12497 válasz a témához

[firtato]

Na ez szuper! Csak így tovább! Azt persze jó volna tudni mi lehet a "nyugdíjas jellegû". Pl. bevásárló szatyorral fegyelmezni az ifjúságot a villamosmegállóban, körülnézés nélkül átrohangálni a zebrán, vagy ilyesmi?

:eek: megnézném

[Aranyember]

Hát konkrétan azt mondta, hogy ha nem emelgetek betontömböket, az sem probléma, ha idõnként akár 20-25-kilós cuccokat arrébb rakok, csak ez ne napi nyolc órában történjen, és a sérvkötõ legyen rajtam. Egyébként a bevásárlástól nem idegenkedem, ha nincs velem szeretett nõm, aki a szemével tízszer annyit vásárol, mint a kezével... Psszt, meg ne tudja! A zebrán átrohangálás az nem munka, hanem szórakozás

[packa]

Csajozásról mit mondott a doki?

[Hosszúhomlok]

A zebrán átrohangálás az nem munka, hanem szórakozás

Adrenalin függõ!

[maugly]

Már látom magam elõtt, ahogy a NagyPözsóval rohangászol a zebrán, mondjuk a Hungárián keresztbe.. Jó, akkor nem köplek be Anyának a szemmelvásárolásért. De még mindég jobb, mintha szemmel verne...

[Robi]

szeretett nõm, aki a szemével tízszer annyit vásárol, mint a kezével... Psszt, meg ne tudja!

Aranyat ér, becsüld meg!

[szomjas szamár]

mert mint tuggyuk, az arany nem inflálódik.... :kocc:

[Aranyember]

Packa, ezt elfelejtettem megkérdezni, lehet azért mert nem volt fontos... Mindenesetre a szemmel vásárlás nálunk nem azt jelenti, hogy kevesebbet veszünk mint máskor, csak az idõbõl telik tízszer több

[Robi]

Családom nõtagjaival való vásárlásra én sem kaptam elég türelmet.

[szomjas szamár]

én a fentiek miatt ûzöm egyedül ezt a sportot.

[maugly]

Nem értelek benneteket, csak nyitott szemmel járunk..

[Aranyember]

Úgy látom, nem egyedi a problémám... De félre bú! Frici tegnap harmadik lett a futamában :kocc:

[Csikasz]

