5438 válasz a témához

[iBIza]

Csajok, találjátok ki, hogy vasárnap mikor mentek, (írjátok meg) oszt ha ráérek, átmegyek addigra. Volt már szerencsém több lovas farsangban. Jó móka, meg kell hagyni Ha én, mint Farmon kívüli külsõs, Jedivel, aki volt már ideiglenes farmlakó, beszállhatunk, akkor felöltöm a könnyen kivitelezhetõ (titkos) jelmezem. ;)

[Nevzorov]

Én 11-13 éves koromban jártam ki, biciklivel a gettón át a nagyobb lovak hátát fel sem értem de félelem semmi nem volt bennem, felültem volna bármire. ma már van kobakom (protektoron is gondolkodom de az olyan drága...) vágtázni pedig szõrén vágtáztam elõször (utána nem is ment nyeregben). ez annyira hiányzik, sehol nem ültem azóta szõrén. (már 10 éve!) úgy tûnik ezzel várnom kell amíg lesz saját lovam (???) pedig sokkal egyszerûbb! ezt a voltizsálós gyerekeken láttam leginkább.szõrén könnyedén tornáztak a lovon, utána viszont nyeregben kegyetlenül pattogtak.

Edited by Nevzorov, 2009 január 16. - 12:51.

[iBIza]

Azt hallottam egyszer, hogy mindenkit szõrén kellene megtanítani lovagolni, az egyensúly és a ló mozgásának érzékelése miatt. A legtöbb helyen viszont nem így teszik (én sem így tanultam). Másik dolog, hogy az ember, ha támaszték van a lába alatt, ösztönösen rá is támaszkodik. Így van ez a kengyellel is. Errõl kell leszokni. A nyeregben pattogás ellenszere sok esetben a kengyel nélküli lovaglás. És az egésznek alfája-omegája a laza izomzat. Megfeszülve a kecskeürülék és a léc esete forog fenn. Kobakom nekem is akkor lett, amikor õrült csapattal jártam lovagolni. Aztán mikor máshol megtapasztaltam a normális, nyugodt lovaglást, le is tettem. Saját lóval meg egyáltalán nem érzem szükségét. Persze az a véleményem, hogy javallott eszköz. (Csak a waxoshoz nem passzol ). Vadászlovaglás alkalmával, ahol zakó dukál, minden eszköz (kobak, kesztyû, pálca) viselése kötelezõ. Más kérdés, hogy használatukra nincs szükség, de így kell kinézni, és kész. Olyankor én is viselni szoktam.

[Nevzorov]

"Másik dolog, hogy az ember, ha támaszték van a lába alatt, ösztönösen rá is támaszkodik. Így van ez a kengyellel is" Na nálam pont nem ez van. Én túlzásba viszem a térddel kapaszkodást. Leginkább vágtánál. olyan villaülés féle. remélem ma osztály után felülhetek egy ülésjavító, kengyel-szár nélküli futószárra, jót tenne. állítólag idõnként mindenkinek jót tenne. egy nagyon régi könyvben olvastam, hogy nagyon jó a "labdázás". Futószáron ülsz, feldobsz egy labdát és el kell kapnod. mindenféle jármódban, és egyre magasabbra. még ugratás közben is. hol eléd esik, hol mögéd és mindig el kell kapnod. meg a körbõl kívülrõl is dobják neked. és hogy ezek a tanítványai mennyivel jobban fejlõdtek a többinél. szár nélkül megállították a tüzes arabokat és az egész könyv errõl szól. felvetettem az öteletet az oktatómnak, de nem volt rá vevõ, igaz lehet, valamelyik ló ki is futna a világból, ha egy pöttyös valamit dobálnának felé/rajta

Edited by Nevzorov, 2009 január 16. - 13:20.

[mzperiksz]

egy nagyon régi könyvben olvastam, hogy nagyon jó a "labdázás". Futószáron ülsz, feldobsz egy labdát és el kell kapnod. mindenféle jármódban, és egyre magasabbra. még ugratás közben is. hol eléd esik, hol mögéd és mindig el kell kapnod. meg a körbõl kívülrõl is dobják neked. és hogy ezek a tanítványai mennyivel jobban fejlõdtek a többinél. szár nélkül megállították a tüzes arabokat és az egész könyv errõl szól.

felvetettem az öteletet az oktatómnak, de nem volt rá vevõ, igaz lehet, valamelyik ló ki is futna a világból, ha egy pöttyös valamit dobálnának felé/rajta

Szia Nevzorov!
Nevedbõl ítélve érdekel a "suttogás", igaz? (bár nekem nem tetszettek igazán a Nevzorov dvd-k, de tud vmit az az ember, az tuti)
A labdázást futószáron én kipróbáltam Tintin, tesómékkal , meg tesóm gyerekeivel. piros pöttyös gumilabdával :yeah: Már vagy 1 éve volt. Egész jól bírta a ló, de nagyon kellett vigyázni, h a lovat véletlenül se találja el a labda, mert akkor félelmeit alátámasztottnak vélheti. Minden esetre a könnyû labda nem jó hozzá és nehezet azóta se szereztem, így abbamaradtak a próbálkozásaim. Meg a futószárat sincs aki fogja. Tényleg kiváló módszer a biztos ülés kialakítására.
Ami azt illeti, én egyre kevésbé hiszek abban, h egyféle tökéletes ülés van, aminek elérésére mindenkinek törekednie kellene (most angolra gondolok). Ezzel nem a saját bénaságomat favorizálom, h úgy is tökéletes Tudom h nem jó, javítani meg nem sikerül rajta...
DE az biztos, h ahány ember, annyi féle testalkat és uez a lovakra is igaz. Mindenki mindegyiken tökéletesen lovagolva nem nézhet ki uúgy! Ez a "váll-csípõ-boka egy függõleges vonalban" olyan elérhetetlennek tûnik nekem és a görcsös próbálkozások ennek kialakítására pedig meggyilkolják az emberben, h egyszerûen csak a biztos ülésre törekedjen és lazítson.
A labda erre tökéletes! Elvonja az ember figyelmét a kényszeres "ezt ide-azt hátrébb-szorísd itt-stb"-rõl és észrevétlenül belesimulsz a nyeregbe.

[Csuti]

Hétvégén megyek nyugdíjaskodni, remélem már használható a talaj!
(van valakinek infója? meg a megközelíthetõségrõl?)

