Elrontott lovak utóidomítása
#1
Közzétéve 2009 január 22. - 13:02
#2
Közzétéve 2009 január 22. - 13:36
#3
Közzétéve 2009 január 22. - 13:38
#4
Közzétéve 2009 január 22. - 13:46
Csatlakozik mindíg ha futószárazo. Hátat fordítok neki és pár másodpercen belül odajön hozzám. Akkor megsimogatom. Utána kezdi megint elölrõl a rohanást.Csatlakozás...aztán szép lassan kezd el a lóval az alapoktól foglalkozni, magyarul újra lovagold be..így rájössz hol a hiba. és ami a legfontosabb, légy nagyon TÜRELMES!!!!és minden kis lépésnek, amit jól csinál a ló dícsérd meg.
sok sikert
#5
Közzétéve 2009 január 22. - 14:05
Csatlakozik mindíg ha futószárazo. Hátat fordítok neki és pár másodpercen belül odajön hozzám. Akkor megsimogatom. Utána kezdi megint elölrõl a rohanást.
Lehet hülye ötlet, de próbáld meg kantár nélkül. Ez újj lesz a lónak, így még nem lehet vele rossz élménye. Ne akard felkantározni. borjúkötél a nyakába és viheted kifele, simi pucoválás, meg ilyenek. Lehet jó lenne a körkarám, mert akkor nem kellene semmi rá a vele való foglalkozáshoz. ( nekünk nincs, így ez csak egy ötlet)
A másik: ne vidd el a többiektõl, menny be hozzá a legelõre és ott molyoly vele, kérj tõle apróságokat ( úgy "cél nélkül", sok juti, simogatás, elõször szeressen meg, fogadjon el, kezdjen benned bízni, és csak utána próbálkozz meg vele "dolgozni"
Egy, vagy inkább pár ötlet volt.
Most már senkit sem ülhet a lovamra rajtam kívûl!
Nem, de szerintem úgy ne engedd, hogy nem vagy ott, nekünk is nem egy lovunkat cseszték el így.
A másik, ha jófej a lovad, és nem komoly feladtokat csinálnak vele, csak mondjuk bent karámban lötyögnek rajta, akkor ne tegyél rá kantárt (zabla), kötõfék 2 karikályába oldalra szár és kész. Így nem tudják tönkretenni az érzékeny száját. Nem feltétlenül mindíg szükséges a ló szájába zabla szerintem.
#6
Közzétéve 2009 január 22. - 14:23
Lehet ,hogy visszatérek majd a Hackamorra ,még nem tudom de azért kössz ,Lehet hülye ötlet, de próbáld meg kantár nélkül. Ez újj lesz a lónak, így még nem lehet vele rossz élménye. Ne akard felkantározni. borjúkötél a nyakába és viheted kifele, simi pucoválás, meg ilyenek. Lehet jó lenne a körkarám, mert akkor nem kellene semmi rá a vele való foglalkozáshoz. ( nekünk nincs, így ez csak egy ötlet)
A másik: ne vidd el a többiektõl, menny be hozzá a legelõre és ott molyoly vele, kérj tõle apróságokat ( úgy "cél nélkül", sok juti, simogatás, elõször szeressen meg, fogadjon el, kezdjen benned bízni, és csak utána próbálkozz meg vele "dolgozni"
Egy, vagy inkább pár ötlet volt.
Nem, de szerintem úgy ne engedd, hogy nem vagy ott, nekünk is nem egy lovunkat cseszték el így.
A másik, ha jófej a lovad, és nem komoly feladtokat csinálnak vele, csak mondjuk bent karámban lötyögnek rajta, akkor ne tegyél rá kantárt (zabla), kötõfék 2 karikályába oldalra szár és kész. Így nem tudják tönkretenni az érzékeny száját. Nem feltétlenül mindíg szükséges a ló szájába zabla szerintem.
#7
Közzétéve 2009 január 22. - 14:26
Kiskanca, ha odamegy hozzád, lecsatolod a futószárat, és úgy is követ, bármerre mész, akkor már jobb helyzetben vagy. Ez egy jó játék, mikor a ló követ, Te meg úgy teszel, mintha meg akarnál szabadulni tõle, és õ meg "elkap". Ne Te akard, hogy melletted maradjon, hanem el kell érni, hogy õ akarja.