Megérkeztem, azaz tegnap este, de már kialudtam magam! Hucul ösvény - azaz akiben nincs elég vér az csak nézze! Péntek kora délután 5 óra autókázás és jó sok hegyi szerpentin után megérkeztünk Jósvafõre Virággal. A hegyek leírhatatlanok. A falu kicsike de az egészet a patak uralja, nem számláltam, hány híd van, meg hány gázló, de gyönyörû. A rendezvény helyszíne aprócska,talán 80 x 30m es placc, de annál családiasabb. Regisztráció után irány a nyergelni és gyakorolni. A lovam sikítófrászt kapott az akadályoktól . No és a sebes folyású Jósva az meg aztán végképp betett, a fahidak már csak pontocskák voltak. Itt azonnal megmutatkozott mennyi bizalma van a lovamnak irányomba . A szervezõk és részvevõk egy hatalmas színes családot alkottak, mindenki mindenkit ismert, barátként üdvözölt. Minden csapatnak saját színe van, így azonnal tudni lehetett ki fia borja az ép szembe jövõ. A pálya - gyenge idegzetûek ne olvassák el . Az akadályok nagy része fából, igen ötletesen van kialakítva. Elsõ ránézésre az ember azt hinné kutyák részére készült. Hisz minden alig 40-80 cm széles, viszont annál meredekebb, technikásabb. A házikóba az én lovam csak az ugrás nélkül fért be , Virág volt a legnagyobb hucul a rendezvénye, no meg a legkülönlegesebb. Sajnos nem minden stabil, vagy nem igazán lóra méretezett és hát be kell vallani baleset veszélyes. Az egyik billenõ palló leburúlt a lovammal együtt, így Viri már nem volt hajlandó újra rámenni a "mozgó" pallóra, azért a kedvemen nem vette el. Van olyan akadály amin csak akkor megy el a ló, ha a lábai egy vonalon haladnak, azaz mind a négy, mert ha csak picit félre lép, vagy néz azonnal lepottyan az akadályról. A terep akadályok is ilyenek, nehézségként hajtû kanyarokkal, hegyre fel vágtával, fenn ugrással és vissza vágtával. Igazából azt hiszem egy feles nekem kevés lenne, hogy a gyorsasági ( extrém) versenyben részt vegyek, de pénteken még nagyon bátornak éreztem magam feles nélkül is. Aki azt gondolja , hamm bekaplak...mit nekem ez...az rém nagyot téved, olyan lecke ez a loval való kapcsolatról ami bizonyosan rávilágítja az embert, hogy hol is tart a lovával. Virág és én még fényévekre vagyunk egymástól, de ... Péntek esti lovaglás után fáradtan, de jó kedvûen mentem vacsizni, ami jó bõséges volt és finom. Aludni viszont nem tudtam, talán 5- órát aludtam egész éjjel...reggel korán kidobott az ágy, reggeli nélkül szaladtam a lóhoz, nyergelés és irány a pálya. Szombat reggel kevesen voltak, így kicsit nagyobb terem volt a bukfencezésre. Az akadályok most már ismerõsek voltak, de a piramis, a stabil rönk, a billenõ palló, no meg a "lift" Virág számára olyan feladatott jelentet, amiben köszöni, de õ nem kívánt részt venni. Így leszállva, gyalogosan vezettem végig, sok feladatott így szépen gyakorolgatva meg is tudtunk csinálni. Sajnos a verseny szabályzat nem engedi a " parellizést" így a verseny kezdete elõtt vissza léptem, bár a 13 rajtszámot kaptam volna. A patak és a hidak ekkor már nem jelentettek problémát, de a gyors folyás és a hirtelen akár 1 m es mélység azé néha meglepte hátasom. Volt olyan szakasz ahol a sodrás úgy kavarta a vizet, hogy Viri inkább vízben akart maradni, minthogy a partra ugorjon ( az egyik feladat pl ez az ugrás volt) . A terep akadályok egy nagy lóra szabott military pályának felelnek meg. Magasságra 50-70 cm, de fix elemekbõl állnak. Kikerülési lehetõség mindenhol van, de ugye akkor nincs pont! Remélem a képek majd vissza adják a feladatok nehézségét. A verseny szinte idõben indult. A versenyzõk és családjaik rutinosak és hihetetlen fegyelmezettek, egy összerúgás, kiabálás...tulajdonképpen semmi olyan nem történt, ami másutt szinte rendszeres. A bírókat tisztelik, itéletüket abszolút elfogadják, a helyszín tökéletesen biztosított. A nézõknek eszébe nem jut a pályán szaladgálni. Több kutyi is volt szabadon , de a három nap alatt egyszer sem mentek be a pályára, pedig gazdáik ( rendezõk, edzõk) folyamatosan mozogtak, a kutyik pedig szabadon közlekedtek. Mindenki mindenkinek segít, szúrkól, igyekszik irányítani, terelgetni. Volt egy hölgy edzõ, aki olyan becsülettel rendezgette csapatát, hogy megérdemelné az "ország edzõje" címet! Kicsik és nagyok teljesen egyenrangúan indultak, akár a felnõtt versenyen is. Baleset nem volt - viszont