Ma elég jól járható volt a talaj. Legjobb ott, ahol süti a nap sokat és már nincs rajta hó sem. Csak a legteteje engedett fel egyébként, alatta még mindig fagyott. Csak ott csúszós, ahol a havat lejárták az autók keményre, de ilyen nem sok helyen van.
Nagyon király volt 0˚C-ban lovagolni! Végre nem fagytam le. Nagyon sok õzet láttam. Kijönnek legelni az erdõbõl.
Egész sokat volt kedve vágtázni Döncinek, ennek örültem.
A tanyához vezetõ út is teljesen jól járható volt ma, még nincs sár.

Csajok, vasárnap 10 vagy 11?

[Nevzorov]

Nevzorov DVD-t nem láttam, csak youtube-on véletlenül egy videót, az adataimnál ott a linkje. na az nagyon megfogott!!! ha lenne lovam szeretném, hogy boldog legyen ma nagyon jót lovaztam amúgy !!! azt mondta az oktatóm hogy végre "lovagolni" lát. jajj nagyon örülök. a kedvencemen ültem persze. már rám fért, mostanában rossz passzban voltam. (múltkor pl 5 perc útán leszálltam egy lóról, modtam, hogy ennek most semmi értelme, egyszerûen rossz napja volt a paccnak) de most jól ment. (egyébként két különbözõ lóról van szó.) bár nem tudom érdekel-e ez bárkit is, hisz egyelõre nem a háromszögben lovazok. és ehhez a lovacskához késõbb sem lehetek teljesen hûtlen úgy megvenném, és vinném legelõre a drágámat. bár ahhoz valami munka is kéne a környéketeken, hogy arra fele élhessek (pont a munka miatt jöttem Pestre)

Edited by Nevzorov, 2009 január 16. - 20:22.

[Eva]

10-re megyünk ki, hogy mikor indulunk az már más tészta.

[iBIza]

Csatlakozás – 2009.01.17-18. Az elmúlt hétvégén mindkét nap volt idõm lovagolni. A címben pedig nem az erõszakmentes ló-kiképzésben használt csatlakozás fogalmára céloztam. De ez majd kiderül. A szombati lovazásnak még semmi köze nem volt a beszámolóm címzéséhez. Csak egy szokványos sétálgatás volt. Aznap sok idõm nem lévén a falu üdülõrészét vettem célba. Enyhének ítéltem az idõt, ezért a vékonyabb bakancsot, vékonyabb kesztyût vettem fel. A lóápolásnál ki is melegedtem – Jedi jó koszos volt, így még a sálamtól is megszabadultam. Késõbb aztán rájöttem, hogy túlbecsültem a hõmérsékletet. A talajviszonyok szinte csak sétát is ügetést engedtek. Nagy rétek – melyeken télidõben is nyargalni lehet – arrafelé nincsenek. Találkozni lehet viszont sok emberrel, fõleg gyerekekkel, akik szívesen simogatják a lovat. Aznap például kétszer is szembe mentem azzal a családdal, akik szintén egy kört tettek meg, szánkóval, csak éppen velünk ellentétes irányban. Mindkétszer odaszaladtak a gyerekek hozzánk, hogy Jedit megsimizzék. A lassabb tempó kevesebb mozgással is jár, a vérkeringés sem gyorsul úgy fel. Én pedig mindezek miatt fázni kezdtem. Legelõször a nyakam. Bántam a sálat. Aztán a lábam. Bántam a vastag bakancsot. Végül a kezem. Bántam a vastag kesztyût. Amikor kb. egy óra lovaglás után hazaértem, azt hittem, hogy leszállván a lóról eltörök, mint a hidegben rideg mûanyag. (Bár, ha igazán belegondolok, én lájndeszileg mûanyag kavboj vagyok.) Annak érdekében, hogy felengedjek, mozgást végeztem. Felhordtam két vödör vizet a dombtetõre, a lovak karámjához. Ezzel kellõképp felengedtem. Felvittem a nyalósót is, és felszereltem. Mivel már korábban elfogyott, és csak pénteken gondoskodtam a pótlásról, Jedi és Fülöp mohón nyalni kezdte. Muris volt, ahogy a ló a felsõ, a szamár meg az alsó csücskét nyalta. Fülöp a nyelvén kívül még a száját is használta, hátha úgy hatékonyabb. A paci fórumon egyezkedtem a vegasos csajokkal, hogy csatlakozom hozzájuk egy amolyan nyugdíjas terephez. A paci fórumot már nem tudtam megnézni, így nem ismertem az indulás idõpontját. Reggel küldtem Csutinak egy sms-t, hogy rákérdezzek. Csuti azt írta, fél 11-re mennek ki, és legfeljebb egy óra, mire mindenki elkészül. Ehhez mérten ráérõsen készülõdtem. Erreföl felhívott 10:20-kor Csuti, hogy mégis 10 óra volt az érkezés, és õk már lovat pucolnak. Én meg éppen akkor csatoltam be a villanypásztort Jedi mögött, de azt válaszoltam, hogy már én is pucolok. Pucoltam is gyorsan lefelé, és villámsebességgel készülõdtem. A kapkodásnak is megvan az ára. Amikor fel akartam kászálódni a nyeregbe, az elfordult, mert nem húztam meg rendesen a hevedert. Megigazítás után végre útra kelhettem. A falu alján, a patak mentén vezetõ út szinte horrorisztikus volt. Egyik helyen nagy mennyiségû víz folyt le a házak felõl, és lefagyott. Próbáltam felfelé kikerülni, mert a síkjég garantált bukás lett volna. Még így is megtörtént, hogy Jedi megcsúszott, és az egyik lába megrogyott. Sikerült megtalálnia az egyensúlyát, és tovább menni, viszont én nagyon megijedtem. Nem magam miatt, hanem Jedi lába miatt. Utána egy darabig azt figyeltem, nem sántít-e. Szerencsére nem esett baja, tisztán ment végig. A falu határában jártam, mikor újra hívott Csuti, hogy elindultak, de nem velem szemben. Bluéktól is jött egy lovas, akit nem tudtak elérni telefonon, ezért a köztes úton mentek. Csuti a Brázovics tanyát javasolta találkozási pontként. Mondtam, hogy az nekem pont a másik végén van az útnak, de majd igyekszem. Szerencsére a mezõ szélén tudtam tempósan haladni – ügetni, vágtázni. A hosszú rét eleje és a Brázovics farm közötti út viszont ismét korcsolyapálya volt, így csigatempóban araszoltunk. Viszont a találkozás pont a farmnál történt. Ez volt hát a csatlakozás. Hatfõs lovas csapat kerekedett, csupa lányokkal: Csuti, Eva, Zapolya, Pudleinere, Zsuzsi, és jómagam. A lovaknál a szürke dominált (Döme, Szellõ, Wapi) a két pejjel (Pircsi, Jedi) és az egy fakóval (Viking) szemben. Javasoltam a csapatnak, hogy nem menjünk a hosszú rét felé az úton, mert pocsék. Helyette a Rejtélyes utat választottuk. Ott nem taposták le a havat jármûvek, és tudott a csapat ügetni. Egy szakaszon hátra mentem Jedivel, hogy pár szót válthassak Csutiva, Evával, Zapolyával. Viszont P. Éva lova éppen úgy döntött, hogy az egyik bokor félelmetes, és így újra az élre álltam Jedivel. Azért csatlakoztam a csapathoz, hogy végre válthassak pár szót lovaglás közben. Ehhez képest alig tudtunk beszélgetni a hideg miatt. Mindenki védte a fülét a hideg ellen, a sok rétegen viszont alig hatolt át a szó. Ha meg kiabált valaki, hogy meghallják, a torokfájást kockáztatta. Csak akkor lehetett beszélgetni, ha két ló elfért egymás mellett, az viszont kevés helyen volt. Zapolyával tudtam beszélgetni egy kicsit. Mi másról, mint a lovak lelki világáról. A Rejtélyes útról balra fordultunk a középsõ keresztútra. A középsõ és szélsõ keresztutat összekötõ Új úton folytattuk a terepet. A végénél megkérdeztük Csutit, akit hallgatólagosan fõszervezõnek választottunk, hogy merre: az erdõ vagy a Nagy rét felé. A válasz a Nagy rét volt. Csuti hátul volt, én elöl, de szerencsére ismerjük a környék útjait. Mondtam is Csutinak, hogy milyen jó, hogy a beszámolóinkban elkereszteltük a környék részeit. Õ a kommunikáció fentebb leírt hátráltató tényezõi miatt nem értette, mit mondok. Ezen persze jót derültünk elöl. A Nagy rét tökéletesen alkalmas volt téli vágtára is. A libasor helyett szétszóródtunk, és közepes tempóban végigvágtáztunk. Viking, a fjord az arabokat meghazudtolva gurult az élen. Persze Zap visszafogta Wapit, és én is tartottam Jedit. Ha hagytuk volna rohanni õket, a havas mezõn csak a mezõ végénél lévõ fák fogtak volna meg. Szellõ viszont a hátsó traktusban, Dömével galoppozott. A kis Pircsi, Zsuzsival a hátán a középmezõnyt képviselte. A mezõ végénél simán visszavettük a lovakat ügetésbe, majd lépésbe, bizonyságul annak, hogy télen is lehet biztonságosan lovagolni. Én ott lecsatlakoztam a csapatról, mert pont ellenkezõ irányba folytatták az utat, mint nekem az otthon. Õk onnan kis kerülõvel is könnyen hazatértek, nekem viszont nagy kör lett volna a hidegben. Jedi olyan jól megszokta a rövid idõ alatt is a többi lovat, hogy teljesen felhúzta magát, mikor egyedül maradt. Nyerített is nekik nagyokat, és akciósan mozgott. Én hagytam neki, hogy menjen elõre, így távolabb kerültünk a csapattól, és legalább közelebb az otthonhoz. Ráadásul így laza száron ügettem és vágtáztam. Mire a Nagy rétrõl betértünk az erdõbe, Jedi már teljesen belenyugodott, hogy innentõl nem lesz kísérõje. Hazafelé nem akartam még egyszer a falu alatt, a patak partján lóval korcsolyázni, ezért a patak Vácrátót felõli átkelõjét választottam. Ehhez végig kellett menni a középsõ keresztúton, majd még vágtáztunk egy utolsót az átjáró feletti réten. A patak partján Jedi megállt, és tett egy tétova mozdulatot oldalra. Ezzel jelezte, hogy õ nem szívesen menne át. Én pedig az oldalához zárt csizmával jeleztem, hogy nincs más választása, mint elõre. Átballagott hát a patakon, amivel kiérdemelt egy dicséretet. A faluban azt az útvonalat választottam, ahol sokat lehet az út mellett menni, ott kellemesebb a ló lábának. A legmegfelelõbb a tópart volt. Így volt alkalmam megfigyelni a tavon a sok korcsolyázót. Õk is megbámultak engem, mint lovast. Onnan már hamar hazaértünk. Így telt hát a magányos és a csapatos lovaglás.

