt ló általában kevésbé ijedõs... hogy mennyire jó ötlet a fárasztás, azt tapasztalataim szerint lova válogatja. Amelyik azért õrjöng, mert 1 hete nem volt lehetõsége mozogni, azzal vágtázol egy jó sort kikönnyítve, aztán kisangyal lesz, mert még örül is, hogy végre kiszaladgálhatta magát. Amelyik idegbõl rohan, annál viszont nem sokat ér a fárasztás, legalábbis az ember sokkal hamarabb fog elfáradni, mint a ló... Szerintem mindenek elõtt rá kell jönni, hogy mitõl "rosszalkodik" a ló. (Legyen az akár ijedezés, akár rohanás, akár ágaskodás, akármi.) Ha megértjük, miért csinálja, már megtettük az elsõ lépést afelé, hogy orvosoljuk a problémát. Packa kérdésére: van egy barátnõm, abszolút hobbilovas, bár abból az ügyesebbik fajta. De van neki egy olyan "mániája", hogy szereti az olyan lovakat, amik kihívást jelentenek neki, így hobbis létére odavan a problémás lovakért. (Hogy mennyire jó ötlet egy hobbilovasnak félig nyers arabokkal stb. foglalkozni, az már más kérdés. Ezt a példát csak azért meséltem el, hogy ilyen emberek is vannak.)

[tipara]

Ezt nem az ijedõsségre mondtam, hanem arra, amikor egy ló menekül a feladat, a lovas elõl. Ennek persze lehet ezer és egy oka is, de nem hinném, hogy közéjük tartozna az hogy tele van a ló. A kettõ pedig nagyon könnyen megkülönböztethetõ (tele van-e, vagy menekül).

Nem is a tele a ló dologra gondoltam.
Hanem arra, hogy vannak "mocsok furmányos" dögök akik inkább ( persze annó meg volt a kiváltó ok, és valszín valamelyik kedves gazdi cseszte el nem biztos, hogy bántással, lehet csak következetlen volt a lóva és így a paci a fejérenõtt)) felvesznek bizonyos szokásokat csak azért, hogy ne kelljen dolgozniuk/ megszabadúljanak a lovastól)
Volt ilyen pacokkal egy-két tapasztalatom és úgy 5-bõl egy eset volt a lovat ért trauma.
A többi a nem elég kövezkezetes, volt hol balf*sz hozzáállás számlájára volt írható.
(Volt nálunk egy ló, amivel egy fiatal lány foglalkozott ,én kezdtem, majd átadtam neki a pac egy szelíd nyugis jóindulatú lovacska volt, de a fejére nõtt a lánynak, a vége az lett, hogy harapott meg néha rúgott is) Kivittem futószárazni és mivel én határozottan nem hagytam legelni folyamatosan rúgdosott felém, hogy hadjam legelni)
Egy hónappal elõtte még nem volt semmi probléma a lóval, csak rájött, hogy a kiscsaj ha arról van szó megijed (mondjuk mikor egy másik lóra rúgott rá a legelõn, vagy hasonlók)-> és szép lassan úgy döntött, hogy akkor õ is lehetne akár a fõnök)

Na ilyenkor a higgadt csitítgatás nem sokat ér.

Packa: mert vannak akik szeretik a kihívást.

Egyébként ki a hobbilovas és ki a profi?

[gidrángirl]

Na igen, épp a következetes vagy következetlen bánásmód az, amirõl itt szó van! Voltam régen egy lovardában, amolyan kis vidéki lovardácska, közelben volt a nyaralónk onnét ruccantunk át meg a törzsközönséget ott nyaraló kisgyerekek alkották. Tele volt szelíd aranyos pacókkal, hafi meg póni meg ilyesmik, a legjámborabb állatok a világon. Szóval kimentünk oda lovat simogatni. Valamilyen oknál fogva felültem egy aranyos kis hafira. UHHH! Azt hittem, végem. Igazából egy baj volt a pacóval, vitt ki a pálya kapujához, de nem alapszinten. Fõleg vágtában. Beugrattam, a vágta többnyire a kijáratnál való megtorpanással végzõdött. De nem volt ideges a ló meg semmi, úgy nézett ki teljesen, mintha a legjobb szándékkal azért csinálná ezt, mert erre tanították. És kiderült, hogy TÉNYLEG erre tanították! A helybeli gyerekek ugyanis úgy "lovagolták", hogy mivel nem voltak valami képzettek (fõleg nem vágtában), elindították valahol, és örültek, hogy a kapuig ügethetnek/vágtázhatnak egy jót. Mert hogy a ló ott mindig megállt. így nem estek le (olyan rövid szakaszon azért rajtamaradtak valahogy), de legalább pacigoltak egy jót. Na ez az ami ékes példája a következetlen bánásmódnak! Azok a szegény gyerekek nem tudták, hogy rosszat tesznek ezzel, sõt a ló sem tudta, mert õt megdicsérték azért, hogy a pálya túlvégétõl a kapuig vágtázik. A gyerekek csak megtanítottak neki valamit, ami rossz. Ilyen fontos, hogy mit teszünk a lóval, mert legyen az jó vagy rossz, õ nagy valószínûséggel meg fogja tanulni!