mentõ és állatorvos mind 3 nap! Én szombat délután lóháton bejártam a falut, ami nem nagy de annál otthonosabb, kedvesebb. Nagyon írigylem a patakot, a kristály tiszta vizet ami mindenhonnét jön a hegybõl. Lefotóztam egy pici ért ami nem messze fakad. A táj leírhatatlan... A talaj viszont nem kéne, agyag és mészkõ - márvány keménységgel, hegyes, éles, szúrós és nagyon csúszós...patkó nélkül tényleg csak az ehhez szokott lovak képesek itt meglenni. Azok viszont úgy szaladnak ezen a hihetetlen talajon, hogy az bugyiba pisíltetõs ;) . Bátorságomat itthon felejtvén, így egyes szakaszokat ló mellet haladva tettem meg, aszem ennek Virág is örült, mert így csak a saját épségére kellett vigyáznia. Nagyon sok mindent nem néztem meg...de majd jövõre hamarabb ébredek . Este nem kellett ringatni, alig 9 kor már aludtam és reggel nem akaródzott felkelni! Vasárnap irány a reggeli, ami bõséges és finom volt, aztán vissza a versenyre. Az étkezés, szállás, lovak elhelyezése, szénája ingyenes volt, ezt a rendezõk biztosították, kifogástalan volt minden. Túra cipõ és kocsi nélkül itt az ember kipurcan néhány óra alatt. Olyan hogy sík szakasz alig van, mindenhol kaptató, vagy lejtõ aztán vica-verze az ellenkezõ irányba. Úgy döntöttem szép idõ van és nyergelek lovagolok még a versen elõtt. Fantasztikus a táj, szrt a képek és a videó többet mond, mint az szavakba lehetne önteni. Jó két óra után boldogan caplattam a hegyrõl éppen lefelé. Viri meglepõ jó kondiban volt, mert ennyi mászás, hegyre fõl vágta ( itt jelzem másképp nem lehet feljutni) után is volt kedve még a völgyben is menni egy kicsit, de óvatos duhaj volt és szép lassan szaladt. A versenyhez közeledve vissza vettem lépésbe, nehogy bele szaladjak...de sajna egy szögbe sikerült :mad: , mert ugye a sitt...na az a hegyet, a természetvédelmi területet és ezt a paradicsomi környezetet sem kíméli...Lóról leszállva sántikáltunk jó egy kilométert mire végre az aszfalt közelébe vergõdtünk és a rendezõk segítségével sikerült áthaladnom a versenypályát keresztezve a faluba, ahol az elsõ háznál eszközöket kérve megszabadultunk a 100 as szögtõl... Azonnal a segítségemre siettek, állatorvos, kovács és mindenki igyekezett tenni valamit Virágért. Aki a hozzá méltó, emberevõ módon igyekezett megköszönni a gondoskodást és széjjel hesegetni a Homo Sapienseket. Agyon aggódtam magam. A szög a nyírba ment bele, cc 4-5 cm mélyen és erõsen vérzett, Viri azonnal totál sánta lett. Estére tettem a haza indulást, hogy a beadott szerek némileg nyugtassák a fájdalmat. A futóra nem volt hajlandó magától fel menni, viszont számomra is meglepetés volt, hogy felmentem elé és utánam jött, nagyon sokat változott a 3 nap alatt! Hazáig nyomtam a gázt, de így is több mint 4 és fél óra volt az út, de a pályán jöttem, hogy egyenletes legyen a lónak. Itthon boxfogság, sebápolás. Virág és a köztem levõ viszony merõben megváltozott. Eddig sem szerette, ha matatják a lábát, de most a fájdalom ellenére is hagyja, hogy foglalkozzam vele, persze fenyeget, meg sereg...de valahogy bízik bennem. Az állatorvos és a kovács is csak a segédletemmel tudott a közelébe kerülni. Most gyógyulgat, láza nincs ami jó jel...de a következõ 2-3 nap az nagyon aggodalmas lesz. Amennyiben az állapota romlik rtg kell , vagy akár a pata teljes feltárása...remélem erre nem kerül sor, mert erõs kis ló a hucul. Az emberek - kevés helyen találkozni ilyen lelkes, vidám, barátias csapattal. Mindenki egyfelé húz. Persze a tarka hucul nem hucul, meg Viri is inkább" sodrott" de ennek inkább csak élcelõdve adnak hangot, nem bántó szándékkal. Egy emberke volt aki megtalált a kötekedhetnékével... de vele nem törõdtem. Virág mindenkinek nagyon tetszett, fõleg a mérete, ami itt most inkább hátrányként jelentkezett. Vannak számok amiben nagyon jó lehet, pl a díjugratás, vagy a gyorsasági amit említettem, hisz itt már számít a lábhossz! Szeretnék néhány települést kiemelni - Gyûrûs, Rákócifalva, Szigetcsép, Bakonybél és volt mégegy, de ha megdeglek sem jut eszembe....köszönet nekik, hogy velük lehettem, részesülhettem örümükbõl és hogy a különleges huculomat befogadták! Köszönet Németh Zoltánnak aki hatalmas lendülettel igyekszik ezt a kis ló fajtát kedvelõ maroknyi embert irányítani, segíteni, biztatni! Fantasztikus élmény volt! :kocc:

