
Kutyám ............
#3881
Közzétéve 2011 december 23. - 23:12
#3882
Közzétéve 2011 december 23. - 23:54
Ölbe venni szerintem nem érdemes a saját kutyát, egyrészt ott fent sokkal érdekesebb az idegen kutya számára (lent a földön lehet, hogy csak megszaglászta volna aztán ott is hagyja), másrészt ha komolyan agresszív a másik kutya és neki akar menni, akkor az ember kezében is ugyanúgy megtámadja, és hatalmas ilyenkor az emberi sérülés veszélye.
Lassanként kezdem úgy érezni, több a felelőtlen állattartó mint a felelős; ami persze nem azt jelenti hogy kóborolni hagyni a pl nagytestű kan kutyát jó ötlet, de sajnos csodálkozni már nem szabad rajta... Már egy évtizede is a legtöbb, saját területen kívüli kutyatámadás úgy történt, hogy egy-több nagytestű kutya csavargás közben belebotlott valami megtámadható "alanyba" ( = öreg néni szatyorral, stb).
Ezt nem egészen értem - általában az ellenkező nemű kutyák kevésbé hajlamosak összebunyózni, ha a szuka nem tüzel éppen, még kevésbé érzem rizikósnak ha így fut össze a nagytestű kan kutyával valaki mintha másik kan kutyával "súlyosbítva". (és ha tüzel, akkor is jobb egy esetleges párzás következményeit elhárítani mintha összeverekszenek a kutyák)Ráadásul mi van ha egyedül vagyok egy szukával (jelen esetben mi van ha barátnőm van egyedül), olyankor mit kéne tennem? Mert ezt a kutyát láthatóan nem hatotta meg ha rákiabáltunk, sőt az sem hatotta meg, hogy felugráskor meg lett rúgva többször is.
#3883
Közzétéve 2011 december 25. - 19:47

#3884
Közzétéve 2011 december 25. - 20:03
#3885
Közzétéve 2011 december 25. - 21:24

#3886
Közzétéve 2012 január 6. - 18:34



Edited by Kistáltos, 2012 január 6. - 18:36.
#3888
Közzétéve 2012 január 23. - 18:51

#3890
Közzétéve 2012 február 14. - 18:20
#3891
Közzétéve 2012 február 14. - 21:43
#3892
Közzétéve 2012 február 18. - 18:35
#3893
Közzétéve 2012 február 18. - 20:54
#3894
Közzétéve 2012 február 20. - 18:55
#3895
Közzétéve 2012 február 24. - 10:00
Kutyám van!!!
Bár már Karácsony óta velünk él, de most már kényszert éreztem, hogy megosszam mindenkivel...
Õ Brúnó, a lassan négy hónapos berni srác, aki folyamatosan azon dolgozik, hogy rontsa a fajta "legbékésebb kutya" besorolását... Amúgy okos, tanulékony, csak a kert... az megsínyli, még ebben a nagy hóban is. Kertépítõnek képzeli magát, a rózsabokrokat imádja metszegetni, de a fenyõvel ugyanígy elszórakozik...
Bent a lakásban nagyon jó fiú, rendszeresen hanyatt fekve alszik, lábai az égnek, fülei szanaszét

Nem tudok máshogy képet beilleszteni, de ez alatt a link alatt van egy egész album rólunk.

Edited by Nyanya, 2012 február 24. - 10:06.
#3896
Közzétéve 2012 február 24. - 10:58



Mennyi idõs?
Jók ezek a havas képek! Egy ilyen bundával kicsit sem gond kint hancúrozni.
Luca is kedveli a havat, bár voltak az idén olyan mínuszok, hogy még neki is elment a kedve tõle. Csak emelgette a lábait a tappancsaiba belefagyott hógombócok miatt. De a labdájáért még ezen megpróbáltatásokon is hamar túlteszi magát.

#3897
Közzétéve 2012 február 24. - 11:42


#3898
Közzétéve 2012 február 24. - 12:00

#3899
Közzétéve 2012 február 24. - 16:21
lájkEzen a szûzi földön valami ás!
#3901
Közzétéve 2012 február 24. - 18:01

#3903
Közzétéve 2012 február 24. - 20:26

#3904
Közzétéve 2012 február 24. - 21:00

#3905
Közzétéve 2012 február 24. - 22:33
legkisebb kételyem sincs hogy az eb jol érzi magát bent de viszont arrol nem vagyok meggyözödve hogy ez rollad is elmondható
Á, pontosan tudja õ, hogy meddig feszítheti a húrt... de ha meg mégis túlmegy a határon, nem egy nagy tett lerendezni, végülis csak egy tízkilós kis dugó, a hónom alá csapom, és kivágom, hahaha.
#3906
Közzétéve 2012 április 13. - 14:06


#3907
Közzétéve 2012 április 13. - 15:32

#3909
Közzétéve 2012 április 13. - 18:55
Jajjjj, ez nekem annyira hiányzik! Az uszkárom is velünk aludt, a macskánk is annó, most meg a fiam allergiás rájuk, így a kert a kompromisszum. Pedig nekem nem teljes a ház nélkülük. :(Nem szeret egyedül lenni a kertben. Néha kimegy egy kisebb vérengzés idejére, aztán csaffog hogy be akar jönni, és...
Kistáltost meg bõven megértem, én már a saját gyerekemnek sem hoznék kutyát, a kicsi leányzónak. Akkora mákom van Fürgénkkel, eleinte voltak konfliktusok, néha odasikkantós odakapások, de már teljes az összhang. Nála jobb bébiszütyõt el nem tudok képzelni, amellett, hogy már a lovak kantárját is szedtem le a kutyáról (hámnak használta) imádják egymást. Fürgém mint egy Istent úgy követi a leányzót mindenhová, és semmit nem bán, bármit csinál. Akkora segítség, tudom mit ügyködik a leány, amíg én a fõzéssel vagyok bent elfoglalva. És még mindig ezerrel kell magyarázni, a többi kutyával meddig mehet el, a kisebb kivitelûekbe bele sem merek gondolni mit mûvelne. A macskák egy óvatlan pillanatban mindig meglépenk, mert akkora hülyék hogy azért csak bepróbálkoznak hátha most nem lesz macskanyúzás.