A futószáron rohanásnál nem célravezetõ legtöbbször a csitítás, nyugtatás, mert azt inkább véli bíztatásnak, ami megerõsíti abban, hogy jól cselekszik. Pláne, ha korábban "zavarták". Próbáld meg azt, hogy hagyd rohanni. Lehet, hogy fél órát is rohan. Amíg ezt teszi, próbáld meg elérni, hogy rád figyeljen. Akár hanggal, akár mozdulattal. Figyeld a jeleket a fején, a testtartását, mozdulatait. Amikor azt látod, hogy rád figyel, akkor próbálj jelet adni a lassításra. Egyértelmû jel legyen, ne csitítgatás. Ha nem reagál, akkor beválhat az is, hogy tovább hajtod. Sõt, ha magától lassítana, akkor is fenntartatod vele a tempót. Arra kell rájönnie, hogy ha a Te jeledre lelassít, akkor nyugi van, ha pedig nem, akkor munka.
Egy biztos, nagyon sok munka vár, mert egy magában is nehezen bízó lónál sokáig tart az emberbe vetett bizalmat elnyerni. Sok türelem, kis lépések. - ahogy Napkelet is írta.
(Tudom, könnyû így leírni...)
#8
Közzétéve 2009 január 22. - 15:55
#9
Közzétéve 2009 január 22. - 20:41
#10
Közzétéve 2009 január 22. - 22:08
#11
Közzétéve 2009 január 23. - 8:09
#12
Közzétéve 2009 január 23. - 8:10
#13
Közzétéve 2009 január 23. - 9:25
Tapasztalatom: nagyon félõs. Fél pocsojától, még egy kis sötéttebb folttól is a földön. Mint aki soha nem járt terepen. Ha kikötöd ordít a többi után megállás nélkül. Reszket, toporzékol. Futószáron nincs lépés. Rohan mint akit ölnek, hiába csitítom, nyugtatom. Forog a szeme, mindíg a többieket lesi. Ha kint odamegyek hozzá elrohan. Ha odalépek mellé elfordítja a fejét is. A nyergeléssel nincs baj. Ha lovagolom sokat bakol. Volt már, hogy ágaskodott.
Vajon milyen rossz élménye lehettt, hogy ennyire utálja az embert, a munkát. Nagyon türelmes vagyok vele. Már néha odajön hozzám magától. Ha átnézek rajta, úgy ahogy azt õ sokszor tette. Odajön mellém mintha azt mondaná, héjj jól van na. Simókázom, élvezi. Megunja elmegy.
Ezt elolvasva remélem tudtok segíteni hasznos tanácsokkal, hogy megkönnyítsem ennek a pacónak az életét. Várok minden látszólag lehetetlennek tûnõ tanácsot is.
Tényleg, a ma már nyugis pacom is az elején leírt tüneteket mutatta. Mondjuk nála tudtam/sejtettem, hogy mit rontottak el, így könnyebb volt. Meg figyeltem a reakcióit és rájöttem, hogy a félõssége: 1 bizalomhiány, de a fõ ok, hogy nagyon okos és rájött ezzel lehet " szivatni" az embert. Pl: vele minden egyes tereptárgyat ( bent lévõ tárgyat ) egyesével le kellett küzdeni hátról.
Amíg nem ültem fel rá, addig egész normális volt, amint ráültem, hirtelen minden "félelmetes ellenség lett" Pl: az itatója, abból ivott minden nap, de amint arra közeledtünk, remegés, pánik ágaskodás, elmenekülés.
És bizony minden egyes aprósággal így ment ez, lehetetett ez egy sötétebb fûcsomó is.
Rájöttem nála mi volt az ok: egy kezdõ kislány lova volt, aki mikor eleinte csak ritkán megilyedhetett a ló valószínûleg nagyon megilyegt és leszállt róla, persze a simit meg nyalánkságot meg tömte bele. Így az én kis okos lovam meg rájött, ha félek nem kell dolgozni, és ugyebár az sokkal kényelmesebb. (ezek csak az én következtetéseim) És egyre jobban féltek tõle õ meg ezt egyre jobban kihasználta, végül eljutottak oda, hogy a kislányt körkarámban futószárazták a ló feje, meg le volt közben kötve, hogy ne ugráljon.
Aztán volt a lovász aki héhe hóba felült rá és folyamatosan ütötte-> totális ellenállás a munkától.
