870 válasz a témához

[Alatriste commandante]

Finomítás: amatõr versenyzõ - professzionális háttérrel (kõgazdag, kógazdag apuka, szponzor, etc - csóró örül, ha nem likas a gatyája, és ha ki tuggya perkálni a fuvarkõcséget, hogy egyáltalán eljusson valahova versenyre - magasratörõ célokkal-vágyakkal - szerény célkitûzéssel, alacsony elvárásokkal profi versenyzõ - ez a foglakozása, megfizetik érte, ebbõl él, hivatásos, fõfoglakozású alkalmi versenyzõ/háziversenyezõ - ha épp a lovasudvarban, vagy szomszédjában minimális távolságon bévül van C-s verseny, starthoz áll hivatalos versenyzõ - startengedély vizsgával, egyesületi tagsággal, érvényes sportorvosival, liszensszel, startszámmal, álategészségügyi könyv érvényesítve vágyversenyzõ - semmi esélye, gyakorlati körülményeit tekintve, de álmai netovábbja

[börni]

:guny:

[izland]

De majd beszélek itt ezekrõl még, és szerencsés, hogy a "rossz" topikot offoltuk szét olyan másod, vagy sokadrendû kérdéssel, mint lovasruházat. Nagyon kicsi szerepe van a lovaskultúrába, bár tény van. Csak szerintem fordított sorrenben. Nem elvárom, elõírom, hanem minél magasabb fejlõdési szinten állok annál jobban belsõ indíttatás, hogy a minõségnek, az igényességnek összhangban, külsõleg és belsõleg is minél jobban megfeleljek. Ugyanaz, mint hogy a kezdetektõl a magas színvonalra akarunk MINDENKINÉL törekedni, vagy hagyjuk, hogy egy kis örömlovazás után maga akarjon fejlõdni...

Ezt nagyon szépen megfogalmaztad!
Én pont ezt látom az amatõr fogatversenyünknél: elsõ évben még volt, aki melegítõben és sportcipõben ült a bakon, de látta, hogy öltönyben "illik" lenni, következõ évben már õ is kiöltözött. Az egyik egyesület csináltatott egyen-kötényt, utána már mindenkinek olyan volt. Az egyik húzott a lovaira fülvédõt, következõ évben már a fogatok felén volt, az ínvédõvel megegyezõ színben (pedig valódi értelme nem biztos, hogy volt, de jól nézett ki ;) ).
Attól, hogy valaki nem profi versenyzõ, még nem jeleti azt, hogy ne szeretne adni magára. Csak esetleg egy kis "lökés" kell, annyi, hogy ne csak a tv-ben lássa, hogy mások hogy csinálják. És ha ÉLVEZI a versenyzést vagy a megmérettetést, a "bulit, a hangulatot", akkor legközelebb még több energiát fektet abba, hogy a lovai jól menjenek, jól nézzenek ki, a hintó tiszta legyen, õ maga is kiöltözzön, stb.

Keresgettem az interneten, de nem igazán találtam adatokat.
Pedig érdekes lenne látni, hogy ez a ~60 000 ló, gazdája mire is használja lovát.

Aki ért a számítógéphez, nem tudna valami kitölthetõ "adatlapot" kreálni, akár itt a fórumon, amin be lehetne x-elni, hogy ki mire használja a lovát? Vagy egy topicot indítani? Érdekes lenne látni, hogy az itt jelen lévõk között is milyen a felosztás.
Én bejelentkezem: 2 db munkalóval

[RIDERMAN]

2 db shagyával jelentkezem túra és tereplovaglás. A tájékozódási tereplovaglás lehet érdekes számunkra. Bár egyik kifejezetten jól ugrik olyan 120 cm -ig,

[Alatriste commandante]

1 db lovam van felesben, amit "megélhetési" szinten használok...ha a ló "meg akar élni", el köll hogy tartsa magát, alap-és haladó szintû oktatásból.

[Lámpás]

Végre találtam számokat! :yeah: Lovasszövetség beszámolójából: Beszédes számok - tények, adatok 2011: növekedés, kedvezõ tendenciák •Az egyesületek száma: 522 •Igazolt versenyzõk száma: 2818 /Ebbõl: díjugrató 1745; díjlovas 344; fogathajtó 420/ •Bejelentett sportlovak száma: 4153. /Ebbõl: díjugrató 2763; díjlovas 450; fogat 583/. •Intõ jel, hogy a fogatok száma egy év alatt 34-el csökkent! •A nyolc szakágunk összes hivatalos versenye: 462 /2010-ben 266/ •Versenynapok száma: 686 /2010-ben 598/ •Összes kalkulált nézõ: 700 ezer /2010-ben 500 ezer/ Ez az igen jelentõs növekedés a lovassportunk iránti egyre nagyobb, örvendetes érdeklõdést mutatja! Ezt most gyorsan lementem, és keresek tovább......

[Lámpás]

kb. 3000 település és településenként 3 igásló = ~ 10 000 igásló ? szerintetek van ennyi?

[amatőr]

Ezt nagyon szépen megfogalmaztad!
Én pont ezt látom az amatõr fogatversenyünknél: elsõ évben még volt, aki melegítõben és sportcipõben ült a bakon, de látta, hogy öltönyben "illik" lenni, következõ évben már õ is kiöltözött. Az egyik egyesület csináltatott egyen-kötényt, utána már mindenkinek olyan volt. Az egyik húzott a lovaira fülvédõt, következõ évben már a fogatok felén volt, az ínvédõvel megegyezõ színben (pedig valódi értelme nem biztos, hogy volt, de jól nézett ki ;) ).
Attól, hogy valaki nem profi versenyzõ, még nem jeleti azt, hogy ne szeretne adni magára. Csak esetleg egy kis "lökés" kell, annyi, hogy ne csak a tv-ben lássa, hogy mások hogy csinálják. És ha ÉLVEZI a versenyzést vagy a megmérettetést, a "bulit, a hangulatot", akkor legközelebb még több energiát fektet abba, hogy a lovai jól menjenek, jól nézzenek ki, a hintó tiszta legyen, õ maga is kiöltözzön, stb.

Köszönöm Izland mind a dícséretet, mind, hogy leírtad mindezt.
Teljes mértékben hiszek ennek a folyamatnak az eredményességében, kipróbált, mûködõ dolog... csak nagy probléma, hogy az amatõr rendezõi kedv, minden oldalról erõs eróziónak van kitéve.

Ha tovább folytatjuk a témát, és remélem igen, mert ez nem csak 3-4 lovasnak, akik itt beszélgetnek lehetne érdekes, elgondolkodtató, akár hasznos, tanulságos is, akkor még nagyon helyessen 100 jó példát lehet és kell is hozni (nekem magamnak sokkal több példám van, de remélem ez elveszik majd itt a tömegben), ilyen jellegû apróbb - nagyobb sikerekrõl, de,
nézzük inkább vázlatossan, mi miatt nem teljesedhet ki mindez katartikus sikertörténetté, hogy minden kis településen rendszeres ilyen jellegû rendezvények, a helyi érdeklõdõk, és a lovasok családtagjainak gyûrüjében mind ügyesebb, felkészültebb, "szebb", fiatalabb lovasokkal találkozhatnánk, és ez persze csak az elõszoba volna...
Ahogy a vicc mondta, mikor kérdezték a falu elõljáróját, hogy az õ falujában ugyanmár miért nem harangoznak délben, az hosszas magyarázkodásba akart kezdeni: - számos oka, van, tényleg rengeteg dolog játszik közre ebben a sajnálatos hiányosságba... Kérdezõ meglepõdve, kéri, ugyan soroljon már fel párat. - Hát, mivel is kezdjem, hát egyik ilyen ok, ugye, hogy nincs harangunk....