[Csuti]

Iza, bocs, hogy ilyen kesze-kuszára sikerült az indulás! Mi is jól éreztük magunkat a társaságodban! Kár, hogy az idõjárás keresztülhúzta számításainkat és megfagyás/csúszkálás lett belõle. Hazafelé, az épülõ fedeles környékén mi még jókat tudtunk vágtázni, szerencsére ott jobb volt a talaj. Tegnap a csajokkal lovagoltunk egy picit az ufoleszállópályán, majd stratégiai megbeszélést és brain stormingot tartottunk a farsanggal kapcsolatban. Nagyon jókat röhögtünk közben, pedig ez még csak az elõkészület! Természetesen minden nagyon titkos, nem árulhatok el semmit! ;)

[iBIza]

Iza, bocs, hogy ilyen kesze-kuszára sikerült az indulás!
Mi is jól éreztük magunkat a társaságodban! Kár, hogy az idõjárás keresztülhúzta számításainkat és megfagyás/csúszkálás lett belõle. Hazafelé, az épülõ fedeles környékén mi még jókat tudtunk vágtázni, szerencsére ott jobb volt a talaj.

Tegnap a csajokkal lovagoltunk egy picit az ufoleszállópályán, majd stratégiai megbeszélést és brain stormingot tartottunk a farsanggal kapcsolatban. Nagyon jókat röhögtünk közben, pedig ez még csak az elõkészület! Természetesen minden nagyon titkos, nem árulhatok el semmit! ;)

Szerintem egyáltalán nem volt gond az indulás körül, hiszen pont a megbeszélt helyen találkoztunk. Szerencsére mindketten jól ismerjük a környéket.