#3910
Közzétéve 2012 június 5. - 22:10













#3911
Közzétéve 2012 augusztus 16. - 12:50
Ismerõs sztori, most mi is hasonló helyzetben vagyunk. Van két kis mopsz (becsúszott szerelemgyerekek), nekik szeretnénk gondos gazdát találni. Hirdetem, tegnapelõtt felhívott egy férfi, hogy szeretné mind a két kiskutyát elvinni. (már gyanús volt a dolog, lentebb majd mesélek) Megkérdeztem, hogy mire szeretné (ekkor még nem mondtam semmit), õ azt válaszolta, hogy van két bézs mopsza, szeretné tenyészteni. Ekkor kiböktem, hogy nem tenyésztésre eladók, mivel nincs lekérve a törzskönyvük sem, sima hobbikutyának, kertben futkározósnak, ahogy a testvérkéje is. Akkor mondta, hogy rendben, majd késõbb telefonál, átbeszélik. Késõbb felhívott ugyanaz a szám, de egy nõ beszélt, hogy szeretne alkudni, potom összegért elvinné mind a kettõt. Mondtam, hogy felejtse el. Ekkor kezdte a mondókáját, hogy õ ért a kutyákhoz, meg a mopszokhoz, csak tenyészetné. Mondtam, hogy nem. Lerakta.A gonosz csivava-szaporítóktól a buta vevõkig.
Szeretek kutyát tenyészteni. Szeretem nézni, mi alakul ki a tenyésztés során, érdekel a genetika és hogy a tervezett párosítás rózsaszín felhõjét hogy lövi szét Murphy .
Mostanában már nem beszélhetek komoly tenyésztésrõl, ez hosszú téma lenne,a gazdasági helyzettõl kezdve, de egy-egy alomnak örülök, azt sem bánom, ha az egy alom csak egy kutyát jelent, kevesebb a gondom, vajon jó helyet találok-e a kölyöknek, ill. na nem találok, az sem baj, elfér.
Eladósorba került egy picim, meghirdettem, nem is most, eddig nem volt tolongás érte, nem divatos kiadású a kutya, bár nagyon szép.
Tegnap veszettül hívni kezdett egy vevõ. õ azonnal, most rögtön, akár éjjel is kijön, nem baj, ha nincs még csipp, izé...
Már gyanús lett a nagy sietség, hol itt a felelõs gazdi, aki körültekintõen választ, stb. A pasi közölte, hogy barátjának veszi. (második kis piros lámpa )
Na, innentõl kezdve nem nagyon vágytam, hogy övé legyen Zserbo, mindent kitaláltam, nem leszek otthon, keressen máshol kutyát.
Az illetõ kitartó volt, mára beszéltük meg a randit. Elõtte kapott a kutyus csippet, beregisztrálva, bárhova kerülne, tudjak róla (gondolva a legrosszabbra, hogy valami zugkereskedõ és a határon elkobozzák a kutyust.)
Pasi jött, rápillantott a kutyára: "jajj, de édes!" és már dugta a pénzt az orrom alá.
3.piros lámpa: egy kérdés se hangzott el: mit eszik, hogyan neveljem, stb...
Miközben kértem a személyijét, érdeklõdtem, hol a kutyaszállító doboz? "ja, majd berakom az ülés elé!" Megkérem, ugorjon el a nem messze levõ üzletközpontba, ahol olcsón lehet kutyaszállítókat venni. "Á, nem kell, majd a következõ benzinkúton kérek neki egy dobozt!"
Mondom, ez így nem megy, jöjjön vissza, ha hoz szállítót, mert addig nem adom a kölyköt, elvégre nem azért nevelgettem szeretettel, hogy csak úgy bedobja a kocsiba. Igazából már csak ürügyet kerestem, hogy megszabaduljak az úrtól. Mire kiböki, az nem lehet, a 3 éves gyerekének viszi, és már várja a játékszert!!!
A pasi a házunk elõtt üvöltött és fenyegetõzött tíz percig, mikor megmondtam, kisgyereknek nem adok el kutyát.
-Hát nekem mit számít, mikor õ kifizeti, akkor mi közöm van már hozzá!!! Szerencsémre még nem zajlott le az adás-vétel. Igaz, most figyelhetünk, mikor jön vissza valóban, bár a sok hazugságágból az egyik, hogy messzirõl jött.
Fél óra múlva telefon: egy nõi hang: õ a nagymamának szeretne egy csivavát, pont ezt, mert nagyobb kutyát nem tud az orvoshoz cipelni. Nem kérdés, kinek az ismerõse volt a telefonáló.
Egyenlõre elhárítottam, hogy oltásra vár a kölyök, csak egy hét múlva eladó.
Tegnap felhívott egy férfi, másik számról, de a hang kísértetiesen hasonlított (ekkor az összes hirdetéshez odaírtam, hogy zugtenyésztõk, szaporítók, kereskedõk kerüljenek) és elkezdett áradozni, hogy micsoda szép kiskutyák és hogy a kislányának szeretné venni születésnapjára az egyiket, a másikat pedig a feleségének. Kérdeztem, hogy remélem nem tenyészteni és továbbadni, stb. akarja. A válasz: Neem, dehogy, õ nem ért a kutyákhoz, csak szobacirkálónak kellene, megkérdezte, hogy hány kg (!!!) és hogy szépek-e. Semmi egyebet nem kérdezett, hogy esetleg mit esznek, milyenek, kedvesek-e, szobatiszták. Amit egy átlagos ember szokott kérdezni, ha saját célra veszi meg a kiskutyát. De neki nincs rá annyi pénze, adjam olcsóbban és elviszi mind a kettõt. Veszetten villogott a vészjelzõ, elköszöntem, hogy ne csináljunk egymásból hülyét és a viszont nem hallásra. Szóval még mindig megvannak a picik és reménykedem, hogy talán sikerül nekik gondos gazdit találni.

A másik sztori, az ezelõtti alomnál volt, elég rendesen befürödtünk és olyan iszonyatos lelkiismeret furdalásom volt, hogy kitettem ennek a két kicsi kutyust, hogy aludni nem bírtam. Elõször hirdettem interneten (eddig mindig ismerõsi körben keltek el a kutyusok, vagy a tenyésztõ ismerõsünk szerzett neki gazdit), és felhívott egy nõ, hogy szeretné mind a két kutyust a kislányának (nem voltam naiv, nem ismertem az ilyen dolgokat és lehet, hogy túl bizalmasan állok az emberekhez), de nagyon messzirõl mennének, nem-e tudnánk elvinni mondjuk Szfvárra a kutyusokat. Nem alkudott sokat az árból, így is áron alul voltak meghirdetve. Elvittük a kutyusokat, jött a nõ, egy kislánnyal, jaj de aranyosak. Kifizették, vitték. Bennem már itt szólt a sziréna, de én hülye nem hallgattam rá. Amikor kérdeztük, hogy hol lakik, összevissza hablatyolt. Eljöttünk, nekem sírhatnékom volt, annyira rossz érzésem volt. Pár hét múlva hívott egy szám, hogy õk vették meg a kiskutyákat egy kereskedõnõtõl Szfvárról (!!) és hogy mindenfélét összehordott a származásukról és nagy nehezen kinyomozták ezt a számot és szeretnék az igazságot. Olyan ideg volt bennem, hogy ketté tudtam volna törni azt a tetû nõt. Elmondtam neki mindent, majd megnyugtatott, hogy már biztos jó helyen vannak. Még aznap este felhívtam a nõt, de az anyja vette fel, hogy a lánya dolgozik. Nembaj, fogtam magam és olyan szitokáradatot eresztettem a nõre, hogy köpni-nyelni nem tudott, elkezdett habogni, hogy õk maguknak szerették volna a kiskutyákat, de jött a betegség és el kellett adniuk (azért kereskedik a nõ már évek óta kutyákkal). Aztán elköszöntem, hogy remélem jó erõs gyógyszereket vesz magának a pénzbõl és további szép napot.
#3914
Közzétéve 2012 szeptember 5. - 14:13

#3915
Közzétéve 2012 szeptember 15. - 19:09

Nem elõször vagyok kutyás rendezvényen, bár utoljára rég voltam. Azok általában kiállítások voltak, ott kötelezõ a kutyákat pórázon vagy ketrecben tartani, vagy munkakutya-versenyen, ahol németes precizitással voltak a kutyák fegyelemhez szoktatva.
Ez kérem merõben más volt.
Egyrészt rekord nevezéssel, körülbelül 70-80 kutya, mindenféle korú és nemû, mutatóban volt steff és bull, snaci, akármilyen mixek, kicsik, nagyok, rengeteg gyerek is a rengeteg felnõtt és kutya között.
És nem volt mentõ.
És nem volt kutyaharapás, még összemorranás se, a rengeteg kutya javarésze szabadon száguldozott a frizbik és gazdák után, senki nem zavarta a másikat, nem ettek gyereket, néhányan aggódtak a lovaim miatt, de õvelük se foglalkozott egy(a) kutya se.
Mert ezek a kutyák szocializáltak. Megtanultak az emberrel együtt élni, az emberek megtanultak a kutyákkal együtt élni, figyelni (nagyon figyelni! ) egymásra, kutya-gazda páros pisszentésekbõl, apró jelekbõl értették egymást.
Nagyon jó volt ma ilyen kutyavilágban töltenem a napom.

#3916
Közzétéve 2012 szeptember 18. - 10:49
#3917
Közzétéve 2012 szeptember 23. - 8:19
#3918
Közzétéve 2012 november 17. - 15:18
#3919
Közzétéve 2012 december 4. - 0:08

#3920
Közzétéve 2012 december 5. - 9:34
Te is lefeküdnél? Ha összehúzod magad, ide jöhetsz!
Nagyon tetszik a kép.