[tipara]

Volt nálunk is ehhez némiképpen hasonló eset kivittük a lányokat lovagolni, de csesztek a lóra rendesen figyelni, lovak meg cikcakban közlekedtek alattuk az úton, hogy tudják a falevelet tépkedni. Hiába szóltam nekik, hogy ezt nem kéne hagyni, 10 percig mentek normálisan, aztán megint locsifecsi, ló cikcakban. Legközelebb mikor felültem az egyik történetben szereplõ pacmákra jó negyed órát harcolni kellett vele, mikor újra jolyamatos szárkontról nélkül hajlandó volt egyenesen menni. A "rossz/ hibás" dolgokat ugyan olyan gyorsan megtanúlják. Amelyikükben meg kicsöt több vezetõi hajlam van, meg önállóság, az a pac elég hamar ki is használja az ilyen helyzeteket. Ezért nehéz az eredeti problémát megtalálni esetlegesen több év távlatából.

[gidrángirl]

Na igen, annyi ilyen esetet látni... szegény ló nem tudja, hogy az, amit épp megtanítanak neki, azt direkt tanítja-e meg az illetõ avagy sem, õ meg fogja tanulni... ez kb olyan mint hogy a kisgyerek így is-úgy is úgy fog beszélni mint az anyja, és ha az anyja káromkodik, akkor õ is káromkodni fog, mert õ nem tudja, hogy az nem helyes. Asszem operáns tanulásnak hívják ezt (aztán lehet, hogy nem, rég tanultam már én ilyesmit ), amikor nem tudatosan tanul meg valaki valamit. Tipikus eset még az amit egyszer kicsinek én is elkövettem... (ki nem hibázott kicsinek? ) Egy aranyos kis arabot lovagoltam, tuti gyerek ló volt, pici meg minden, csak egy kicsit menõs. Nem nagyon. Én meg béna voltam még, úgy akartam megoldani a dolgot, hogy téptem a száját. Elõször csak kicsit, mivel ez nem vezetett eredményre, késõbb jobban. Õ meg nem hogy lassult volna, egyre jobban rohant, mert idegesítette õt, hogy tépem a száját Egy idõ után rá kellett ülnie az edzõmnek, mert effektíve rászoktattam a rohanásra... Azóta persze már nem csinálok ilyeneket, de tanulságos esetnek végül is jó volt

[packa]

Egyébként ki a hobbilovas és ki a profi?

Azt hiszem itt is alkalmazható a régi meghatározás.
Akinek szórakozás annak hobbi, akinek munka (pénzt kap érte), az profi.

[gidrángirl]

Azt hiszem itt is alkalmazható a régi meghatározás.
Akinek szórakozás annak hobbi, akinek munka (pénzt kap érte), az profi.

Na igen, ebben egyetértünk. Aztán az már más kérdés, hogy a "hobbisok" között is akad szép számmal olyan, aki tudása alapján simán elmehetne profinak is. (No meg hogy a "profik" között is akadnak-e kontárok... kétségkívül igen.)

[Kiskanca]

Azon nem gondolkoztatok, hogy egy ilyen energiával teli lovat kocsizni kezdetek? sokkal nagyobb fegyelmet kíván a lótól nem tud kitörni és dolgozhat amig el nem fárad. Fel pestre + vissza akkor azért nyugodni fog egy kicsit. egy másik ló mellé befogva újra értelmezi a szerszámhasználatot stb.

Ezt a lehetõséget is körbejártam. A hám föladásnál nem volt gond. Az istrángot felkötöttem, hogy ne is zavarja. Kimentünk, séta, minden ok. Futószárra vettem, a szokásos rohanás. Mikor kissé megnyugodott az istrángot levettem, lógjon szabadon, érje a lábait, szokjon hozzá. Azon nyomban halálra rémült szerencsétlen. Majd földhöz verte magát. Utána próbáltuk a farka alatt összekötni az istrángot, egyhelyben ugrált, toporzékolt. Ez kilõve.

[gidrángirl]

Szerintem elsõre az is eredmény, hogy hagyta felpakolni magára a hámot, meg sétálgatni vele. Szerintem itt meg kéne dicsérned, és aznapra megelégedni ezzel az eredménnyel. Aztán másnap egy parányit tovább lépni... mondjuk eljutni a futószárig. Apránként, lépésrõl-lépésre, következetesen, mindig csak egy árnyalatnyit kérve többet annál, amit már megtanult.

[PozitívFeri]

Ezt a lehetõséget is körbejártam. A hám föladásnál nem volt gond. Az istrángot felkötöttem, hogy ne is zavarja. Kimentünk, séta, minden ok. Futószárra vettem, a szokásos rohanás. Mikor kissé megnyugodott az istrángot levettem, lógjon szabadon, érje a lábait, szokjon hozzá. Azon nyomban halálra rémült szerencsétlen. Majd földhöz verte magát. Utána próbáltuk a farka alatt összekötni az istrángot, egyhelyben ugrált, toporzékolt. Ez kilõve.

dehogy kilõve egy nap= pár óra, esetleg csak 1-2 óra alatt hatásosan hozzá lehet szoktatni a jószágot, + a 'teknika' elsajátitása könnyedén, figyelemmel figyelve , a dolgokat ismételve pár napon keresztül. csodát tesz.

[Saby]

Volt ilyen pacokkal egy-két tapasztalatom és úgy 5-bõl egy eset volt a lovat ért trauma.
A többi a nem elég kövezkezetes, volt hol balf*sz hozzáállás számlájára volt írható.

Nem feltétlenül traumára gondoltam. De akkor szerencsés vagy, ha kevés olyan lóval találkoztál, ami nem valakinek a fejére növésének következtében viselkedett úgy, ahogy.

[Kiskanca]

Egy menős lőnak mit ér egy óra futószárazgatás, amikor egy 90km-es túra után is úgy el visz mint a sz.r-t ha akar.
nem agyonhajszolásra gondoltam a kocsizásnál hanem folyamatos munkára 4-5 órán keresztül erdei úton

Volt, hogy egy órát futószáraztam, földről dolgoztam vele, majd ráültem. Mintha mi sem történt volna. Iszonyat energiája van. A dombon úgy spintelt felfelé mint egy gőzmozdony. Két-három bakolást közbeiktatva.
5 napon keresztül napi 4 órát ültem a hátán. Ez abból állt, hogy a marhákat kihajtottam(félt tőlük eleinte, ma már nem)a legelőre(dombok-völgyek). S miközben felügyeltem tudtam a lóval is foglalkozni. Néha hazavágtattunk egy üdítőre, egyebekre. Tiszta tűz a ló. 3 napig küzdöttünk.Túl voltam sok-sok bakoláson, meg akart szabadulni tőlem. A negyedik nap megadta magát. Onnantól kezdve bármit megtett amire csak kértem. Laza száron dolgozott. Iszonyat jól fordul szárra. Reagál a testsúlysegítségre. Elfáradt! Nem hiszem, hogy ez olyan nagy siker. Hisz nem azért dolgozott a 3. naptól mert rájött, hogy nem is olyan szörnyű velem dolgozni, hanem mert nem volt ereje már feldobni a kis farát. Féltem ha kihagyok vele akár egy napot is, minden a régi lesz. Beigazolódott. Hagytam neki egy pihenőnapot. Majd újra felültem. Kezdődött a rodeo elölről.

Edited by Kiskanca, 2009 január 23. - 20:45.

[PozitívFeri]

Hagytam neki egy pihenõnapot. Majd újra felültem. Kezdõdött a rodeo elölrõl.

ááá ... sima ügy a dolog. a teknika a lényeg de télleg na mind1

[Kiskanca]

Szerintem sokan rossz végén fogjátok meg a dolgot. Egy menekülõs lovat nem lehet "lefárasztani", mert feltehetõen nem azért csinálja, amit csinál, mert annyira nagyon nem bír az energiájával. Valószínûleg valamilyen másmilyen ok húzódik a dolog hátterében.

Kipróbáltam azt, hogy vágta közben teljes szárat adtam neki. Had fusson addig ameddig õ gondolja. Mondanom se kell, hogy én fogtam vissza a végén. Azt hittem kiköpi a tüdejét szerencsétlen. Kilométereken keresztül vágtázott. Féltem baja lesz. Vajon csak akkor állt volna meg ha... :confused:

[Saby]

Kipróbáltam azt, hogy vágta közben teljes szárat adtam neki. Had fusson addig ameddig õ gondolja. Mondanom se kell, hogy én fogtam vissza a végén. Azt hittem kiköpi a tüdejét szerencsétlen. Kilométereken keresztül vágtázott. Féltem baja lesz. Vajon csak akkor állt volna meg ha... :confused:

Ezt most nem igazán értem, mire mondod De szerintem épp ebbõl látszik, hogy nem tele van, ergo hiába fogod próbálni fárasztani, mert egyébként amint kiszórakozná magát, megnyugodna, vagy legalábbis nem akarna szívrohamig tovább galoppozni.

[Kiskanca]

A ló életének a megkönnyítésére nincs tippem. A gazdi életét úgy lehet megkönnyíteni, ahogy az ismerõsöd tette. Gyorsan megszabadulni tõle...

Nem fogok megszabadulni tõle. Segítek neki, ha évekbe telik is. Ha soha nem lesz lovagolható, akkor is itt fog legelészni a többi lóval. ;)