Csak azt nem tudom még, mi az az ufoleszállópálya? Az melyik helyet jelöli :confused: ;)

[Csuti]

Ma annyira tutit lovagoltam! Bíborra ültem. Nem ment 2 hete. Eleinte elég élénk volt (sejtettem, hogy így lesz) és feszülten figyelte a környezetet, zajokat, őzeket. Ügettünk, vágtáztunk, majd mikor jelezte hogy ő bizony még vágtázna, hagytam hagy menjen. Elszaladni nem akart, csak menni. Utána nagyon szépen megnyugodott. Nagyon kényelmes és jó fej az a ló! (Pedig tud ám kattant is lenni, néha előjön az arab vér, de ma semmi sztárallűrje nem volt. Úgy vettem észre, hogy egyedül sokkal kevésbbé pörög fel.) Ja és a táj! Olyan köd volt, hogy nem lehetett ellátni a rét egyik végétől még a feléig sem. A fenyőerdőben az út nagyon vadregényes volt így a borongós, ködös időben. Nekem nagyon bejön az ilyen idő! Észre sem vettem, hogy a ködszitálástól vizesek lettünk kissé. Vigyázat, a tanyához vezető földút legeleje sártenger, Elakadásveszélyes! Meg lehet próbálni az Alexandra felől, de arra is elég gázos. Iza: ufoleszállópálya=messzebbről nézve tökre ilyen fílingje van az enyhén zöldes fényű refik által megvilágított pályának Vegasban

Edited by Csuti, 2009 január 23. - 21:18.

[Jucc]

Csak az eleje dagonyás? Remélem délutánra szikkad egy kicsit! (Lovagolni sincs kedvem, nemhogy elakadni! :nem: )

[Csuti]

Igen, csak az eleje. A nagy pocsolya után úgy 10-15 méter. (A pocsolya alja szilárd, szóval az nem vészes.) Vega azt mondta megpróbálja ma eltolni vagy mi. Remélem sikerül! Érdemes elõtti telefonon érdeklõdni náluk. Mi az hogy nincs kedved lovagolni?! Ne má'! Tök szép idõ van! Hajrá Juca! :yeah: Ha meg elakadsz, elõkapod a csini rózsaszín gumicsellódat és bebattyogsz!

[Jucc]

Csudálatos, rózsaszín, virágocskás gumicsizmám otthon pihen! Fél három körül megyek. Addig fohászkodom, hogy száradjon! Megint úgy fog kinézni a kocsi, mintha off-roadoznék! (Apám meg kiborul, ha meglátja. ) Az idõ tényleg lovaglásra való, csak én nem. Utóbbi két edzés annyira szarul ment, hogy elment a kedvem az egésztõl. Most meg ezzel a hozzáállásal sem teremhet sok babér. Meg különben is: az ág is húz! :(

[zapolya]

Jucc! Menjél inkább terepre egy kicsit örömködni, hátha visszatér a kedved.

[Csuti]

Szegény Jucc! Ha jól tudom kifelé elakadt a sárban. Az edzése nem tudom, hogy sikerült. Nekünk jó volt a terep. Szép napos idõnk volt! Viszont mikor lement a nap irtózatosan lehûlt a levegõ.

[BoKa]

Szegény Jucc! Ha jól tudom kifelé elakadt a sárban.

Sorstárs. Szegény. Csak mi Csömör és Fót közöttti földeken akadtunk el, az én ismét fenomenális ötletemnek köszönhetõen, hogy vágjunk ott át. Végülis a terepet ismerem, évekig ott lovaztam, mi baj érhet
A hónapok óta elfojtott kaland és terepvágy kitörni készül..
Na ma aztán legalább mindenem fáj.

[iBIza]