[firtato]

Boldogságos névnapot az Istvánoknak! :kocc: :kocc:

[Csikasz]

Sok boldogot az Istvánoknak!

[Csinos]

Ha gondolod, esetleg beszúrhatod a huculösvény topicba is Mert van ám olyan, csak kicsit elkallódott. Mellesleg, ha ott visszaolvasol, egy a tiedhez hasonló leírást fogsz találni, hasonló tapasztalatokkal az én elõadásomban ;)

[maugly]

Hûû, Csikasz, szép helyen jártatok! Virágnak jobbulást.
Jó olvasni, hogy van, ahol úgy mûködik a lovas-társas(s)ág, ahogy elképzeltem annak idején. Hasonlót csak a GoCart-on tapasztaltam annak idején, még Bahidza nyergében . (Látszik, hogy kevés ilyen helyen jártam..)
Elõbb-utóbb biztos megkukkolom ezt a Hucul-ösvényt élõben is - bár a talajra való tekintettel tuti gyalogosként..


Ha esetleg nem tudtátok volna eléggé jól, el kell áruljam, hogy édesapám egy emberbõrbe bújt angyal.
Úgy esett, hogy más ügyekbõl kifolyólag a lovászat felé kellett vennem az irányt, s Apa volt a fuvarosunk.
Sajnos az utóbbi pár hétben nem jutottam lószagközelbe, ahhoz KedvesEmberem közremûködésére is szükség lenne, viszont az õ munkabeosztása nem kedvezett az elképzelésnek. Szinte nonstopban nyomja, most már sokadik hete.. :/ Leánykánk pedig egyenlõre nagyon is anyafüggõ, csak átmenetileg éri be a már ismert személyekkel.
Na, erre való tekintettel AranyApa felvetette már útközben, hogy ha van kedvem lovazni, éljek az alkalommal, majd õ unokázik addig. Nagyon jól kijönnek õk ketten, Papi mindig ki tudja szerelni a sírást a lányból.

Az idõzítés is ideális volt, némi eszegetés után álomba szenderült az ifjú hölgy, így némi atyai hessegetésre elpályáztam a lovak felé. Némileg szorongva, hiszen a legutóbbi alkalom óta nem tudom huzamosabb ideig magára hagyni Lucát, keservesen és vígasztalhatatlanul sír, ha rájön, nem vagyok a közelében..
Dehát nem is lesz ez másképp, ha nem próbálkozunk.

Némi zablatakarítás, patareszelgetés* után pucútam-nyergeltem, és irány a pálya.
A szokásos mindkét kézre történõ bemelegítés után kiéhezett lelkem rögtön munkavágtára fogta magunkat, csak hogy rájöjjek, Hulli jóval érzékenyebb, mint amennyire stabil az én egyensúlyom. Ettõl függetlenül különösebb problémák nélkül lötyiztünk egy adagot. Mivel kiestem a "praxisból", csak tág keretet kérek tõle, s egyenlõre jobban lefoglal a tagjaim helyrepakolása és ott-tartása, mint Hulli egrecíroztatása. Így neki is jó..
Finoman rákérdezett azért, mire emlékszem a közös idõkbõl, de a "Na, megijedjek itt, és rodeózzak?" kérdéskörre még tudom a helyes választ, így különösebb küszködés nélkül mocorogtunk a pálya mumusokkal tarkított sarkaiban is.
Azért a védelmemben el kell mondjam, hogy a háromnegyedes gatyómban lovagolgatok (juhú, már kicsit bõ rám!), amit lábszárvédõvel egészítek ki, hogy bõröm is maradjon. Persze ez az a kombó, amit sokat kell igazgatni, mert a hopilet idõvel lecsúszik kicsit, és így két-három centi kilóg a vádlimból - ami most nem lett horzsolt, sebes. Szóval ANNYIRA már nem kalimpálok.
A közösen eltöltött csikóéveknek hála, a saját jól felfogott érdekem diktálja a megközelítõleg helyes testtartást Hulli hátán, így becsületes izomlázam lett vállban, derékban, hátban, hasban, combban.. (Viszont már nem kell egy Hulli elõtt elõadott bukfenccel kezdenem a közös idõtöltést, mondván, hogy így letudtam a mai esést. Kopirájt báj Diktátor)