Kell- e folytatnom, kicsit olyan, mintha tõlem kérdeztek volna.
Ha a harang helyére pénzt heyettesítenénk, akkor annak általános hiánya az egyik okként mindenképpen felhozható. Lovasnak, létesítménytulajnak, esetleges támogatónak és a közönségnek is. Ez elég nehézkessé teszi a nagy elánt, a hatalmas kedvet és lelkesedést a fent sorolt oldalakról.
Csodára nem lehet számítani, mintahogy terágyábúl, sem lehet várat építeni, de azért ki lehet bekkelni a nagy gazdasági elrugaszkodás életszínvonalra gyakorolt üdítõ hatásáig, ami nemsokára, 80-120 év múlva bejöhet.
Addig véleményem szerint azoknak és úgy kell ilyen jellegû rendezvényeket rendezni, hogy a lelkesedés, a terhek arányos megosztása, és ne a profit, a maximalista elvárások lebegjenek szem elõtt.
A terhek arányos megosztása közt azt értem, hogy a lovasok is hozzájárulnak, a közönség is hozzájárul, a szponzoroktól is szerény támogatásokat kérünk, egy kicsit "belead" , elsõsorban nem pénzt, hanem kedevezõ vendéglátást, élõmunkát a szervezõ és házigazda, és MINDENKI JÓL JÁR, egymás vállát veregethetik, hogy milyen bulit csináltak...
Igen ám, csak itt jön a többi erodáló tényezõ, s mondhatni minden oldalról össztõz alatt tartanák az efféle amatõr lovas összejövetelek szervezõit, hogy NE akarjon rendezni.
A teljesség igényenélkõl és nem a probléma súlyának megfelelõen ilyenek:
- a lovasok (vagy szüleik ) sokszor lehetetlen hozzáálása, relkamálás, vélt és valós sérelmekért, és/ vagy magatartási, lovasemberi vétségek sora...
- "elrettentõ" jogszabályi háttér, vagy csak fenyegetettség : egyszemélyi felelõsség sérülésekért, köjál, apeh, lovasszövetségbeli elõirányzatok be nem tartásáért.
(Ezt csak érintve leszögezem, nem az a baj, hogy valaki felelõsségre vonható, hanem az, hogy összeségébe nem lehet mindennek megfelelni, nemes egyszerûséggel nem. A mai világban viszont õrületes divat mást okolni, elítélni, és, ha ráadásul valami elõírást is figyelmen kívül hagy, még fel is fogják koncolni.)
Ez egyébként patthelyzet, mert ha nem lennének ilyen jellegû szabályok, akkor semmi nem szabna határt a felelõtlenségnek és az illegitim, igénytelen szervezésnek, tehát nehéz elfogadható kompromisszumokat találni ez ügyben... Összeségében azt gondolom, hogy az "illegitim" igénytelen rendezvény is egy halvány árnyalattal jobb, mint a semmi, bár természetessen ezen joggal lehet vitatkozni. )

A hivatalos törvényi elõírások, mint számlaadási kötelezettség, pénzügyi fegyelem, az ANTSZ esetleges akciója, a szabadtéri rendezvényekre vonatkozó általános biztosági elõírások ellenõrzésének kockázatát sem egyszerû bevállani (ki tudja mit sértessz, mibe tudnak belekötni, akár tudtodon kívül milyen mulasztást találnak, amivel téged, rendezõt lehetetlenítenek el,) de ott van, és még fájóbb a magyar lótenyésztõ és lovassport-szövetség eddig hivatalos hozzáálása, és a minõségi sport képviselõinek hozzáálása a dologhoz:
(Tisztelet a kivételnek,- nagyon is vannak-, és tisztelet annak, hogy egyfajta törekvés van már a változásra, de:)
alig lehet szakmai támogatót, segítõt, vagy minõségi bemutatózót találni, aki ingyen, vagy önköltség körül népszerûsít, segíti a munkát, s ez részben a szövetségen belüli "retorzióktól" való ok miatt van. A szövetségek "üzengetnek", hogy milyen jogszabályokat sért a nem hivatalos rendezvény, milyen elõírásokat (ruházat, felszerelés, biztonság, lóútlevél, pályabíró, ...) kell betartani, hova bejelenteni, idõpontot kérni és egymillió dolog, de legalább már nem olyan merev tiltás elhatárolódás van, mint pár éve.
Azt gondolom a kölcsönös kompromisszumos, engedékeny hozzáálásra minkét fél részérõl szükség van, csak egy szövetséggel mindig az a legnagyobb baj, hogy szabályozni, elõírni, betartatni szeretne, nem engedni, lazítani a meglévõ kereteken. A Lámpás által bemásolt beszámolói adatokból nekem több mint gyanús, hogy az a "fejlõdés" amivel büszkélkednek ( A nyolc szakágunk összes hivatalos versenye: 462 /2010-ben 266, ill.: Összes kalkulált nézõ: 700 ezer /2010-ben 500 ezer/) nem az ugrásszerûen megnõtt rendezõi kedvnek és a látogatottságnak szól, hanem hogy bekerültek a kupasorozathoz hasonló versenyek is a listába.
Nincs ezzel baj, de ha valóban így van, akkor a következtetés nem állja meg a helyét :"Ez az igen jelentõs növekedés a lovassportunk iránti egyre nagyobb, örvendetes érdeklõdést mutatja! ", és ez esetben ideje volna átértelmezni a fejlédés további útját...
De ez csak benyomás, érdekelne más véleménye is...

[Lámpás]

Igásló: 10 000 + munkaló ( nem csak a regisztrált lovardák) 3 000
Bejelentett sportló 5 000
Még nem bejelentett 5 000
Gyermek szervezetek (Póni Klub, GYEPOSZ, Egyéb) 2 000
Ha az átlagéletkor ~20 év --> csikó 15 000
Lóversenyzés: 5 000
A hirdetésekbõl azt gondolom, hogy legalább 5 000 póni

10 000 lovat nem tudtam a fentiekben illeszteni.

Jelzem az adatokért felelõsséget nem vállalok, egy pillanat szülte az egészet

A fenetudja mire is jók ezek az adatok, így látva õket én speciel ellazultam.
Azt gondolom, hogy arányokkal nincs különösebb probláma.
Nem tudom csak valahogy azt érzem, hogy hasonló lehet más országokban is.
Szerintem az otthon tartó, különösebb célt ki nem tûzõ igazi hobbista száma 5 000 körüli lehet.
Nem gondolom, hogy a õ problémáikkal nem kellene foglalkozni, de nem annyira tényezõ mint az amatõrök hangulata akiket több tízezerre becsülök.
Amatõr(szerintem) --- vonzódik, sõt valamilyen szinten mûveli az egyik lovas szakágat, de valamilyen gát miatt toporog.
Nos, azt gondolom, hogy errõl a gátról próbáljunk beszélni.