Mindig csak a piros úton – 2009.01.24-25. Óz meséjében mindig a sárga úton kellett haladni. Ez a mese jutott az eszembe, mikor a hétvégi lovaglások alkalmával többször találkoztam a fákra festett piros sáv turista-jelzéssel. A környéket átszelõ jelzés ott halad Õrbottyán és Vácrátót között, és mostanra már nagyjából tudom, melyik úton. Szombat reggel még nem úgy nézett ki, mintha bármiféle kinti tevékenységre lehetõség lenne – szitáló esõ, szürke égbolt. Aztán elállt a szitálás, elkezdett felszakadozni a felhõzet, és elõbújt a nap. Ebbõl már tudtam, hogy módosítom eredeti elképzelésemet. Úgy terveztem, hogy ha még mindig csúszós az út, csak bóklászunk Jedivel, és magunkkal viszem Fülöpöt is. A hirtelen tavaszt azonban érdemesebb volt kihasználni tempósabb lovaglásra. Szegény tapsifülû így otthon maradt. A múltkor kinéztem a mûholdképen, hogy az Õrhegyen lévõ kastélyszerû ház háta mögötti út merre is visz. Szombaton azon az úton indultam el, hogy ne csak virtuálisan ismerjem. Az eleje még a kerítés mellett haladt, majd kilátás nyílt a falura, késõbb egy kanyar után befordult bánya mellé. De lehet, hogy nem is bánya, hanem a téglagyárhoz tartozik, és agyagot tárolnak ott. Egy nagy, sáncokkal körülvett területrõl van szó, belül földhányások, tavak, buckák látszanak. Érdekel látvány. Az út végén pedig éppen keresztben halad a piros jelzés, jobbra Õrbottyánnak a Vácbottyáni része, balra Vácrátót felé. A piros jelzést követtük egy darabig, hogy arról egy bal kanyarnál egyenesen letérjünk, és elérjük Vácrátót szélét, ahol az egyik ház kertjében sokféle állat lakozik. Jedi jó kedvében volt, ami azt jelenti, hogy ismét elõbújt színészi hajlama. Elõször a különféle madarak hangjára próbálta elõadni az ijedtet. A kutyák viszont nem jöttek – szokásukkal ellentétben – ugatni a kerítéshez, így Jedi kénytelen volt lenyugodni. Két cikk-cakkal ismét csak a piros jelzéses útra tértünk rá, és újra letértünk róla. Vácrátót felsõ határában valami épül, és konténerek vannak elhelyezve. A területet õrzõ kutyák viszont nincsenek bezárva, így csaholva közelítettek. Szerencsére Jedi nem tart a kutyáktól. Viszont a kutyák csak úgy tágítottak mellõlünk, hogy szembefordítottam velük a lovat, és üldözõbe vettem õket. Ettõl persze Jedi is felpaprikázta magát. Olyannyira, hogy késõbb a Váchartyán felõli földúton közeledõ sárga kabátos kutyasétáltatókat is lóevõnek nézte. Az erdõt határoló úton ismét volt ok a riadalomra, mert favágók dolgoztak az erdõben. Szerencsére ez sem volt igazi ijedtség Jedi részérõl, és léptünk tovább – tegyük hozzá, elég tempósan. Elhaladtunk a Velo tanya mellett, majd mentünk tovább Õrbottyán felé, hogy az elhagyatott kunyhónál az Õrhegy felé forduljunk ismét. A réten hagytam Jedit kifutni magát. Jól ismerem azt a részt ahhoz, hogy biztonsággal engedhessem Jedit tempósan is haladni. Legvégül egy kitérõt is tettünk, hol máshol, mint a piros út mentén a falu széléig. Azon az úton találkoztam még õsszel egy gombát gyûjtõ bácsival, ezért már korábban elkereszteltem Gombás útnak. Aztán a falutól visszakanyarodtunk ismét az erdõbe, hogy az Õrhegyen keresztül menjünk haza. Vasárnap eleve napsütésre keltem, így nem volt kérdéses, hogy megyek-e lovagolni. Azt is eldöntöttem, hogy majdnem ugyanazon az úton megyek, mint elõzõ nap, csak ellenkezõ irányban, esetleg egy további kitérõvel megtoldva. Érdekes, hogy mennyire más volt Jedi alaphangulata aznap. Egyszer sem kellett azért „rászólni”, hogy rohanna. Figyelmes volt, nyugodt, viszont nógatni sem kellett. Igazi társ volt egy kellemes terephez. Az útvonal elejét nem írom le, hisz a szombati ismétlése lenne, visszafelé. A kitérõt Váchartyán felé tettük. A Vácrátót felõli földúton ballagtunk, majd mielõtt elértük volna a patak vonalát, rátértünk a vetés melletti útra. Rengeteg volt a tócsa a hirtelen olvadás miatt. A víz nem tudott elszivárogni a mélyebb rétegekbe, melyek még nem engedtek fel, így összegyûlt a talajon. Szemet kápráztató volt a tengernyi víztükrön megcsillanó napsütés. Vácrátót felé visszakanyarodva, majd a falu fölött ismét balra kanyarodva azt láttam meglepõdve, hogy ismét a piros jelzés mentén lovagolok. Úgy tûnt, ezen a hétvégén nem tudok megszabadulni ettõl a jelzéstõl. Reggel, mikor indultam, még deres volt minden. Mire félútig jutottam, elõbújt, és teljes erejével tûzött a nap. Ennek több hatása is volt. Egyrészt nekem melegem lett. Melege lett Jedinek is, aki a vágtákban meg sem izzadt, a viszonylagos hõségben séta közben viszont igen. Elõbújt a melegre rengeteg állat is, elsõsorban rovarok. Õket zsákmányolták a megélénkülõ madarak. A ragadozó madaraknak is akadhatott élelem, hiszen nagy valószínûséggel a rágcsálók sem maradtak odúikban. Az elolvadt hó helyén zöld növényzet zsendült, kezdtek megduzzadni a rügyek. Teljesen tavaszi volt a hangulat. Azt hittem, az elõzõ napihoz képest még nagyobb lesz a dagonya, de szerencsére tévedtem. A pocsolyák megmaradtak ugyan, de nem lett több belõlük. Sehol sem kellett útvonalat módosítani. Jedi meg amúgy is belemegy a tócsába, ha nem lehet kikerülni. Az elõzõ napi útvonalhoz képest még egy változást beiktattam. Vácrátót szélénél nem mentünk a házak mellé. Hanem rögtön balra tértünk az ott induló földútra. Kiderült, hogy az az út szintén a piros jelzés része, és azért nem tûnt fel szombaton, mert másik irányból jövet letértem róla. Ezzel egy újabb fehér folt vált ismertté, és gondolatban összeállítottam a terület térképét. A terepet azon az útvonalon fejeztük be vasárnap, ahol szombaton elkezdtük. A bánya, vagy mifene földsánca melletti úton két ló patanyomát is felfedeztem, melyek velünk egyezõ irányba vezettek. A kastélyszerû háznál ballagtunk le az Õrhegyrõl, és a patanyomok még mindig ott voltak. Két lovas járhatott elõttünk, csak éppen azt nem tudtam, mennyi idõvel elõztek meg. Látni nem láttam õket. A faluban a keményebb úton már nem látszottak a nyomok, nem tudtam, vajon amazok merre mehettek. Én Jedivel egyenesen haza. Jót barangoltam lóval. Ha nem is mindig követve, de sosem veszítve a piros utat.

[Jucc]

Szegény Jucc elakadt! Két napból kétszer is! Kálváriámban csak kevés szerepet játszottak a lovak, a régió annál inkább. Szóval elmentem szombaton lovagolni. Befelé 1-2-szer elakadtam, de sûrûn könyörögtem a Skodrinak, hogy ne hagyjon cserben, így sikerült elevickélni a tanyára, de már elõre rettegtem a visszaúttól. Akkor szembesültem a ténnyel, hogy létezik egy másik út, ahol ott lehetett volna hagyni a kocsit, mint ahogy azt az okosabbak (pl. Csuti) tették. Az edzésen szokás szerint bénáztam. Nagyon jól megy minden, csak a lovat nem tudom irányítani! Ja, egy pozitívabb életszemlélettel értékelhetnék olyan dolgokat, hogy legalább nem esek le vagy lovon is tudok hisztizni vagy mondjuk lemozgom az ebédet, stb. Hogy vmi jót is mondjak, ha egy 10-es skálán kellene értékelnem az élményt, akkor 2-est adnék az eddigi -8 helyett. Hazafelé Vega tanácsát követve a másik úton mentem ki. Az elsõ akadályokat gond nélkül vettem és már kezdtem vállon veregetni magam, hogy azért fasza csaj vagyok ám, amikor sikerült beásnom magam a legnagyobb dzsuvába. Tipródtam, kiszálltam, beszálltam, imádkoztam, anyáztam majd ezeket felváltva, de nem lett jobb a helyzet. Akkor jöttek Stevék, akik szintén az okosok (vagy rutinosabbak?) közé tartoztak, mert a kátyú elõtt álltak meg. Nagyon hálás vagyok nekik, amiért próbáltak segíteni és ráleltünk olyan rejtett, misztikus dolgokra, mint a vonószem. A vége az lett, hogy Steve telefonozott, hogy Vega húzzon ki. Én magamtól még elálldogáltam volna kicsit a csodára várva, mert annyira szégyelltem magam a bénaságomért és nem akartam mást ugráltatni. És akkor jött hõs Vega, a megmentõ! És kellemetlen módón úgy tûnt, mintha direkte a legrosszabb helyen akartam volna keresztülmenni. Pedig esküszöm, nem! Egyébként nem kezelem jól a válsághelyzeteket. Pánik indul és még szõke is vagyok hozzá! Nagyon. A lényeg: kirángatódtam a sárból. (Szombat este fél kilenckor pedig irány az autómosó.) Fakó kijutott segítség nélkül? (Nem is tudom, örüljek-e, ha igen, mert azzal az én nyomiságom támasztatik alá. ) Szóval azt még feldolgoztam, hogy Õrbottyán erdeiben elakad a szegény kis Skoda, DE: hogy Dunakeszi-alsón a szüleim háza elõtt megfeneklünk, az már sok(k)! Tili-toli, aláásás, elõre-hátra. Semmi. Szomszédhoz becsenget, nagy autó van, vontatókötél nincs. Körtelefon; akinek van, az nincs otthon, akinek nincs az kaptyabe. Nyomás kötelet venni. A kötél 2500 kg-ig bír, ehhez képest csak 3x szakad el, de akkor végre kinn vagyok a trutyiból. Hát szebb hétvégét mindenkinek!!!

[mzperiksz]

Ez a kátyúba ragadós életérzés engem is elfogott az utóbbi napokban...mondjuk hogy mindegyik nap, amikor kimentem Mogyoródra. Szerencsésen megúsztam, de nem fogadtam volna egy lyukas garaban se az átjutásra. Amikor pedig átjutottam, akkor a visszajutás kezdett a fejemben motoszkálni. Nem volt túl megnyugtató. Próbáltam én is taktikázni, hogy a jobbik úton megyek és otthagyom a kocsit, begyalogolok, de a legkritikusabb rész pont az út elején, a közös szakaszon volt. Pénteken volt az elsõ kaland, majd szombaton a következõ mondván, hogy rengeteget száradt már az út a napsütésben (nem annyira jött be :( ) .Vasárnap viszont már tutira (!!) meg kellett kötnie a sárdagonyának, újra átvágtam és ezúttal végig be is mentem a tanyáig. Visszafelé jövet újra a lendület segített át a "mélyponton", kicsivel odébb egy másik kocsit már húztak kifelé...átéreztem a helyzetüket. Vasárnap kimerészkedtünk terepre Zsuzsival, megint a hegy tetején találkoztunk. Még lóval se volt egyszerû a közlekedés. Most vezetnek át gerinc kábelt Fótról Veresre és feltúrták az utak szélét -néhol kersztbe- méteres árokkal+mellette földhányásokkal. Ha 1 órával késõbb megyek, akkor csak árokugratással tudtam volna eljutni a találkahelyig (azaz sehogy se ), pont akkor ásták a kihagyott útszakaszt.

[BoKa]

Visszafelé jövet újra a lendület segített át a "mélyponton", kicsivel odébb egy másik kocsit már húztak kifelé...átéreztem a helyzetüket.

Szólnod kellett volna nekik, hogy egy kicsit várjanak, míg te is átjutsz, hátha szükséged lesz rájuk neked is

[Csuti]

Huhh, ez a mai nap! Munkahelyi affér miatt borzalmas volt olyan 9-14 óra között. Az ebből és a nemevés-nemivásból adódó kínzó fejfájásomat is csak este sikerült enyhíteni. Szerencsére a lovaglás Döncikémen kikapcsolt. Természetesen Dagobert kísérettel mentem. A talaj még mindig az épülő fedeles környékén a legjobb, még csak pocsolyák sincsenek arrafelé. A kocsit viszont leraktam az Alexandra felől és begyalogoltam. Jó hír a hétvégi lovasoknak, hogy ha minden igaz, ma este eltolták a Csomád felőli bejáró elején a sarat! (Kedden a lányokkal készültünk a farsangra. Már nem kétségbeejtő a helyzet! Haladunk!)

Edited by Csuti, 2009 január 30. - 21:03.

[mzperiksz]

Extrém lóhiányban szenvedek. Már majdnem 2 hete nem voltam kint. Elõzõ hétvégét Sárváron töltöttem , klassz volt: úszkáltam-merültem-bugyogtam az élménymedencékben, fõttem a szaunában és friss havat tapostam az utcákon. Már nagyon várom a hétvégét, és már csak 1 nap van addig, hurráááá! Vajon Tinti is örülni fog nekem?! Ilyenkor én már alig férek a bõrömbe, de a lovon nem szoktam látni a kitörõ öröm jeleit. Majd meglátjuk szombaton.

[Csuti]

Én is nagyon várom a holnapot, hogy lóra ülhessek délután (aztán rohanjak vissza céges vacsira a Trófeába). Jó lenne ha nem esne az esõ! Plíííz! Múlt vasárnap ültem Bíboron. A terep feléig elég kattant volt. Nem tudom kiismerni azt a lovat. Egyszer angyal, máskor zizi. Mondjuk én is elég rossz passzban voltam egész hétvégén. Ma nem tudtam menni gyakorolni a csajokkal a farsangra. Jövõhéten be kell hoznom a lemaradást!

[Jucc]

Biztos azért van itt olyan csönd, mert mindenki a farsangra készül. A szombati lovazásom nem volt akkora kudarc, amekkora szokott lenni! Sõt! (De azért még mindig fenntartom a lehetõséget, hogy csak lósimogatóba járok majd ki. Meg persze a társaságért!)

[Csuti]

Helló Mindenki! A farsang nagyon jól sikerült, szét röhögtük magunkat! Az időjárás nem könyörült rajtunk, így a közönség és az éppen nem szereplő lovasok is mind jól megfagytak a jéghideg szélben. A 14 órás kezdés "kicsit" csúszott, de szerencsére minden résztvevő kivárta. A készülődés a titokzatosság és a találgatások jegyében telt és egy-egy felismerés óriási kacajt szült. A produkciók a következők voltak: - Ugró Ogre Trió: vicces, csupazöld, kitömmött hasú ogrecsalád repkedett az akadályok felett és lovagolt mértani alakzatokat (Andyka, Fruzsi, Eni). :yeah: - Felszálló Bohócok: igazi bohócjelmezbe bújt család, a narancssárga kalapos ló és óriási poénok, végül a redbulltól szárnyakat kapva Miának tényleg sikerült Vazulra felszállni. - Lazy Riders: ámerikai chopperes csajok karusszelje, lámpákkal és rendszámmal felszerelet márkás "motorokon". (Pudleinere, Éva, Zapolya és én) - Birka Pirelli és a nyári Mikulás: a báránybőrbe bújtatott csikó (Báró), a búvárfelszerelésbe öltözött mikulás, a birkapásztor és 2 szerencsétlen birka, akikben nem égett a szereplési vágy, bezzeg a próbákon! - A Sztyeppe Szele: orosz cárnőnk (Fakó) akrobatikus és egyben hajmeresztő mutatványokat végzett a széltől, a birkáktól, a lószállítótól megkergült Sir Vukon. - Tanya Banyák: egyszerűen csak profizmus jellemezte ezt a produkciót. Két citromsárga-narancssárga jelmezbe öltözött bohóc (Noncsi és Kata), két ugyanilyen színekben pompázó fjordon, profi karusszelbemutatóval. :kocc: - Barátságos Mérkőzés: piros-fekete mezbe öltözött "focisták" (Pál és Póker) nagy összhangban kergették a bőrgolyót. A közönség soraiban is volt néhány arcunkra nevetést fakasztó öltözet: az öregnénék, akik messziről telejesen valóságosnak tűntek, majd közelről kiderült, hogy Nikol két kisfiú tanítványa, valamint Kamikazee, aki egy kórházból szalajtott (elme)betegnek tűnt. A prodikciók után gyorsan behúzódtunk a melegre és amíg a Plastic Girlsre, azaz a zsűrire, azaz Vegára és Nikolra vártunk, addig csináltunk egy rögtönzött közönségszavazást. A papírcetlik tanúsága szerinti sorrend: 3. szoros küzdelemben, éppenhogy egy ponttal megelőzve az ogrékat: Lazy Riders, 2. Felszálló Bohócok és 1. Tanya Banyák toronymagasan. A zsűri viszont másként ítélkezett: 3. Felszálló Bohócok, 2. Tanya Banyák és 1. Lazy Riders. Ezen mi nagyon meglepődtünk, de természetesen nagyon örültünk, nem is gondoltuk volna! Köszönjük! :kocc: Remélem a fényképek minél előbb felkerülnek valami elérhető helyre és talán a videók is! ui: megint mindenki kitett magáért, annyi kaja és süti volt, hogy újfent büfét lehetett volna nyitni belőle. Köszönet érte! ui2: pénteken tök jót terepeztem Bíborral. ui3: köcsög szél ma már igazán elállhatna. Vagy már el is állt?! Még szerencse hogy a jelmezek strapabírók voltak tegnap és egy sem szállt el.

Edited by Csuti, 2009 február 15. - 8:14.

[mzperiksz]

Remélem a fényképek minél elõbb felkerülnek valami elérhetõ helyre és talán a videók is!

Szívesen megnézném a fotókat, szólj légy szíves, ha vhova felkerültek
Én tutira nem fogok felismerni senkit se, így csak a jelmezek számítanak
Én magamnak el se tudnék képzelni jelmezt, mindig csak sima kényelmes cuccban lovagoltam. Kíváncsi vagyok, hogy tudtátok megoldani, kivitelezni ;)

Mostanában nagyon ritkán járok lózni, általában hétvégén, de most akkor se.
Volt már 2 Mészáros Gyula foglalkozásunk: 1. jan. elején, 2. febr. elején.
Már be szerettem volna számolni rég, de annyi írnivalóm lett volna róla, h nem tudtam rászánni magamat. Így most egy extrarövidített irománnyal elõrukkolok, mert a hosszabbat csak halogatnám végtelenségig.
Akit pedig részletesebben érdekel, az úgy is eljön :yeah:

Szóval a lényeg: Gyula minden hónapban jön oktatni, Norbinál a pályán vannak a foglalkozások.
lovasok.hu -n megtalálható a programok között a kitûzött idõpont. Vagy közvetlenül az mgy.hu-ra is fel tudtok menni.
Lehet jönni lóval (4500,-), v lótlanul is részt lehet venni(? ,-).
Aki kedvet érez, csatlakozzon be! Szeretettel várjuk!

Egyelõre csak földrõl foglalkoztunk a lovakkal, vezetni, fordulni, elmozgatni, ilyesmik. (Felülni nem tudom mikor fogunk.)

Olyan semmiségnek tûnhet az egész, pedig több, mint amennyinek látszik. Tinti nagyon fogékony ezekre a dolgokra, de ezt biztos a többiek is tapasztalják.
És minél többször foglalkozom így a lóval, annál szívesebben csinálja. A "gyakorlás" végén többször volt, h el se akart szakadni tõlem. Kimentünk a pályáról és küldtem volna a többiekhez szénázni, de õ csak jött a villanypásztor széléig, kimentem, õ meg ott állt, h nem tud velem jönni és várt-várt... Ha nem szoktam volna mindig átfagyni, akkor haza se mentem volna.

[Csuti]

Már vannak képek itt meg itt.

Jókat lovaztam a hétvégén: péntek-terep Bíboron, szombat-terep Döncin, vasárnap-terep Bíboron+Zap Döncin. Még szerencse, hogy egyiken sincs (már) patkó, így a csúszkálás minimális volt. Nem úgy Pudleinere-nek, akinek Szellõje folyton pofára akart esni tegnap, így vissza kellett fordulniuk a tereprõl sajnos. :(
Most meg úgy szakad hó hogy csak na! Gyönyörû, bár tudom, hogy sokaknak okoz kellemetlenséget, de én imádom!

[mzperiksz]

Már vannak képek itt meg itt.

Nahát, szuperul megoldottátok a jelmezeket! :yeah: :yeah: :yeah:
Gratula mindenkinek!
Mindenkiében fantáziadús elemek voltak, minden elismerésem a tiétek!
Jót szórakoztam az ogre füleken, a focicsapaton, a rendszámtáblákon, a birkán, stb.stb.
Így fénykép alapján nekem a leglátványosabbak a bohócok csapatai voltak, mindkettõ A vegyes színûeknek a ruhái+felszállás, a narancssárgáknak a lólábbelijei vitték a pálmát (nálam) :yeah:

[Csuti]

Örülök, hogy még így fotók alapján is viccesnek tûntek a jelmezek. Hogy mai kedvelt médiaszóval éljek "átjött". MZ! Szólj lécci, ha lesz a következõ MGY oktatás nálatok! Ha lótlanul is meg lehet nézni, akkor megnézném. Köszi!

[mzperiksz]

MZ! Szólj lécci, ha lesz a következõ MGY oktatás nálatok! Ha lótlanul is meg lehet nézni, akkor megnézném. Köszi!

Csuti, akkor márc.8. vasárnap 10-tõl ne csinálj magadnak programot! Várunk a kis csapatba + Adriennt is!
Ápr.12. az azutáni idõpont.
Nézõként nem tudom mennyit kell fizetni, pénzt hozzatok. ;)

[mzperiksz]

Ha lótlanul is meg lehet nézni, akkor megnézném.

Csuti, Adrienn!
Együtt át is tudnátok lovagolni. Lóval mégis csak több haszna van az oktatásnak. Illetve haszna mindenhogyan van, de aktív gyakorlás közben az esetleges hibákat frissiben lehet korrigálni.
Akárhogy is döntötök, nézõként is érdemes jönni. Egyébként több nézõ szokott lenni, mint lovas. Akik nem itteniek, azoknak a lószállítás komplikátos lenne, így õk "gyalogkakukkok".

[Csuti]

Még nem tudom, hogyan alakul a jövõ hétvégém, majd kiderül. Pénteken a bazierõs szél ellenére nagyon jókat lovagoltam. Elõször Bíborral mentem egy terepet. Néhol ez erdõben aggódtam, hogy ránkdõl 1-2 fa abban a szélben, de megúsztuk. A talaj állapota sem volt rózsás, inkább csömcsõgõs, vizenyõs, sáros-havasnak mondanám. Azért itt-ott tudtunk ügetni, vágtázni. Bíbor az angylabbik formáját hozta. Utána, hogy foglalkozzak már a saját lovammal is, bevittem Dömét a pályára kantárral és egy nyeregalátétet dobtam a hátára, szóval szõrén lovagoltam. Dagadtsága miatt azt hinné az ember, hogy kényelmes, de elég nagy a marja és a gerincét is éreztem az alsó felemben. De most egész ügyesek voltunk, tudtam rajta ügetni viszonylag sokat fájdalommentesen. Itt-ott izomlázam lett. Részben azért is ültem rá szõrén, mert a heveder alatt kikopott ez a hosszú téliszõre, ahogy tavaly is ugyanilyenkor. Most megyek és veszek szivacsot, hogy felsebzésig ne fajuljon a dolog. Aztán ebéd után húzok kifele! :yeah:

[mzperiksz]

Most megyek és veszek szivacsot, hogy felsebzésig ne fajuljon a dolog.

Hol vettél szivacsot? Ez olyan üzlet, ahol méretre lehet vágatni, sokféle szivacs van és olcsó?

Tegnap vagy fél év után átkolbászoltam a vegasos topikba, de klassz farsangi hangulat helyett vmi nagy "kukacoskodásba" csöppentem Tényleg ilyen rossz a helyzet?
Tintiéknél sincs kitrágyázva mióta tocsog az idõ, de hamarosan megoldódik ez a ronda probléma ;) jön a jó idõ, tavasz :yeah: és minden visszaállhat a normális kerékvágásba. Viszont nálunk nem találni férget és a lovak is gurulnak.
Tinti oooooooolyan jól néz ki, ilyen szépnek még sose láttam (egyébként kövér, de nekem így tetszik )

[pudleinere]

Nahát, tényleg itt a TAVASZ!
A mai horrorra akadt tereplovaglás Csutival azt hiszem, kimerítette az izgalmak tárházát.
Röviden:
- én Szellõvel - egy sárga mûanyag szalag és egy útmenti árkocska közremûködésének köszönhetõen - végrehajtottunk egy igazi csikós mutatványt. Igaz, nagyon amatõr módon, és lassított kivitelben, de lefeküdtünk... Mindketten.
Egyikünknek sem esett baja, Szõlõ állat a nagy ijedségben nekiállt legelni, én jól visszaültem rá, és egy percnyi értetlenkedõ pislogás után tovább indultunk.
- itt jó a talaj, vágtázzunk még egy kevéskét! Jó. A jobboldalon valami rém ijesztõ volt, tehát Döme, és erre Szõlõ is átszökkentek az út bal oldalára, Szõlõ Döme fejét majdnem lebucizva tovább gondolta a balra tartást, és ezúttal elrugaszkodott az árok partján :eek: ... Nagyszerû, ezúttal nem estünk pofára!

A többit már csak címszakaban említem: õzek a rekettyésben, kutyák egy másik loviból, traktor, terepjáró, másik lovas a kanyarban, beláthatatlan helyen , biciklit toló, nagy kutyát sétáltató bácsik az erdõben és a klasszik csõdörcsikók a farm bejáratnál, akik ez alkalommal szokatlanul rövid piaffe bemutatóra késztették Szõlõ asszonyt.

Azért nekem jól esett a kilovaglás, most kezdett csak el fájni a hátam kicsit, de túlélem
Mindenki vigyázzon a saját és állatai tepsi épségére, és élvezzétek a tavaszt!

Tényleg ilyen rossz a helyzet?

Nem. És a qkactéma már le is lett zárva
Kakimonitoring negatív qkachelyzetet jelentett.

Hadd guruljon Tintiló Az idegszálak zsírral való kitámasztása is elõnyös lehet!

[Jucc]

Vki beszámolhatna a tanyára vezetõ út minõségérõl is!

[Fakó]

Vki beszámolhatna a tanyára vezetõ út minõségérõl is!

Jucc!
Sajnos semmi jó hírrel nem szolgálhatok. :(
Habár egyenlõre nem voltak tömeges elakadások de a sárdagonya és az alapos kocsimosás garantált mindkét irányban.

[Jucc]

Akkor szerdán sem fogok kijutni! :nem: (A beragadásom óta nem merek kockáztatni! Azóta nagyon parás vagyok! Minden havas, latyakos, saras talajon való kijutás kész vezetéstechnikai tréning. Igazából minden rendben megy, csak egy-egy csúszkálósabb résznél érzem, ahogy õszülök és a vérnyomásom az egekben. Öreg vagyok már ezekhez az izgalmakhoz! )

[andris]

Akkor szerdán sem fogok kijutni! :nem:

Ha addig nem esik, akkor biztosan kijutsz. Ma már egész jó volt az út, elakadni már csak szándékosan lehet...