A lesétálást is kihasználtam a sarkaim lefelé-nyújtására, a testtartásom korrigálására (van néhány tipikus hibám, amiket tudok magam is javítani, ha csak erre figyelek), aztán fájó szívvel leszálltam. Idõ közben népes bértartótársaság jött össze a vasárnap délután tiszteletére, szívták is a vérem, holmi kifulladást, meleget emlegetve a rövidre szabott lovasprogramommal kapcsolatban. Amikor válaszként elárultam, hogy kábé ennyi idõre van szavatolva a lányom sírás nélkül, s jó lenne, ha nem akkor dobnám el a pályán a felszerszámozott lovat, amikor sikítva sír, kétkedõ mosolyokat kaptam.
Már kikötve, lenyergelve, dinnyehéjjal kényeztetve volt a ló, amikor Luca rázendített. Dínó gazdája volt olyan kedves, és lófürdetés közben lemagasnyomásozta rólam az izzadt-lószõrös-nyálas-dinnyeleves kuszmászt, hogy átvehessem némi ringatásra a lánykát, így aránylag rövid idõ alatt kiengesztelõdött. Amikor Apa visszavette, csak egy rövid, sokkal kevésbé intenzív sírással adta jelét nemtetszésének, s ezt már meg tudta vele beszélni a nagypapája is. Tökéletes idõzítés, minden irányból.

Azért Hulli még begyûjtött egy farbarúgást tõlem, õszinte megrökönyödésére. Próbálta elõadni a nem-tudok-egyhelyben-megállni-kikötve címû magánszámát. Egy darabig visszavezetgettem a helyére, öt-hat alkalma van rá általában, aztán kapott egy hangja-van-nem-ereje seggrepacsit. Így addig, amíg átvettem a gyereket, egyhelyben maradt. Mire megnyugtattam a lányt, s vele volt tele a kezem, újra elkezdte a mûsort, gondolván, most megteheti, úgyse tudom helyretenni.. Szóltam neki, azon a módon, ahogy mindig, tehát tudta, mit várok tõle, csak nem érdekelte.. Így kapott egy farbabillentést. Kiült a fejére a döbbenet: "hogy értél el ONNAN, amikor tele a kezed, és nem is szoktál ilyen messzire elérni????" Utána már nem kekeckedett.
Ennek kapcsán el is nosztalogtunk Gumimacival arról az idõrõl, amikor inkább leestem Hulliról, csak bele ne üssek a hátába, bele ne rántsak a szájába, meg egyébként sem tehetett soha semmirõl, minden csak az én hibám volt...

Hát, ilyen vasárnap délutánt szerzett nekem apukám. Rögtön elmúlt az összes testi kínom, a kedvem is jobb lett.
Ráadásul felajánlotta, hogy ha szólok, bármikor csinálhatunk ilyet. De azért legközelebbre csomagolunk babakocsit, ne kelljen ennyit cipelni azt a leánykát.
A végén még terepre is kijutok idõvel. Az erre heccelõ kérdések miatt kihangosítottam, hogy akármilyen rövid terepre is legalább fél napot köll szánnom, ha nem akarok kapkodni. Kiérkezni, pucolni-nyergelni, kimenni, visszajönni, lehûteni, leszerszámozni, elpakolni, magamat rendberakni, hazamenni.. Nem megy ez rövidebben, s addig még kell némi idõ.
Sóhajtoztam is, hogy mikor jutok én Diktátor-közelbe lóháton..
De óriás léptekkel haladunk a hozzátáplálás útján, szóval nincs minden veszve.