Amikor elmentem kipróbálni, a ló hátrafele ugyan akár futott is, de elõrefele szinte nem ment, meg ilyedezett mindentõl. Kellõ makacssággal 2 h tornászással sikerült elérnem, hogy ott saját közegében megtegyen egy teljes kört mindenféle ilyedezés nélkül az udvarom.
Eladták nekem mert pont ilyen vevõt kerestek.
A megoldás: makacsabb voltam mint õ és nem bántottam.Rájöttem azért ilyedezik, hogy leszálja róla és ne keljen dolgoznia.
A teljes ellenállást az mutatta, hogy már otthon elsõ alkalommal hiába próbáltam elõre hajtani, csak hátrafelé ment így hátrálva eltávolodtunk az istállótol jó 500 m-t, aztán még haza fele sem volt hajlandó menni, így haza tolattunk.
A megoldás: makacsabb voltam mint õ és nem bántottam.Rájöttem azért ilyedezik, hogy leszálja róla és ne keljen dolgoznia. Ezért bármit csinált nem száltam le, volt olyan, hogy reggel 8 kor felültem ( karámban "kódorogtunk", du 2h-kor hozott a lovász szendvicset, hogy egyek már valamit, na jó mondtam, és megedtem a ló hátán ülve. és így ment ez jó egy hétig, szép lassan az istálló körül lévõ minden tereptárgyat legyõztük, bent már egész jók voltunk.
Utána jött az akkor rohanok mint a hülye, nem lehet visszafogni efektus. Vágtába elindúltunk, ugrált jobbra balra, aztán ment mint a meszes (ez még mindíg akkor majd jól megszivatom az embert kategóri volt)
csakhát a konokságom, meg persze jótanácsok. Megolgás erre az volt: ha menni akar akkor mennyen õ rohant én meg annál jobban hajtottam elõbb utóbb elkezdett fáradni de én akkor is tovább hajtottam-> elég hamar rájött, hogy ezzel a hülye emberrel így sem ér el semmit.
Közben megszeretett, összeszoktunk az elsõ 2 hét igaz kemény munka volt, meg rengeteg ráfordított idõ, de visszatekintve megérte, lett egy tündéri kedves néha igaz kicsit zizi lovam, aki kantár meg minden nélkül terepen is jól lovagolható( pár hónappal késõbb eljöttek a volt gazdái meglátogatni õt és nem ismertek rá, mikor szõrén borjúkötéllel kórincáltunk). Igaz jó két évig teljesen egygazdás volt (minden idegen lovassal elkezdte elölrõl a játékot, ha nem én vezettem, vagy nem voltam mellette), de utána abból is engedett,már párom alatt is elmegy, ha muszály.
Csikasz: szerintem a bevezetõböl látszik, hogy Kiskanca is ért azért némileg a lovakhoz, meg ha mindíg "profira" bízod a dolgot akkor te soha nem tanulod meg. Én mikor Vándit megvettem, elõtte 5 évig nem ültem lovon.
Meg ilyen esetben szerintem lókiképzõhöz azért nem éri meg vinni mert nálunk ugye nekem már egy idelye szépen dolgozott, de mást akkor sem igazán fogadott el a hátán. -> nem sokat ér, hogy a lókiképzõnek mûködik x km.re, te meg semmire sem tudod használni.
A másik, késõbbi, más nagyon problémás lovakkal történt tapasztalataim is azt mutatják, hogy onnantól, hogy egy adott személy elnyeri a bizalmukat még sokszor nagyon messze van, hogy valaki más is tudjon velük eredményeket elérni. Pl: párom elkezdett foglalkozni, egy teljesen antiszociális (na jó, õ lehet tényleg kicsit dilis) lóval, mára már jól elvannak, én max megfogni tudom, ha valamilyen okból nagyon szükséges
#14
Közzétéve 2009 január 23. - 9:47
#15
Közzétéve 2009 január 23. - 9:55
#16
Közzétéve 2009 január 23. - 10:06
Edited by tipara, 2009 január 23. - 10:06.