[Lámpás]

Itt a lényeg, ez a legfontosabb.
A jövõ záloga, hogy minden egyes hobbilovas, saját lóval, vagy vendégként is "bûntetlenül" örülhessen a lovazásának és önmaga akarjon minél jobban és jobban megtanulni lovagolni, de ha mégsem, akkor se nézzünk rá ferde szemmel.

A fentiekkel részben egyetértek, de nem ez a jövõ záloga.
A jövõ záloga szerintem a gyermekek (lovas)oktatása, igényesen, helyesen, szerettel.

Szerintem minden hobbilovas büntetlenül örülhet a lovazásnak saját lóval, vendégként nem igazán jó õt látni és azt hiszem egyre kevesebb a szolgáltató aki várja õket.

[izland]

Saját tapasztalatok:
- a versenykiírásban, a meghívón, a plakáton, mindenhol ki van írva (és a technikai értekezlete is elhangzik), hogy a rendezvényen MINDENKI saját felelõsségére vesz részt. A nézõ is meg a versenyzõ is. Emellett van mentõ, van állatorvos, van kovács.
- bejelentett rendezvény (lovas szövetség, önkormányzat, rendõrség, szovjet-magyar baráti társaság, minden érintett ;) )
- nálunk 1 ember van, aki az egész rendezvény „motorja”, ha õ nem hajtaná, akkor nem lenne semmi. Rajta kívül van még kb 5 fõ, akik tevõlegesen segítenek a szervezésben (pályaépítés, plakát, stb,) és van összesen kb 10 ember, aki a verseny lebonyolításában is részt vesz (pályaszolgálat, stb).
- a kaja, az árusok mind engedéllyel rendelkezõ, hivatalos árusok, akik vásárokra, ilyen helyekre járnak

Nagyon régen, kb 20 éve volt egy kezdeményezés (nem ugyanez, mint a mostani fogatverseny, de szintén helyi) díjugrató versenyre. Volt akkor egy viszonylag nagy lovas „bázis”, csupa lelkes hobbista, szerettek volna versenyt szervezni. Amolyan buliversenyt, amatõr lovasoknak. Sajnos az egyik nagyhangú „szakember” kötötte az ebet a karóhoz, hogy „A szabály” meg ilyen-olyan paragrafus, ha már verseny, legyen hivatalos. Bíró, alapidõ, öltözék, bemelegítõugrás kizászlózva, stb, stb. Na, a vége az lett, hogy a jó pénzért felkért bíró a helyi hobbilovasok felét kizárta, mert nem volt megfelelõ a ruházat, a másik fele pedig elvérzett a pályán, mert túllépte az alapidõt, stb, stb.
Konklúzió: soha többet nem rendeztek versenyt, pedig a pálya jó fekvésû, adott volt, lovas is lett volna, és még pénz is lett volna. Csak a kedv ment el…
Másik sztori, az is vagy 15 éve volt, volt szerencsém indulni is egy másik hely elsõ ilyen jellegû próbálkozásán, ugróban. Ott sikerült megvalósítani azt, hogy nem vették "túl komolyan" a versenyszabályokat: volt egy kicsi ugrószám meg nagyobb, volt fogathajtás, sõt, még galopp verseny is (a Nemzeti Vágta jogelõdje ) , mindenkit szeretettel fogadtak, bíztattak, nem volt kizáró ok a zakó hiánya. Sikeres rendezvény volt, aztán az évek alatt szépen kinõtte magát hivatalos versennyé. A helybõl egy hivatalos pálya lett, a szervezõkbõl sportegyesület. De szerintem ha az elején ott is elrettentik a szervezési és részvételi kedvet, ott is befulladt volna az elsõ kezdeményezés.
Nem azt akarom erõltetni, hogy suhogós melegítõben és strandpapucsban kell versenyre járni, csak azt, hogy bízni kell abban, hogy egy-egy ilyen (a profik szemében igénytelennek induló) helyi próbálkozás egy kis jóakarattal és segítséggel sikeres, hosszútávon mûködõ lovas rendezvénnyé nõheti ki magát.
Szintén nem akarom a versenyzés „felsõbbrendûségét” hirdetni (csak az számít, aki versenyez), ezeknek a rendezvényeknek nem is az elért eredmény az igazi érdeme, értéke, hanem hogy a lakosság egy része kimozdul, megnézi, lát állatot, lovat, közelebb kerül ehhez az egészhez, mintha csak a tv-ben nézné a Nemzeti Vágta vagy az OTP kupa közvetítését. És innen lehet a következõ lépés, amit Lámpás ír:

A jövõ záloga szerintem a gyermekek (lovas)oktatása, igényesen, helyesen, szerettel.

[amatőr]

Igásló: 10 000 + munkaló ( nem csak a regisztrált lovardák) 3 000
Bejelentett sportló 5 000
Még nem bejelentett 5 000
Gyermek szervezetek (Póni Klub, GYEPOSZ, Egyéb) 2 000
Ha az átlagéletkor ~20 év --> csikó 15 000
Lóversenyzés: 5 000
A hirdetésekbõl azt gondolom, hogy legalább 5 000 póni

10 000 lovat nem tudtam a fentiekben illeszteni.

Jelzem az adatokért felelõsséget nem vállalok, egy pillanat szülte az egészet

A fenetudja mire is jók ezek az adatok, így látva õket én speciel ellazultam.
Azt gondolom, hogy arányokkal nincs különösebb probláma.
Nem tudom csak valahogy azt érzem, hogy hasonló lehet más országokban is.
Szerintem az otthon tartó, különösebb célt ki nem tûzõ igazi hobbista száma 5 000 körüli lehet.
Nem gondolom, hogy a õ problémáikkal nem kellene foglalkozni, de nem annyira tényezõ mint az amatõrök hangulata akiket több tízezerre becsülök.
Amatõr(szerintem) --- vonzódik, sõt valamilyen szinten mûveli az egyik lovas szakágat, de valamilyen gát miatt toporog.
Nos, azt gondolom, hogy errõl a gátról próbáljunk beszélni.

Kedves Lámpás!
Minden bizonnyal van "fruszráció" bennem, hiszen, ha valamilyen sporthoz, szakághoz komolyan vonzódnék és el is indulnék valahogy arra, hogy ezt a vonzódásom tanulássá és versenyzéssé érleljem, akkor most nem írnék az amatõrizmus "magasztosítására" ódákat- , viszont, ha a céltalan, és mind tudásban mind külsõ-belsõ igényességben alacsony szintû lovazást tartanám a lovasélet alpjának, nemes egyszerûséggel (én is) lenézném az "úri-muri" igényességû lovasokat.
Nem annyira számít, csak tizenkettõ áttételen kersztül, én mit érzek és mit tartok, hanem az, hogy fejlõdjenek a dolgok, legyen élõ pozitív kapocs átjárás, fejlõdési irány és kedv, tisztelet felis-le is, és szakágak közt is. A fejlõdést nem a szabályok adják, a papír mindent elvisel. Szép szavak, könnybe lábadó tekintet helyett nyitottság, figyelem és tisztelet kell egymás felé, és ha már a közéletben nõnek is a szakadékok, legalább lovasemberek és lószeretõ emberek járjanak ezzel elöl jó példával.


Na a szép szavakról ennyit...

A fenti számadatokból számomra nem világos a következtetésed, bár nam vagyok híve a számháborúnak, sõõt, de százalékban, nem létszámban milyen arányokat gondolsz különbözõ lovas kategóriákba, és milyen jelentõségûnek tartod az adott kategóriát?

"A jövõ záloga szerintem a gyermekek (lovas)oktatása, igényesen, helyesen, szerettel."
Vitán felül nagyon nagy jelentõségû, sõt, fogalmazható a jövõ zálogának, de ahhoz, hogy menjünk valamire a fejlõdésbe, hogy a gyerekek oktatása valóban a minõségi lovaskultúra hasznára váljon, hogy az egész lovaséleti lét egyfajta örök örömforrás és sikersztoriként való megéléséhez vezethessen, a gyerekkoron túlmenõ "lovasélet" minõségi fejlõdését fontosnak tartom.
És ennek része az a mondatom, amire ezt reagáltad, és szomorú része a következõ mondatod : Szerintem minden hobbilovas büntetlenül örülhet a lovazásnak saját lóval, vendégként nem igazán jó õt látni és azt hiszem egyre kevesebb a szolgáltató aki várja õket.

Sok mindenben egyetértek veled (amiben nem abban is tisztelem véleményed, megnyilvánulásaid,) de abban különössen osztom álláspontod, hogy beszélgetni akkor is hasznos errõl, ha most ezeket olvasva 10-bõl 9 lovas azt mondja a témán csámcsogni sincs értelme.
Tehát, akar beszélni róla?...



Izland!
Ismét 100%-ban egyetértünk, te nem én vagyok?
Annyira hasonló élmények, tapasztalatok vannak ránk hatással, hogy az megdöbbent...

[Cavalier]

Az a baj ezekkel a nagyon hobbi versenyekkel, hogy nincs semmiféle kontroll, és az így nem biztos, hogy elõremutató. Persze a profi bíró is áteshetett a ló túlsó felére. De ha abból indulok ami itt szokott lenni falusi rendezvényeken. Csillagvizsgáló lovakkal végigrombolják a pályát szakadt felszereléssel, trágyafoltos lóval, és a szervezõk nem szólnak rá, mert a valakinek a valakije. Az ilyennek így nincs értelme, és innen nézve megérteném, hogy ezeket kizárja a bíró, HA van. Lehet akár helyi is, aki tényleg jó lovas, mer szólni, és el is fogadják amit mond, "Bélám, ez így nem lovaglás, gyakoroljál még egy kicsit.." Más kérdés, hogy ugyan hol gyakoroljon, és kitõl tanuljon. Pl. hasznos lehetne, hogy kialakítani egy lovaspályát a faluban, hívni egy edzõt, összedobni a zsetont rá, és akár a szomszéd 2-3 faluból átcammoghatnak a lovasok, és lehetne közösen fejlõdni. Na és így meg is lenne a csapat a házi versenyre.

[amatőr]

Az a baj ezekkel a nagyon hobbi versenyekkel, hogy nincs semmiféle kontroll, és az így nem biztos, hogy elõremutató. Persze a profi bíró is áteshetett a ló túlsó felére.

De ha abból indulok ami itt szokott lenni falusi rendezvényeken. Csillagvizsgáló lovakkal végigrombolják a pályát szakadt felszereléssel, trágyafoltos lóval, és a szervezõk nem szólnak rá, mert a valakinek a valakije. Az ilyennek így nincs értelme, és innen nézve megérteném, hogy ezeket kizárja a bíró, HA van. Lehet akár helyi is, aki tényleg jó lovas, mer szólni, és el is fogadják amit mond, "Bélám, ez így nem lovaglás, gyakoroljál még egy kicsit.."

Más kérdés, hogy ugyan hol gyakoroljon, és kitõl tanuljon. Pl. hasznos lehetne, hogy kialakítani egy lovaspályát a faluban, hívni egy edzõt, összedobni a zsetont rá, és akár a szomszéd 2-3 faluból átcammoghatnak a lovasok, és lehetne közösen fejlõdni. Na és így meg is lenne a csapat a házi versenyre.

Felvetett problémád tök jogos. Valóban minél inkább elején járunk a dolognak, annál inkább csak ilyen problémákat látunk, a fejlõdés azonban meglepõ, olyanannyira, hogy bár mindig hittem, de ilyen mértékét magam el sem hittem volna régen.
Tudom, és igaz is, nem mindenki fejlõdni akar, van aki csak versengeni, a visszafogottabja meg pont ezért be sem áll.
A falunapi libakergetõktõl, a póniklubos, és színvonalas ügyességi versenyek, kupasorozatok, majd a színvonalas versenyekig hosszú az út, és széles a skála, vannak egyébként vakvágányok, életképtelen vadhajtások is, de összességében a fejlõdés akkor is, persze a lovasoktatás színvonalán kívül ezeken át is vezet.
Ne akarjak más példát hozni, míg Sheriff barátunk alig több, mint átlagos hobbilovas cowby, bocs Sheriff volt, rendezõvé, versenyzõvé, szponzorrá, lovasbázis tulajdonossá, lovasszövetségi tisztséget is ellátó, saját, és mások tudását folyton csiszolni akaró LOVASSÁ vált. Mert kisebb nagyobb adagokban magába szívta a lovasport iránti szeretetet, amíg korábban "csak" a lovazásé élt benne erõsebben. Jobb ember lett?
Ettõl önmagába nem. De sokakat jobb lovasemberré segített, saját magán kívül (nem õ van "magán kívül").
Számomra szomorú, fájó "végpontja"ennek a fejlõdésnek, hogy itt is magára maradt, de ez nem ide tartozik. Az inkább, ha kicsit általánosabban vesszük, hogy mindenki jobban tudja a másiknál, a hibát keresi, nem a pozitívumokat a másik munkájában, és ha már a rendezvényekrõl, és az ottani lovas, de egyáltalán nem "LOVAS" megnyilvánulásokról csak lemondóan, kritikussan, negatívan beszélünk.
Hibák vannak, nem lehet szemellenzõssen nem észrevenni, a struccpolitika itt sem elõnyös.
De a hibák megfogalmazása mellett az õszinte segítõszándék kifejezése is fontos lenne, ehelyett mindenhol a rivalizálás és marakodás megy.
Ha azokat akik lelkesedésbõl, de uram bocsá érdekbõl tesznek valamit, áldozatokat hoznak kicsibe, vagy nagyba a lovaskultúráért vagy lovassportban, céltáblának tekintjük, fúrjuk, soha, de soha nem lesz elég támogató, és lelkesedés rendezvények szervezéséhez, vagy szponzorálásához.
Ugyanez a helyzet nagyban a legfelsõbb szinten, az új nemzeti lovasprogram megkapta a maga lesújtó kritikáit, "nemzetiszínû" ábrándnak titulálva, némi joggal is, de nincs a kritika mögött építõ, segítõ megnyilvánulás. Szerintem nagyon nem aktuális "magasröptû" terveket dédelgetni, hiányzik hozzá a pénz, ha elõ kerülne, akkor az máshonnan fog hiányozni..., de beszélni, akár pozitív értelembe vitázni róla igenis érdemes volna.
Sem Orbán, sem Lázár Vilmos nincs rászorulva arra, hogy a lovasok széles rétegét képviselõ negatív népszerûséget hozó programon erõlködjön, hamarossan még a gondolatát is úgy vágják sutba, hogy 15 évig témaszinten sem kerül elõ hasonló kezdeményezés. A terv lehet, hogy nem nagyívû, az aktualitása szintén elég megkérdõjelezhetõ, de ha legalább beszéd szinten van, és némi hozama is lehet (Pl. erdõtörvény- módosítása) már azokkal lehet nyer valamit a lovas társadalom.
Ne a hibát keressük már mindig!
Szóval Cav, igazat adok a kisebb rendezvényeken tapasztalható hibák kapcsán, de az a jó hozzáálás, hogy, ahogy te is a válaszod végén a megoldásokat keresed...
(Más kérdés, hogy ugyan hol gyakoroljon, és kitõl tanuljon. Pl. hasznos lehetne, hogy kialakítani egy lovaspályát a faluban, hívni egy edzõt, összedobni a zsetont rá, és akár a szomszéd 2-3 faluból átcammoghatnak a lovasok, és lehetne közösen fejlõdni. Na és így meg is lenne a csapat a házi versenyre.)
Elõbb utóbb menni fog ez...