*A kovács mindég lemondja a körmölési idõpontot, a halogatásnak egy betört bal elsõ, és egy nemsokára-törõ-berepedt jobb elsõ és jobb hátsó pata látta kárát. Amennyire tudtam, leszedtem a várhatóan sérülõ kiálló éleket, s igyekeztem a repedéseket is ellátni, de a rendelkezésre álló szerszámok nem ideálisak erre a célra. Továbbsérülni nem a puha homokban való lötyögéstõl fog, hanem a keményebb felületen történõ légyzavaró dobrokolástól, hasonlóktól..

[Csikasz]

Köszönöm Mau! szerencsére ma már sokkal jobban van, már rá lép, de még látszik a mozgásán! Nagyon örülnék neked, mert az már tuti, hogy ezt csinálni kell, mert ez a banda nagyon jóóóóó! Jövõre úgy tervezem, hogy egy kisebb csapattal mennék...azaz túráznánk is a hegyekben. Szállás nevetséges áron van. Lovat kikötni szinte bárhol lehet, széna van a ménesben. Van egy étterem így fõzni sem kell, csak élvezni a hegyet, barlangot. Igaz az oda út az kizárólag autóval oldható meg, maga a túra idõpontja pedig össze lenne kötve a versennyel. Bárki ló nélkül is eltöltheti az idejét annyi a látni való. A szállás mellett rét van, karámmá alakítható, egyszóval kiváló célpont. A szállás 24 embert tud fogadni, két ágyas szobákban, konyha van! Aki kedvet kapott az már most jelentkezhet...Részleteket majd kidolgozom. Természetesen a bátrak indulhatnak is, persze csak hucullal, de ez is megoldható. Örülök, hogy megint lovazol, kell is az a mozgás! Luca meg egyre nagyobb és kevesebb idõvel is beéri majd!

[Csikasz]

http://hosszuhomlok....fo/josvafo_.htm - no akkor a képek! Videjók majd késõbb!

[Minó]

Jó kis pálya, szép vidék... Virágnak mielõbbi teljes gyógyulást! A földre tett rudak között tolatni (is) kellett? Mau, egészségedre! Kérdés szept. 15-tel kapcs.: lesz bogrács, tûzhely... --> mit szeretnétek enni?

[Csikasz]

Lóval és a nélkül! Itt a víz cc 60 cm re van a talajtól, de maga a víz is legalább ilyen mély!

- ez a "lift" a kedvencem!

[szomjas szamár]

sziasztok mindenkik aranyembernek boldogot!!/ még belefér / :kocc: mik nem történnek itt pár nap alatt feljön a topik? maunak gratula a szervezésért és az "edzésért". ne siesd el, én sem szaladok sehová. megvárlak, legalábbis remélem persze jobb volna mielõbb... csikasznak végre volt egy "álomszerû" hétvégéje, amikor -remélhetõleg- csak a lovára kellett figyelnie és ezt a "szerelmet" élhette meg HH is a trakeszával. a mi hosszúnk gyorsan telt. vasárnapra bejelentkezett pár poros torkú haver, akik hétfõ de-ig segítettek múlatni az idõt és néha megrángatták szamárné fülét. délután már csak a sziesztát kívántuk. hiába no, már több a mögött, mint az elõtt. minóka, a bográcsos nagyon jó, bármi is legyen :yeah: és akkor október elején pedig várom a csemõi zsiványokat. természetesen nem csak arról a környékrõl lehet jönni. ha valaki nem unt meg szeptemberben, tehet egy próbát újra :kocc:

Edited by szomjas szamár, 2012 augusztus 22. - 17:46.