#17
Közzétéve 2009 január 23. - 10:58
#18
Közzétéve 2009 január 23. - 11:17
Lehet ,hogy szegényt ott a kocsi elé kötve is úgy elvinné mint a sz.rt .Meg szerintem õ lovagolni szeretne ,bár lehet ,hogy nem rossz az ötletedEgy menõs lõnak mit ér egy óra futószárazgatás, amikor egy 90km-es túra után is úgy el visz mint a sz.r-t ha akar.
nem agyonhajszolásra gondoltam a kocsizásnál hanem folyamatos munkára 4-5 órán keresztül erdei úton
#19
Közzétéve 2009 január 23. - 11:37
#20
Közzétéve 2009 január 23. - 11:50
Szerintem sokan rossz végén fogjátok meg a dolgot. Egy menekülõs lovat nem lehet "lefárasztani", mert feltehetõen nem azért csinálja, amit csinál, mert annyira nagyon nem bír az energiájával. Valószínûleg valamilyen másmilyen ok húzódik a dolog hátterében.
A fáradt ló kevésbé ijedõs Nincs neki rá energiája
Egyébként szinte minden eset egyedi, ismerni kell hozzá a konkrét lovat, ami egyik pacmák esetében célravazatõ megoldás, az a másiknál még többet ronthat.
(pl az én esetem, ha én az érdekbõl ilyedezõ lovamat megijedéseknél babusgattam volna, akkor még õt erõsítettem volna, hogy hát azért megéri, mert így még babusgatnak is hozzá)
#21
Közzétéve 2009 január 23. - 11:53
Hogyan tudnánk segíteni egy elrontott lónak, avagy hogyan könnyítsük meg az életét?
A ló életének a megkönnyítésére nincs tippem. A gazdi életét úgy lehet megkönnyíteni, ahogy az ismerõsöd tette. Gyorsan megszabadulni tõle...
#22
Közzétéve 2009 január 23. - 12:16
A ló életének a megkönnyítésére nincs tippem.
Nekem meg van: a lónak mi a legjobb? Hát ha legel, futkározik, ménesben van és nem cseszteti az ember de ilyen alapon akkor senki se üljön lóra, meg egyálltalán ne is csináljon vele semmi, pacó meg mehet majd a pacó rezervátumba.
De ez a válasz nem hiszem, hogy segít Kiskancának, ahogy az elõzõ sem.
Tehát tekintsük poénnak. Az én írásomat mindenféleképpen. ;)
#23
Közzétéve 2009 január 23. - 13:05
Ezt nem az ijedõsségre mondtam, hanem arra, amikor egy ló menekül a feladat, a lovas elõl. Ennek persze lehet ezer és egy oka is, de nem hinném, hogy közéjük tartozna az hogy tele van a ló. A kettõ pedig nagyon könnyen megkülönböztethetõ (tele van-e, vagy menekül).A fáradt ló kevésbé ijedõs Nincs neki rá energiája
#24
Közzétéve 2009 január 23. - 13:17
Felõlem az enyémet is, bár nekem továbbra is kérdés, hogy egy hobbilovas aki szórakozni akar, jól akarja magát érezni a lovával, miért harcolászik egy vérben forgó szemû lóval?Nekem meg van: a lónak mi a legjobb? Hát ha legel, futkározik, ménesben van és nem cseszteti az ember de ilyen alapon akkor senki se üljön lóra, meg egyálltalán ne is csináljon vele semmi, pacó meg mehet majd a pacó rezervátumba.
De ez a válasz nem hiszem, hogy segít Kiskancának, ahogy az elõzõ sem.
Tehát tekintsük poénnak. Az én írásomat mindenféleképpen. ;)
Ha meg profi és ez a hívatása, akkor miért itt kérdez?
(Az én lovamnak az a legjobb ha felülök rá és megyünk a madarak és a szél hangját hallgatni, õzeket nézni, erdõ illatot szagolni.... )
#25
Közzétéve 2009 január 23. - 13:30
#26
Közzétéve 2009 január 23. - 13:48
Ezt nem az ijedõsségre mondtam, hanem arra, amikor egy ló menekül a feladat, a lovas elõl. Ennek persze lehet ezer és egy oka is, de nem hinném, hogy közéjük tartozna az hogy tele van a ló. A kettõ pedig nagyon könnyen megkülönböztethetõ (tele van-e, vagy menekül).
Nem is a tele a ló dologra gondoltam.
Hanem arra, hogy vannak "mocsok furmányos" dögök akik inkább ( persze annó meg volt a kiváltó ok, és valszín valamelyik kedves gazdi cseszte el nem biztos, hogy bántással, lehet csak következetlen volt a lóva és így a paci a fejérenõtt)) felvesznek bizonyos szokásokat csak azért, hogy ne kelljen dolgozniuk/ megszabadúljanak a lovastól)
Volt ilyen pacokkal egy-két tapasztalatom és úgy 5-bõl egy eset volt a lovat ért trauma.
A többi a nem elég kövezkezetes, volt hol balf*sz hozzáállás számlájára volt írható.
(Volt nálunk egy ló, amivel egy fiatal lány foglalkozott ,én kezdtem, majd átadtam neki a pac egy szelíd nyugis jóindulatú lovacska volt, de a fejére nõtt a lánynak, a vége az lett, hogy harapott meg néha rúgott is) Kivittem futószárazni és mivel én határozottan nem hagytam legelni folyamatosan rúgdosott felém, hogy hadjam legelni)
Egy hónappal elõtte még nem volt semmi probléma a lóval, csak rájött, hogy a kiscsaj ha arról van szó megijed (mondjuk mikor egy másik lóra rúgott rá a legelõn, vagy hasonlók)-> és szép lassan úgy döntött, hogy akkor õ is lehetne akár a fõnök)
Na ilyenkor a higgadt csitítgatás nem sokat ér.
Packa: mert vannak akik szeretik a kihívást.
Egyébként ki a hobbilovas és ki a profi?
#27
Közzétéve 2009 január 23. - 13:58
#28
Közzétéve 2009 január 23. - 14:05
#29
Közzétéve 2009 január 23. - 14:14
#30
Közzétéve 2009 január 23. - 18:52
Azt hiszem itt is alkalmazható a régi meghatározás.
Egyébként ki a hobbilovas és ki a profi?
Akinek szórakozás annak hobbi, akinek munka (pénzt kap érte), az profi.
#31
Közzétéve 2009 január 23. - 19:17
Azt hiszem itt is alkalmazható a régi meghatározás.
Akinek szórakozás annak hobbi, akinek munka (pénzt kap érte), az profi.
Na igen, ebben egyetértünk. Aztán az már más kérdés, hogy a "hobbisok" között is akad szép számmal olyan, aki tudása alapján simán elmehetne profinak is. (No meg hogy a "profik" között is akadnak-e kontárok... kétségkívül igen.)
#32
Közzétéve 2009 január 23. - 20:24
Ezt a lehetõséget is körbejártam. A hám föladásnál nem volt gond. Az istrángot felkötöttem, hogy ne is zavarja. Kimentünk, séta, minden ok. Futószárra vettem, a szokásos rohanás. Mikor kissé megnyugodott az istrángot levettem, lógjon szabadon, érje a lábait, szokjon hozzá. Azon nyomban halálra rémült szerencsétlen. Majd földhöz verte magát. Utána próbáltuk a farka alatt összekötni az istrángot, egyhelyben ugrált, toporzékolt. Ez kilõve.Azon nem gondolkoztatok, hogy egy ilyen energiával teli lovat kocsizni kezdetek? sokkal nagyobb fegyelmet kíván a lótól nem tud kitörni és dolgozhat amig el nem fárad. Fel pestre + vissza akkor azért nyugodni fog egy kicsit. egy másik ló mellé befogva újra értelmezi a szerszámhasználatot stb.
#33
Közzétéve 2009 január 23. - 20:29
#34
Közzétéve 2009 január 23. - 20:37
Ezt a lehetõséget is körbejártam. A hám föladásnál nem volt gond. Az istrángot felkötöttem, hogy ne is zavarja. Kimentünk, séta, minden ok. Futószárra vettem, a szokásos rohanás. Mikor kissé megnyugodott az istrángot levettem, lógjon szabadon, érje a lábait, szokjon hozzá. Azon nyomban halálra rémült szerencsétlen. Majd földhöz verte magát. Utána próbáltuk a farka alatt összekötni az istrángot, egyhelyben ugrált, toporzékolt. Ez kilõve.
dehogy kilõve egy nap= pár óra, esetleg csak 1-2 óra alatt hatásosan hozzá lehet szoktatni a jószágot, + a 'teknika' elsajátitása könnyedén, figyelemmel figyelve , a dolgokat ismételve pár napon keresztül. csodát tesz.
#35
Közzétéve 2009 január 23. - 20:43
Nem feltétlenül traumára gondoltam. De akkor szerencsés vagy, ha kevés olyan lóval találkoztál, ami nem valakinek a fejére növésének következtében viselkedett úgy, ahogy.Volt ilyen pacokkal egy-két tapasztalatom és úgy 5-bõl egy eset volt a lovat ért trauma.
A többi a nem elég kövezkezetes, volt hol balf*sz hozzáállás számlájára volt írható.
#36
Közzétéve 2009 január 23. - 20:43
Volt, hogy egy órát futószáraztam, földről dolgoztam vele, majd ráültem. Mintha mi sem történt volna. Iszonyat energiája van. A dombon úgy spintelt felfelé mint egy gőzmozdony. Két-három bakolást közbeiktatva.Egy menős lőnak mit ér egy óra futószárazgatás, amikor egy 90km-es túra után is úgy el visz mint a sz.r-t ha akar.
nem agyonhajszolásra gondoltam a kocsizásnál hanem folyamatos munkára 4-5 órán keresztül erdei úton
5 napon keresztül napi 4 órát ültem a hátán. Ez abból állt, hogy a marhákat kihajtottam(félt tőlük eleinte, ma már nem)a legelőre(dombok-völgyek). S miközben felügyeltem tudtam a lóval is foglalkozni. Néha hazavágtattunk egy üdítőre, egyebekre. Tiszta tűz a ló. 3 napig küzdöttünk.Túl voltam sok-sok bakoláson, meg akart szabadulni tőlem. A negyedik nap megadta magát. Onnantól kezdve bármit megtett amire csak kértem. Laza száron dolgozott. Iszonyat jól fordul szárra. Reagál a testsúlysegítségre. Elfáradt! Nem hiszem, hogy ez olyan nagy siker. Hisz nem azért dolgozott a 3. naptól mert rájött, hogy nem is olyan szörnyű velem dolgozni, hanem mert nem volt ereje már feldobni a kis farát. Féltem ha kihagyok vele akár egy napot is, minden a régi lesz. Beigazolódott. Hagytam neki egy pihenőnapot. Majd újra felültem. Kezdődött a rodeo elölről.
Edited by Kiskanca, 2009 január 23. - 20:45.
#37
Közzétéve 2009 január 23. - 20:46
ááá ... sima ügy a dolog. a teknika a lényeg de télleg na mind1Hagytam neki egy pihenõnapot. Majd újra felültem. Kezdõdött a rodeo elölrõl.
#38
Közzétéve 2009 január 23. - 20:51
Kipróbáltam azt, hogy vágta közben teljes szárat adtam neki. Had fusson addig ameddig õ gondolja. Mondanom se kell, hogy én fogtam vissza a végén. Azt hittem kiköpi a tüdejét szerencsétlen. Kilométereken keresztül vágtázott. Féltem baja lesz. Vajon csak akkor állt volna meg ha... :confused:Szerintem sokan rossz végén fogjátok meg a dolgot. Egy menekülõs lovat nem lehet "lefárasztani", mert feltehetõen nem azért csinálja, amit csinál, mert annyira nagyon nem bír az energiájával. Valószínûleg valamilyen másmilyen ok húzódik a dolog hátterében.
#39
Közzétéve 2009 január 23. - 21:06
Ezt most nem igazán értem, mire mondod De szerintem épp ebbõl látszik, hogy nem tele van, ergo hiába fogod próbálni fárasztani, mert egyébként amint kiszórakozná magát, megnyugodna, vagy legalábbis nem akarna szívrohamig tovább galoppozni.Kipróbáltam azt, hogy vágta közben teljes szárat adtam neki. Had fusson addig ameddig õ gondolja. Mondanom se kell, hogy én fogtam vissza a végén. Azt hittem kiköpi a tüdejét szerencsétlen. Kilométereken keresztül vágtázott. Féltem baja lesz. Vajon csak akkor állt volna meg ha... :confused:
#40
Közzétéve 2009 január 23. - 21:10
Nem fogok megszabadulni tõle. Segítek neki, ha évekbe telik is. Ha soha nem lesz lovagolható, akkor is itt fog legelészni a többi lóval. ;)A ló életének a megkönnyítésére nincs tippem. A gazdi életét úgy lehet megkönnyíteni, ahogy az ismerõsöd tette. Gyorsan megszabadulni tõle...