[izland]

"Bélám, ez így nem lovaglás, gyakoroljál még egy kicsit.."

Pontosan errõl van szó! Nem azt kell mondani, hogy "Bélám, húzzál haza, mert ide csak olyanokat várunk, akik ki vannak öltözve és tudnak 1 méteren magabiztosan közlekedni." mert akkor Bélám tényleg hazamegy, elmondja mindennek az összes szervezõt és bírót, és soha többet a környékére sem megy ilyesminek.
Ha nem haragszotok, még egy kis nosztalgia: a fent említett 2. számú versenyen történt. A pálya kb 200 méterre volt az istállótól. Volt egy kislány egy nagyon félõs kis kancával, aki kb 1/2 órát küzdött, mire eljutott az istállótól a melegítópálya széléig, mert a ló annyira félt a zenétõl, tömegtõl, mindentõl. (Mondanom sem kell, elsõ verseny mindkettõnek.) Lovagolgatott szépen, óvatosan, majd szeretett volna ugrani is a bemelegítõ ugráson. Hát, nem tudta megközelíteni. SZinte megállt a verseny, már mindenki neki drukkolt, segített, hogy legalább egyszer átérjen a x-en. Végre sikerült, a kislány belátta, hogy a pályára nincs értelme felmennie, viszont végül sikerélménye volt neki is és a lónak is, mert megugrotta a bemelegítõ ugrást még párszor. Erre az egyik túlbuzgó nagyokos megóvta a versenyt, mert hogy nem a kizászlózásnak megfelelõ irányban ugrott a kislány a melegítõ pályán... Ami igaz volt, de akkor senkit nem érdeket, mert tényleg az volt szinte a nap fénypontja, hogy végre átkeltek a 40 cm-s x-en. Ha akkor kizavarják, biztos soha nem megy többet még verseny közelébe se...
Igen, lehet mondani, hogy nem volt odakészítve a ló meg a lovas. Ez is igaz. De egyszer el kell kezdeni, ki kell próbálni, hogy mit szól a ló a körülményekhez, a hangzavarhoz, tömeghez, kutyához, stb, stb, és erre szerintem tökéletesen jók ezek a tét nélküli, alacsonyabb színvonalú versenyecskék, bemutatók, falunapok, nevezzük õket akárhogy.

Amatõr: örülök, hogy vannak akik megérik, amire gondolok

[Saby]

Erre az egyik túlbuzgó nagyokos megóvta a versenyt, mert hogy nem a kizászlózásnak megfelelõ irányban ugrott a kislány a melegítõ pályán... Ami igaz volt, de akkor senkit nem érdeket, mert tényleg az volt szinte a nap fénypontja, hogy végre átkeltek a 40 cm-s x-en. Ha akkor kizavarják, biztos soha nem megy többet még verseny közelébe se...

De lehet akkor se, ha valaki szembõl (a helyes irányból) letarolja a kislányt lovastul...... De ez meg megint az edzõ feladata lenne, hogy ne engedje a gyereket a vakvilágba ugrálgatni ugye....

[amatőr]

"SZinte megállt a verseny, már mindenki neki drukkolt, segített, hogy legalább egyszer átérjen a x-en. Végre sikerült, a kislány belátta, hogy a pályára nincs értelme felmennie..." Gondolom az edőpályán is nagyobbrészt megállt az élet és segítették a lovast. Ahh... Saby, biztos láttál már olyant, hogy egy versenyző kedvéért várakozik több lovas, egy lovaspalánta kedvéért kifejezetten fontos ez. Utánna, ha megvan a sikerélmény, el lehet neki mondani, hogy legközelebb pedig ezeket a jeleket is figyelembe kell venni, nehogy valaki szemből ( a helyes irányból) letarolja. Fontos egy ilyen szabály, de sokkal fontosabb, hogy szabályok nélkül is figyeljünk egymásra, toleráljuk egymás gyengéit is...

Edited by amatõr, 2012 április 4. - 11:14.

[Saby]

Fontos egy ilyen szabály, de sokkal fontosabb, hogy szabályok nélkül is figyeljünk egymásra, toleráljuk egymás gyengéit is...

Ez így van, de simán benne van a pakliban, valami malõr. Ha rámész az autópályára a rossz irányba, az sem egy életbiztosítás.
Ez meg, hogy:

Utánna, ha megvan a sikerélmény, el lehet neki mondani, hogy legközelebb pedig ezeket a jeleket is figyelembe kell venni,

Azért érthetetlen számomra, mert hol van az edzõ, oktató, akárki, aki odakészítette a gyereket a versenyre, és végignézte, hogy "forgalommal szemben" ugrálja az akadályt..... :confused:

[amatőr]

Az, hogy ez hiba, hiányosság, és veszélyes, eggyet értünk. Nem "normál" verseny volt, ergo a lány, x év lovastapasztalatával a háta mögött, meg persze jónéhány kisebb ugráson átérve, úgy gondolta tesz egy próbát a helyi kis "versenyen" kipróbálja magát. Láttam már ilyet, és a magam részérõl feltétlenül, de azért persze mégse minden feltétel nélkül támogathatónak tartom ezt. Ha eddig nem volt lehetõsége, vagy akár igénye oktatóhoz, edzõhöz eljutni, itt egy ilyen kis részsiker is segítheti, hogy - látva a hiányosságait, de a kedvezõ fogadtatást is - már másnap felkeressen egy oktatót, ha egyedül nincs rá pénze, összefognak egy-ketten. Ahhoz, amit addig csinált talán nem érezte szükségét. Ha itt durván rákiabálnak, a "menõ" és a szabályokat is jól ismerõ lovasok, hogy te hülye kis egérke, mikor nemcsak lányos zavarában épp elég a gondja, a büdös életben nem lesz kedve többet a pálya környékére se menni, ha meg kivárják, megtapsolják, és elmondják, hogy legközelebb mikre figyeljen még, akkor pozitív élmény marad és van esély, hogy másodszorra sokkal felkészültebben menjen HASONLÓ rendezvényre... Az autópálya azért rossz hasonlat, mert ott nem kérheted meg a környezeted hogy bocsi itt most teszünk egy próbát, mert nekem erre gyakorlásképp szükségem van. Egy azzaz egy akadályt foglaltak el, és ahogy Izland írta gyakorlatilag a verseny is megállt erre az idõre, gondolható, hogy a melegítõpálya is oda figyelt. Természetessen sokkal szerencsésebb olyan közegbõl és olyan segítõkkel érkezni, akik érdemben tudják segíteni már a felkészüléstõl, de nem lehet ez alapelvárás egy ilyen, népszerûsítést célzó rendezvénytõl. Aki az eredményekre hajt, az menjen egy-két szintel minél elõbb feljebb, semmi keresnivalója a kezdõk közt. Szerintem, de lehet fordítva ülök a lovon...

[izland]

Szerintem ezt az amatõr verseny + öltözködés témakört eléggé körbejártuk.
Akinek van ilyennel kapcsolatban pozitív élménye, az támogatná, látja a benne rejlõ fejlõdés lehetõségét. (Én sosem voltam "hivatalos" versenyzõ, nincs rajtengedély vizsgám, van viszont fehér gatyám és zakóm, sõt csizmám is, de örülök annak most már sok év távlatából is, hogy anno volt lehetõségem ilyen "libakergetõkön" indulni, tapasztalatot szerezni, és nem fikáztak le, nem zavartak haza. Ha lett volna anyagi lehetõségem, talán tudtam volna komolyabban versenyezni. Mivel nem volt, így be kell érnem ennyivel. )
Akinek rossz tapasztalata van, az nyilván nem preferálja az ilyesmit. De nincs is ezzel semmi gond, nem vagyunk egyformák.

Lépjünk tovább: más jobbítási javaslat, vitaindító?

[Cavalier]

Ha itt durván rákiabálnak, a "menõ" és a szabályokat is jól ismerõ lovasok, hogy te hülye kis egérke, mikor nemcsak lányos zavarában épp elég a gondja, a büdös életben nem lesz kedve többet a pálya környékére se menni, ha meg kivárják, megtapsolják, és elmondják, hogy legközelebb mikre figyeljen még, akkor pozitív élmény marad és van esély, hogy másodszorra sokkal felkészültebben menjen HASONLÓ rendezvényre...

Csendben megjegyzem, hogy azért, ha valaki egy keményebb szó, vagy kudarc után elsírja magát, nem biztos, hogy alkalmas lovaglásra.
Na, de persze fontos a pozitív visszajelzés is, nem vitatom.

(Viszont volt olyan leányzó aki folyton mindenen elsírta magát, ha nem azt csinálta a ló amit kellett volna, rászólni se lehetett, ha valamit õ csinált rosszul. Huhh, nem irigyeltem az oktatót, de õt is sajnáltam, mert a lovat azt szerette, de nem volt képes erõt venni magán.)

[börni]

A versenyen való viselkedés, a szituáció magtanulásához hozzátartozna a melegítõpályán való közlekedés is, ami sokkalta nagyobb, sõt, veszélyesebb feladat, mint maga a versenypálya teljesítése. ahány lovas-ló, annyi tudásszint, van aki tapintatos, van aki céltudatosan ront rajtad keresztül, hogy még ötmilliomodik fokozást csináljon az elképzelt átlón, s a legtöbbjük mozgásából a kezdõ nehezen tudja eldönteni, épp kiskört csinál az orrod elõtt egyenesrõl lefordulva, vagy hosszhajlítást engem volt, hogy a bíró majdhogynem hazazavart, mert a fakk oldalán lebegett egy méter hosszú startlista, amit csattogtatott a szél, a ló meg nemhogy bemenni nem volt hajlandó, de mindent megtett a menekülés érdekében. Albert bá' azt mondta, nem oda való, nem naprakész a felkészülés, de nem csengetett ki, megvárta míg sikerül benavigálnom, sõt, ugyan egy mosollyal a bajsza alatt, de a rémség ragasztószalaggal való megfékezését is nyugtázta... annál nehezebb a kezdõ dolga, minél többfelé kinézeget a ló, mindinkább igyekszik kiszaszerolni a tigrist a bokorban, de ha már rááldozta a lovas a pénzt és az idõt, eljött, lehet, nem a szomszédból, bárhogy is lovagol végig, a korrekt az, ha odaengedjük. a bíró ideje ugyanúgy ketyeg... ugyanez vonatkozik az elsõbálozó lovakra is - fõleg ha nem a profi lovas viszi be amatõrbe', mint ahogyan azt már elõzõleg itt megköpködtük

[Saby]

amatõr, te most komolyan egy olyan szitut vázolsz ide, amiben egy GYERMEK (!!!!) lovas felnõtt felügyelet nélkül akadályokat ugrálgat egy idegen helyen, más melegítõ lovasokkal körülvéve??? Itt kezdõdnek a problémák szvsz....

[izland]

A versenyen való viselkedés, a szituáció magtanulásához hozzátartozna a melegítõpályán való közlekedés is, ami sokkalta nagyobb, sõt, veszélyesebb feladat, mint maga a versenypálya teljesítése. ahány lovas-ló, annyi tudásszint, van aki tapintatos, van aki céltudatosan ront rajtad keresztül, hogy még ötmilliomodik fokozást csináljon az elképzelt átlón, s a legtöbbjük mozgásából a kezdõ nehezen tudja eldönteni, épp kiskört csinál az orrod elõtt egyenesrõl lefordulva, vagy hosszhajlítást

engem volt, hogy a bíró majdhogynem hazazavart, mert a fakk oldalán lebegett egy méter hosszú startlista, amit csattogtatott a szél, a ló meg nemhogy bemenni nem volt hajlandó, de mindent megtett a menekülés érdekében. Albert bá' azt mondta, nem oda való, nem naprakész a felkészülés, de nem csengetett ki, megvárta míg sikerül benavigálnom, sõt, ugyan egy mosollyal a bajsza alatt, de a rémség ragasztószalaggal való megfékezését is nyugtázta...

annál nehezebb a kezdõ dolga, minél többfelé kinézeget a ló, mindinkább igyekszik kiszaszerolni a tigrist a bokorban, de ha már rááldozta a lovas a pénzt és az idõt, eljött, lehet, nem a szomszédból, bárhogy is lovagol végig, a korrekt az, ha odaengedjük. a bíró ideje ugyanúgy ketyeg... ugyanez vonatkozik az elsõbálozó lovakra is - fõleg ha nem a profi lovas viszi be amatõrbe', mint ahogyan azt már elõzõleg itt megköpködtük

(Profi versenyzõ profi lóval, hazai fedelesbe nem tudott bemenni a díszítés miatt. Így Szent-György díjban nem tudott elindulni, mert a ló nem volt hajlandó bemenni az ajtón... Azon az ajtón, amin elõtte 3 éven keresztül minden nap bement.)

Egyébként a fenti kislányt nem fenyegette a letarolás veszélye amikor szemben ugrotta meg az ugrást, mert tényleg mindenki õt figyelte, vigyázott rá. És nem idegen helyen volt, mert a hazai lovardában volt a verseny. Edzõje nem tudom, hogy volt-e, simán lehet, hogy nem volt, de ha volt is, nem pattant fel a lóra és verte végig a pályán, hanem gondolom szurkolt a gyereknek, hogy oldja meg a feladatot.
Saby, azért ne úgy képzeld el a helyzetet, mint egy profi verseny bemelegítõjében, mert akkor tuti tényleg elgázolták volna. Ez egy amolyan kis "családias" rendezvény volt, tudod, ahol még figyelnek egymásra az emberek. ;)

[Saby]

Én értelek, csak pont az ilyen felelõtlenségekrõl beszéltünk korábban, mert oké, hogy itt ebben a történetben minden remekül alakult, de az ilyen szintû felkészületlenség és a felügyelet hiánya potenciálisan nagyon komoly veszélyeket hordoz magában.

[Alatriste commandante]

amatõr, te most komolyan egy olyan szitut vázolsz ide, amiben egy GYERMEK (!!!!) lovas felnõtt felügyelet nélkül akadályokat ugrálgat egy idegen helyen, más melegítõ lovasokkal körülvéve???
Itt kezdõdnek a problémák szvsz....

anno részt vettem olyan tésztaevõ-bokorugró "háziversenyen", amely edzõverseny -nek vót titulálva...
ezen mindenkit hangosanbeszélõn folyamatosan, korrekt, de inkább kedves(!) hangnemben isntruáltak, hogy mi az ábra..új versenyzõ érkezik a melegítb, kissé nyugtalannak látszik a lova, figyeljünk rá, tartsunk nagyobb távolságot...sötöbö

izland!

TUTTI nem gázolnák el! ÉN nem tartom magam profinak, de ha vkit gyöngébnek-tapasztalatlanabbnak látok, a felelõsséget magaménak érezzem... ;)

börni!

szerintem a profi is vót kezdõ...csak õ tán megkapta az esélyt! aggyuk meg az ámátõrnek, a kezdõnek is ugyanezt az esélyt, hugy õ is profi lehessék

Edited by Alatriste commandante, 2012 április 4. - 13:46.

[furiosojr.]

Azonban ha senki nem világosítja fel őket a helyes viselkedésről, akkor sosem lesznek profik. De ez már az edzők felelőssége (felelőtlensége). Pl. hivatalos díjugrató versenyen az én idegrendszerem is borzolódik, amikor a tinilánykák, akik a versenyen el sem indulhatnak anélkül, hogy regisztrált edzővel rendelkeznének, pályájuk befejeztével párban, hármasával egymás mellett sétálgatnak lovaikkal a bemelegítő pályán megkönnyebülten csacsogva egymással, vagy éppen lóháton ülve, álldogálnak csoportosan a bemelegítő pálya és versenypálya közös falán a verseny további folyását bámulva, és mindezzel nagyban zavarva, akadályozva azt, aki még épp melegítene. És akkor a lovardai kreszről már említést sem merek tenni. Szóval én továbbra is ott tartok, hogy hiányoznak az igazi LOVAS emberek, akik tudásukat, hozzáállásukat tovább adnák a feltörekvő nemzedéknek.

Edited by furiosojr., 2012 április 4. - 13:58.

[Alatriste commandante]

...említést tettem vmiféle folyamtos, hangosanbeszélõn érkezõ körültekintõ, minden részletre aggályosan figyelõ instruálásról...

[furiosojr.]

...említést tettem vmiféle folyamtos, hangosanbeszélõn érkezõ körültekintõ, minden részletre aggályosan figyelõ instruálásról...

Meg gondolom a melegítõ pálya bírótól sem jönne rosszul ha udvariasan rendet tartana, de sajna tõlük sem elvárható a dolog.

[Alatriste commandante]

Én alapjában azt domborítanám ki, hogy célszerû és hasznos lenne, ha egy sor "gyakorló" versenyen venne részt az ámátõr lovas, mielõtt, "hivatalos" versenyzõvé avanzsál...ahol is a saját szintjén lévõ, balfékekkel összvegabalyodván ismerné meg a problémás magatartási (lovaglási) szitukat és tanulná (gyakorolná "élesben") azok kezelését. Senkitõl se várható el, hogy AZONNAL élete elsõ versenyén, netán idegen környezetben, idegen társaságban azonnal profi módon kezelje a szitut ;) Ezen a gyakorló-tanuló-edzõversenyen, senkit se zártak ki, elmondták, hogy a szabályok értelmében hivatalos versenyen már "kaput" a lovasnak, de itt és most...és jöttek a szakmai, lovaglási tanácsok lépésrõl lépésre, folyamatosan és folytatólagosan, konkrétumok formájában, hogy s mint tudja abszolválni a pályát... Nem csupán tanulságos, de rém szimpátikus is vót nekem :yeah:

[Tom Forest]

Én alapjában azt domborítanám ki, hogy célszerû és hasznos lenne, ha egy sor "gyakorló" versenyen venne részt az ámátõr lovas

Ezt inkább versenyfelkészítõ kurzusnak kellene nevezni, Nem?

[Cavalier]

Erre lennének jók a fent emlegetett házi versenyek, ami tulajdonképpen edzés, de mégis kicsit már több. Illetve, itt ugye külön kéne választani a házi versenyt hobbi/bérlovasoknak, ügyességi verseny, vagy ilyesmi, és azoknak, akik versenyre készülnek. A komolyabb házi versenynél úgyis jó eséllyel egy edzõ készíti fel a helyi lovasokat, így õk egymással kicsit még játékosan tudnak versenyezni. De itt azért már külsõségeiben legyen köze a hivatalos versenyekhez, legyen bíró, idõmérés, csengetés, sötöbö. (és igen, öltözködés is. ) A hobbis ügyességi versenyen meg játszhatnak vetélkedõst a hobbista, bérlovasok, de azt mondjuk fenntartom, hogy rendes felkészülés nélkül 1-2 pici akadályon kívül ne legyen ugratás.

[Alatriste commandante]

Ezt inkább versenyfelkészítõ kurzusnak kellene nevezni, Nem?

Na de kérlek! Nomenklatúra kérdése ez????? :eek: ;)

Tudod mit? Nevezzük annak!!! Szeréntem tök indiferens, minek nevezzük...a lényeg az, hogy ILYEN mán nincs..de valah ;) vót..és nem is ;) a K.u.K. örkényi idõkben, hanem alig egy kurta emberöltõnyire, még az én életciklusomban

Nem igazán akarr senki, semmit se TENNI az "ügyért", a lovasélet jobbításáért, mindenki csak a pénzre kacsingat-reflektál-ácsingózik :(

[amatőr]

"Nem igazán akarr senki, semmit se TENNI az "ügyért", a lovasélet jobbításáért, mindenki csak a pénzre kacsingat-reflektál-ácsingózik." Ugyanmár, milyen pénzre? Ha azt gondoljátok, hogy a nemzeti lovas programmal most aztán ömleni fog a pénz, akkor nagyon tévedtek. Honnan ölene? Én abban bízom, hogy mind az igényes lovardatulajok, mind az edzõk, ha lessz, megvalósul egy ilyen dolog tényleg, mint a diákok lovagoltatása, jóval önköltség alatt kell bevállaják, ha részt akarnak venni benn, éspedig nem azért, mert meg szeretném "szívatni" õket. Azt gondolom, ha az állam is befektet egy hosszútávú projektbe, akkor az esetleges haszonélvezõknek is be kell, és azoknak, akik szívükön viselik a következõ generációk lovasoktatását. Azt kell elérni, hogy megszerettessék a lovaglást a gyerekekkel, és a tanórákon kívül is "magukhoz édesgessék", mondjuk ezt is támogatnám ha "szakkör", klubélet vagy ilyesmit csinálnának ELSÕSORBAN gyerekeknek. Ne azt tekintsék bevételi forrásnak, amit részben az állam adna az iskolai lovagoltatásért, hanem próbáljanak abból profitálni, hogy direktebb kapcsolatot alakíthatnak ki a potenciális késõbbi ügyfélkörrel. Nem szabad apróra váltani egy magasztos terv hozadékát, mert azzal deklaráljuk, hogy a mögöttes szándékra magasról teszünk, nekünk a zsé kell... Akkor meg bele sem érdemes fogni...

[packa]

Én abban bízom, hogy mind az igényes lovardatulajok, mind az edzõk, ha lessz, megvalósul egy ilyen dolog tényleg, mint a diákok lovagoltatása, jóval önköltség alatt kell bevállaják, ha részt akarnak venni benn, éspedig nem azért, mert meg szeretném "szívatni" õket.

Épp miattuk nem fog megvalósulni. A lóra szánt pénzt korábban is viakolórba tették, hogy aztán a gyerekek évekig zötykölõdjenek a puccos lovardában, lovaglás címszó alatt.
Hogy mitõl lesz jobb? Attól ha egyre több tanyaudvaron és falusi kertben lesz látható ló és mellettük nõnek fel a gyerekek és ezt nem tiltják hanem támogatják. Ezt támogatják.

[Alatriste commandante]

Én speciel nem tudom elképzelni, hogy valaki önköltségi ár alatt, a profitról lemondva, a nullszaldóhoz se ragaszkodva "szerelembõl" (elhivatottságból) lovagoltasson tömegeket tartósan. Már itt csakis azokra utalok, akik a lovagoltatást vállalkozásként ûzik, nem azokról, akik megengedhetik maguknak a mecenási szerepet. Azt, hogy a lótartók száma ugrásszerûen jelentõsen megnõ, azt elképzelhetetlennek tartom. Vegyük csak górcsõ alá a béreket és a (normális)lótartás költségeit.

Edited by Alatriste commandante, 2012 április 5. - 20:39.

[packa]

A környékünkön folyamatosan nõ a lótartók száma.

[Alatriste commandante]

A miénken is! Nyílik az olló! Akik anyagilag combosodnak megengedhetik maguknak. Mások kénytelenek megválni a lovuktól. ÉN UGRÁSSZERÛRÕL beszéltem, és talán nem emeltem ki (hiba!) de ORSZÁGOSAN és átlagosan értve. Bizonyos helyeken megnõ a lótartók száma, mert KÉNYTELENK odavinni a lovukat, anyagi okból.(Az elõzõ helyen, máshol már nem férne bele nékik). Kocalovas ezt leírja a sóskuti Pipacshon esetén pédázva, amit mellesleg személyesen igazolhatok. De nálunk is, ahol must emelték 45-re 40-rõl a tarifát nõt az érdeklõdés, az ígény, a jelentkezõk száma, a fenti okból. Szóval, izgalmas és értékes LENNE egy tényföltáró, valós kutatás ebben a témában is, mint a Lámpás által körvonalazott téren is. (Kivitelezhetetlen)

[packa]

Úgy értem, tanyaudvarokon saját lovak. Lószeretetbõl. Ha jön egy barátom, adok neki egy lovat és jöhet velünk - nem pénzért. Vagy a fiam haverja. Meg a csaja. Az utóbbiak már csak a múlt, mostanában a fiam se jön, de majd visszaáll az élet rendje.

[amatőr]

Packa, hiába szólsz szívembõl, nem egésszen értek egyet. Ha a kertek alatt kedvtelésbõl legelészõ lovak örök túlsúlyban lesznek a kihasznált, túrákra, rendezvényekre, (hagyományörzõ, buliverseny, verseny...) járó lovakhoz képest, akkor nem lesz valódi fejlõdés. A fejlõdés motorja, hogy magunk érezzünk kedvet fejlõdni. Nyilván aki igényessen indul eleve, (fõleg "lovasiskolákban"), annak elõbb lehet célja a versenyzés, és az ott való fejlõdés, aki meg csak néha lovazgatni akar az inkább kezdetekben csak összejárogatna hasonszõrüekkel, mint maga. Ha ezek az összejövetelek kis értéket is közvetítenek, már megindulhat némi fejlõdés. Fejlõdés a tudásvágyban, a rendszerességben, a felszerelés igényességére, a lovak mind külcsíny, mind viselkedés, képzettség, mind papírjainak renbetételének igényére, és sorolhatnám. Ez közvetlenül hozza a lovasboltok, edzõk, a lószállító forgalmazó, a lótakaró mosó vállalkozó, rendezvényszervezõ "hasznát", de az egész lovaskultúra fejlõdését. Németországban a lóállomány legjelentõsebb része béristállókban van. Egy egy nagyváros körül egymást érik a 60-80 lovas bértartó komlexumok, melyek egyszerre általában egy lovasklubot is alkotnak, saját rendezvényekkel, nyitott kapuk napjával, klubélettel. Annak ellenére, hogy az igényes, eredményes versenyzõ, és a viszonylag csóró munkás is tarthat ott lovat, sõt edzõ bérel néhány állást és oktat lótalan kezdõ, kevésbé tehetõs gyerekeket is. Egy egy rendezvényre nagy örömmel és büszkén közössen készülnek, tanítgatják segítik egymást és sokórás programot mutatnak be... Ez lovasélet, lovaskultúra. A tanyákon kolbászoló, legelészõ lovak, néha megmozgatva jóval kevesebbet tesznek azért, hogy a lovaskultúra elismert részesei legyenek, rossz példa, nem is látnák szívessen, ha beesnének egy ilyen házibuliba... Szóval van jó és rossz példa is, és nincs fixen bebetonozott "HELYES" út.