[Csikasz]

Szosza mindíg kedvelem a szólásaidat . Ma volt állatorvos és kinyította a bezáródott szöghelyet, gennyes volt...de ez várható volt. Most hatalmas kötés van a patán. A szög a csontig ment, de szerencsére a csontban egyenlõre látható kárt nem tett a rtg szerint. Most 6 nap kötés, aztán újra doki...remélem szépen rendbe jön, mert ez a lovacska tényleg megérdemli a gondoskodást, no meg hogy meggyógyuljon! Októberre tuti rendbe jön!

[Aranyember]

Hali, itt vagyok én is! A bográcsolás kitûnõ ötlet, a menü nekem tök mindegy, bármit csinálsz, úgyis válogatni kell belõle Köszi a köszöntést Szosza, de én olyan renitens vagyok, hogy karácsonykor tartom a névnapomat. Csikasz, jövõre beütemeztem a hucul bulit! Ja, és októberben ott a helyem Dabason!

[Csikasz]

Köszönöm Aranyember! Jövõre mindenképp számítok rád, s mindenkire aki kedvet kap az látogatáshoz! Viri javulgat, de a szakirodalom szerint, még hónapok...októberben talán már nem lesz sánta, de a inak, izületek még nem lesznek használhatóak...így õ az Õsszel pihenni fog! Nem is kérek mást karácsonyra, csak hogy rendbe jöjjön a lába . Persze ennek ellenére Szoszához megyek én is, nehogymá megússzon egy hisztis Nõi személyt!

[szomjas szamár]

Virinek jobbulást! :kocc: és el is várlak, nehogy mán a bennem lakozó mazopista ne kapjon szatizfeksönt HALIHÓÓÓÓ VILÁG, tud meg, hogy tegnap 23h kor bába néni és bába bácsi, némi telefonos segítséggel /köszi nagypapi, alias RC/ e világra segített és már alig várom, hogy tök jó fej nagyszüleim, szamár zsuzsa és a szomjas szamár fórumos, vmint lovaglós barátait megismerjem. most egy kicsit szuszizok, ezért képek majd késõbb. mindenkinek joccakát! :kocc: / ja, kislány vagyok, fekete és hókás /

[packa]

Ráadásul fekete is?! Gratula, szép és hosszú életet neki!

[Csikasz]

De fantasztikus, most azt mondhatom - ÉN MEGMONDTAM :yeah: . Képeket mihamarabb, had lássam szürke lesz e a csikód vagy fekete! Légyszi tegyél fel olyat amin a fejecske jól látszik!

[Aranyember]

Szosza :kocc: :kocc: Kesének is. A csikónak meg :yeah:

[maugly]

Itt is gratula! Csaltam, a fácsén már láttam. :kocc: Mi a neve?

[Minó]

Ejha! Nagy gratula! :kocc: Jó egészséget a babának és a mamának, & az egész családnak!

[szomjasné szamár zsuzsanna]

Ejha! Nagy gratula! :kocc: Jó egészséget a babának és a mamának, & az egész családnak!

Ez így megnézhetõ?



https://plus.google....424807133624097

[packa]

Nem.

[Csikasz]

Sose látjuk mán azt a szürke csikót!

[szomjas szamár]

én tudom, hogy már láttad....kacsintósszmájli. ti is "megtörtetek" idõvel és beálltatok a sorba. bevallom olyan szinten nem érdekel a PC, hogy nem tanultam meg képet feltenni.....de az FB-n látható. szamárnét meg ütögetem még egy kicsit és talán ide is felkerül. :kocc:

[packa]

. ti is "megtörtetek" idõvel és beálltatok a sorba.

Ez nem gondoltam volna HH-ról. (Én akkor se megyek! )

[Hosszúhomlok]

Csak én "törtem". Csikasz erõsebb.

[packa]

Csak én "törtem". Csikasz erõsebb.

Inkább kíváncsibb. Nõbõl van....

[Csikasz]

Na mostan azt mirõl is van szóóóó, ja tudom, nem én nem léptembe, de az ember is aszonta "soha" azt tessék...

[szomjas szamár]

Inkább kíváncsibb. Nõbõl van....

ezt hogy érted, ha érted? :eek: